Forrásanyagok az Életünk és Szolgálatunk – Munkafüzethez

DECEMBER 3–9.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | CSELEKEDETEK 9–11

Kutassunk szellemi kincsek után

(Cselekedetek 10:6) Ő Simonnál, a tímárnál szállt meg, akinek a tenger mellett van háza.

nwtsty jegyzet a Cs 10:6-hoz

Simon, a tímár: A tímárok állatbőrrel dolgoztak. A nyersbőrt mészoldatban áztatták, hogy el tudják távolítani a szőrt, valamint a hús- és zsírmaradványokat. Ezután a cserzés következett egy tömény folyadékban, hogy aztán a bőrből különféle tárgyakat lehessen készíteni. A cserzés folyamata kellemetlen szagokkal járt, és sok víz kellett hozzá. Talán ezért lakott Simon a tenger mellett, valószínűleg Joppé határában. A mózesi törvény szerint szertartásilag tisztátalan volt az, aki állati tetemekkel dolgozott (3Mó 5:2; 11:39). Ezért sok zsidó lenézte a tímárokat, és nem szívesen szállt volna meg egy ilyen embernél. Később a Talmud a trágyagyűjtésnél is alantasabb munkának nevezte a tímármesterséget. Ennek ellenére Péterben nem volt előítélet Simonnal szemben, hiszen megszállt nála. A nyitottsága érdekes előzménye annak a feladatnak, amelyet nem sokkal ezután kapott, vagyis hogy menjen el egy nem zsidó férfi otthonába. Némelyik tudós úgy véli, hogy a „tímár” szó görög megfelelője (bür·szeuszʹ) Simon másik neve volt.

DECEMBER 10–16.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | CSELEKEDETEK 12–14

Kutassunk szellemi kincsek után

(Cselekedetek 13:9) Akkor Saul, akit Pálnak is neveznek, a szent szellemtől áthatva rászegezte tekintetét

nwtsty jegyzetek a Cs 13:9-hez

Saul, akit Pálnak is neveznek: A beszámoló ettől kezdve a Pál névvel utal Saulra. Az apostol héber származású római állampolgár volt (Cs 22:27, 28; Flp 3:5). Ezért valószínűsíthető, hogy már gyermekkorától két neve volt: a héber Saul és a római Pál. Akkoriban nem volt szokatlan, hogy egy zsidó embernek két neve legyen. Ez különösen az Izraelen kívül élő zsidókra volt jellemző (Cs 12:12; 13:1). Pál rokonai között is voltak olyanok, akiknek római vagy görög nevük is volt (Ró 16:7, 21). Pál a nemzetek apostolaként azt a megbízást kapta, hogy a nem zsidóknak hirdesse a jó hírt (Ró 11:13). A jelek szerint úgy döntött, hogy a római nevét használja. Talán úgy érezte, hogy így könnyebben elfogadják őt (Cs 9:15; Ga 2:7, 8). Egyesek azt feltételezik, hogy Szergiusz Paulusz tiszteletére vette fel a római nevét, de ez nem tűnik valószínűnek, mivel azután is használta, hogy elhagyta Ciprust. Mások úgy vélik, hogy Pál azért nem használta a héber nevét, mert az görögül kiejtve ahhoz a szóhoz hasonlított, amellyel egy peckesen járó emberre (vagy állatra) utaltak.

Pál: A Keresztény görög iratokban 158-szor fordul elő a Pauʹlosz név, amely a latin Paulusból ered (ennek jelentése: ’kis; kicsi’). 157-szer Pál apostolra utal, egyszer pedig Szergiusz Pauluszra, Ciprus prokonzuljára (Cs 13:7).

DECEMBER 17–23.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | CSELEKEDETEK 15–16

Kutassunk szellemi kincsek után

(Cselekedetek 16:37) Pál azonban ezt mondta nekik: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvertek minket, jóllehet rómaiak vagyunk, és börtönbe vetettek. Most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Jöjjenek ők maguk, és kísérjenek ki minket!”

nwtsty jegyzet a Cs 16:37-hez

rómaiak vagyunk: Vagyis római állampolgárok. Pál és nyilván Silás is római állampolgár volt. A római törvények értelmében az állampolgárokat mindig megillette a tisztességes tárgyaláshoz való jog, és ítélet nélkül nem büntethették meg őket nyilvánosan. A birodalom egész területén jártak nekik bizonyos jogok és kiváltságok. A római törvények vonatkoztak rájuk, nem a tartományi városok törvényei. Ha egy római állampolgárt megvádoltak valamivel, beleegyezhetett, hogy a helyi törvények szerint vizsgálják ki az ügyét, de még ekkor is joga volt hozzá, hogy egy római törvényszék is meghallgassa. Főbenjáró bűn esetén fellebbezhetett a császárhoz. Pál apostol az egész római birodalomban hirdette a jó hírt. A beszámoló szerint háromszor élt az állampolgári jogaival. Az első eset itt, Filippiben történt, amikor felhívta a polgári főtisztviselők figyelmét, hogy a veréssel megsértették a jogait. (A másik két esetről a Cs 22:25 és 25:11 számol be.)

