„Bátorság! Én legyőztem a világot”

Jézus nemrég fejezte be a pászkavacsorát az apostolaival a felső szobában. Miután fontos figyelmeztetést mond a tanítványainak, hozzáteszi: „Azért beszéltem nektek ezekről, hogy el ne botoljatok.” Miért volt időszerű, amire korábban figyelmeztette őket? Ezt mondja nekik: „Kizárnak majd benneteket a zsinagógából. Igen, eljön az óra, amikor mindenki, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szent szolgálatot végez Istennek” (János 16:1, 2).

Az apostoloknak lesújtó lehet ezt hallani. Bár Jézus korábban már beszélt arról, hogy a világ gyűlölni fogja a tanítványait, de azt nem mondta nekik nyíltan, hogy meg is fogják ölni őket. Miért nem? „Eleinte azért nem beszéltem nektek minderről, mert veletek voltam” – mondja (János 16:4). Most, mielőtt elmegy, felkészíti az apostolait, mert ez segíthet nekik, hogy később ne botoljanak el.

Jézus így folytatja: „elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és mégsem kérdezi meg tőlem egyikőtök sem: »Hová mész?«” Az este folyamán már kérdezgették a tanítványok Jézust arról, hogy hová megy (János 13:36; 14:5; 16:5). De most annyira felzaklatja őket az, amit az üldözésről hallanak, hogy csak a saját bánatukkal foglalkoznak. Ezért nem kérdezik tovább Jézust arról a dicsőségről, ami rá vár, illetve hogy mit jelent ez a dicsőség az igaz követőinek. Jézus megjegyzi: „mivel beszéltem nektek ezekről, bánatos lett a szívetek” (János 16:6).

„Hasznotokra van, hogy elmegyek. Mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a segítő. Ha viszont elmegyek, elküldöm őt hozzátok” – magyarázza (János 16:7). Csak ha Jézus meghal, és felmegy az égbe, akkor kaphatják meg a tanítványok a szent szellemet, melyet segítőként küld a követőinek, bárhol éljenek is.

A szent szellem „egyértelműen megmutatja majd a világnak, hogy mi a bűn, az igazságosság és Isten ítélete” (János 16:8). Igen, nyilvánvalóvá fog válni, hogy a világ nem hisz Isten Fiában. Jézus égbe menetele viszont meggyőzően bizonyítja majd az ő igazságosságát, és azt is világossá teszi, hogy Sátán, e világ uralkodója miért érdemli meg Isten elmarasztaló ítéletét (János 16:11).

„Sok mondanivalóm van még nektek – folytatja Jézus –, de most még nem értenétek meg.” A szent szellem, amelyet kitölt a tanítványaira, segíteni fog nekik megérteni „az igazságot”, ők pedig képesek lesznek e szerint az igazság szerint élni (János 16:12, 13).

„Egy kis idő még, és nem láttok engem többé, aztán megint egy kis idő, és látni fogtok engem.” Jézusnak ez a kijelentése fejtörést okoz az apostoloknak. Egymást kérdezgetik, hogy mit jelenthet. Jézus észreveszi, hogy nem értik, ezért megmagyarázza: „Higgyétek el nekem, hogy sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül majd. Bánkódni fogtok, de bánatotok örömre fordul” (János 16:16, 20). Amikor Jézust másnap délután megölik, a vallási vezetők örülnek, de a tanítványok bánkódnak. Ám a bánatuk örömre fordul, amikor Jézus feltámad! És ez az öröm csak fokozódik, amikor Jézus kitölti rájuk Isten szent szellemét.

Jézus az apostolok érzését egy asszony szülési fájdalmaihoz hasonlítja: „Amikor egy asszony szül, fájdalmai vannak, mert eljött az órája. Ám miután világra hozta a kisgyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelmeire az öröm miatt, hogy világra jött egy ember.” Így bátorítja őket: „Most ti is bánkódtok ugyan, de én ismét látni foglak benneteket, és szívből fogtok örülni, és az örömötöket senki el nem veszi tőletek” (János 16:21, 22).

Az apostolok eddig még semmit nem kértek Jézus nevében. De ő most ezt mondja: „Azon a napon az én nevemben fogjátok kérni az Atyát.” Miért kell így tenniük? Nem azért, mert az Atya vonakodik válaszolni a kéréseikre. Jézus ezzel nyugtatja meg őket: „az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és elhittétek, hogy Isten képviselőjeként jöttem” (János 16:26, 27).

Jézus bátorító szavai erre a határozott kijelentésre ösztönzik az apostolokat: „elhisszük, hogy Istentől jöttél.” Ám hamarosan próba alá kerül, hogy mennyire szilárd ez a meggyőződésük, ugyanis Jézus elmondja, mi vár rájuk: „Eljön az óra, sőt már el is jött, amikor szétszóródtok, hazamentek és egyedül hagytok.” Ennek ellenére így biztatja őket: „Ezeket azért mondtam nektek, hogy békétek legyen általam. A világban nyomorúságotok lesz. De bátorság! Én legyőztem a világot” (János 16:30–33). Jézus nem hagyja magukra a tanítványait. Biztos benne, hogy hozzá hasonlóan ők is le tudják győzni a világot azáltal, hogy teljesítik Isten akaratát, hiába próbálja Sátán és a világa megtörni a feddhetetlenségüket.