DECEMBER 24–30.

GYÖNGYSZEMEK ISTEN SZAVÁBÓL | CSELEKEDETEK 17–18

„Kövesd Pál példáját a prédikálásban és a tanításban”

(Cselekedetek 17:2, 3) Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból. ³ Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halottak közül. Ezt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek.”

nwtsty jegyzetek a Cs 17:2, 3-hoz

érvelt: Pál nem pusztán elmondta nekik a jó hírt. El is magyarázta, és bizonyítékokat hozott fel az Írásokból, vagyis az ihletett Héber iratokból. Azon túl, hogy felolvasott az Írásokból, érvelt is belőlük, és a hallgatósághoz igazította az érvelését. A görög di·a·leʹgo·mai ige jelentését így határozzák meg: ’részt vesz egy párbeszédben; beszélget; megvitat’. Tehát mások bevonására utal. Ez a görög ige szerepel a következő helyeken is: Cs 17:17; 18:4, 19; 19:8, 9; 20:7, 9.

hivatkozásokkal bizonyította: A görög ige szó szerinti jelentése: ’mellé tesz (mellé állít)’. Ez arra utalhat, hogy Pál gondosan összevetette a Héber iratokban feljegyzett messiási próféciákat Jézus életének az eseményeivel, és így bizonyította, hogy Jézus beteljesítette ezeket a próféciákat.

(Cselekedetek 17:17) Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak.

nwtsty jegyzet a Cs 17:17-hez

a piactéren: Athén piactere (görögül a·go·raʹ) az Akropolisztól ÉNy-ra feküdt egy körülbelül 5 hektáros területen. A piactéren nem csupán adtak-vettek, hanem ez volt a város gazdasági, politikai és kulturális életének a központja is. Az athéniak szívesen találkoztak itt egymással, hogy intellektuális beszélgetéseket folytassanak.

(Cselekedetek 17:22, 23) Pál pedig megállt az Areopágusz közepén, és így szólt: „Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások. ²³ Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek.”

nwtsty jegyzet a Cs 17:22, 23-hoz

Egy ismeretlen Istennek: A görög A·gnóʹsztoi the·oiʹ szavak egy athéni oltárfeliraton szerepeltek. Az athéniak úgy fejezték ki az istenfélelmüket, hogy számos templomot és oltárt emeltek, még olyan elvont fogalmakat megtestesítő isteneknek is, mint a hírnév, szerénység, energia, meggyőzés és szánalom. Talán attól tartva, hogy véletlenül kihagynak egy istent, és így magukra haragítják, az egyik oltárt „egy ismeretlen Istennek” szentelték. Ezzel elismerték, hogy létezik egy olyan Isten, akiről semmit sem tudnak. Pál ügyesen felhasználta ezt az oltárfeliratot, hogy beszéljen a hallgatóinak az igaz Istenről, akit addig nem ismertek.

Kutassunk szellemi kincsek után

(Cselekedetek 18:21) hanem elbúcsúzott, és ezt mondta nekik: „Visszatérek hozzátok, ha Jehova úgy akarja.” Majd tengerre szállt Efézusban

nwtsty jegyzet a Cs 18:21-hez

ha Jehova úgy akarja: Ez a kifejezés kiemeli, hogy bármit teszünk vagy tervezünk, fontos figyelembe venni Isten akaratát. Pál apostol mindig ehhez az alapelvhez tartotta magát (1Ko 4:19; 16:7; Héb 6:3). Jakab tanítvány is erre ösztönözte az olvasóit. Így írt: „ezt kellene mondanotok: »Ha Jehova úgy akarja, élni fogunk, és megtesszük ezt vagy azt«” (Jk 4:15). Ez persze ne csak egy üres frázis legyen. Ha valaki őszintén azt mondja, hogy „ha Jehova úgy akarja”, akkor törekedjen rá, hogy Jehova akaratával összhangban járjon el. Nem feltétlenül kell hangosan kimondani ezt a kifejezést, sokszor csak magában gondol rá az ember.