Kinek higgy?

„Természetesen minden háznak van készítője, de aki mindent elkészített, Isten az” (HÉBEREK 3:4)

EGYETÉRTESZ ennek a bibliaírónak az érvelésével? Azóta, hogy ez a vers megíródott, mintegy 2000 éves tudományos fejlődés áll az emberiség mögött. Hisz még valaki abban, hogy a természetben látható tervezettséghez egy Tervező, egy Teremtő is kell — Isten?

Még a fejlett országokban is sokan azt felelnék, hogy igen. Az Egyesült Államokban például egy 2005-ös felmérésben, melyet a Newsweek magazin készített, az emberek 80 százaléka azt mondta, hogy „hisz abban, hogy Isten teremtette a világegyetemet”. Azért hiszik ezt, mert nem elég tanultak? Lássuk csak, tudósok közt akad olyan, aki hisz Istenben? A Nature című tudományos folyóirat 1997-ben azt írta, hogy a megkérdezett biológusok, fizikusok és matematikusok majdnem 40 százaléka hisz benne, hogy létezik Isten, sőt, hogy meghallgatja az imákat és válaszol rájuk.

Más tudósok viszont erőteljesen ellenzik ezt a nézetet. Dr. Herbert A. Hauptman Nobel-díjas tudós nemrég kijelentette egy tudományos konferencián, hogy a természetfelettibe vetett hit, de különösképp az istenhit, nem fér össze a valódi tudománnyal. „Ez a fajta hit árt az emberiségnek” — mondta. Még ha egy tudós hisz Istenben, akkor is vonakodik azt tanítani, hogy a növények és az állatok felépítésében látható tervezettséghez egy Tervezőre is szükség van. Miért? Ennek az egyik okára rámutatva Douglas H. Erwin, a Smithsonian Intézet paleobiológusa ezt mondja: „A tudomány egyik szabálya az, hogy csodák nem jöhetnek szóba.”

Nos, engedheted, hogy mások szabják meg, mit gondolhatsz és miben hihetsz. De magad is utánajárhatsz a bizonyítékoknak, és levonhatod a saját következtetéseidet. Amint tovább lapozol, és megismerkedsz a tudomány legújabb felfedezéseivel, tedd fel magadnak a kérdést: „Logikus arra következtetni, hogy létezik egy Teremtő?”

[Oldalidézet a 3. oldalon]

Járj utána magad a bizonyítékoknak!

[Kiemelt rész a 3. oldalon]

JEHOVA TANÚI KREACIONISTÁK?

Jehova Tanúi hisznek abban a teremtési beszámolóban, amely a Bibliában, a Mózes első könyvében található, mégsem kreacionisták, ahogyan azt sokan talán gondolják róluk. Miért nem? Először is sok kreacionista úgy tartja, hogy a világegyetem, a föld és a földön lévő összes élet hat 24 órás nap alatt lett megteremtve mintegy 10 000 évvel ezelőtt. A Biblia azonban nem ezt tanítja.a Ezenkívül a kreacionisták több olyan tantételt is elfogadnak, amelynek nincs bibliai alapja. Jehova Tanúi kizárólag Isten Szavára alapozzák a hitnézeteiket.

Továbbá néhány országban a „kreacionista” kifejezés alatt fundamentalista érdekcsoportokat értenek, melyek aktív szerepet játszanak a politikában. Ezek megpróbálnak befolyást gyakorolni a politikusokra, a bírókra és az oktatási rendszer képviselőire, hogy foganatosítsák a kreacionisták vallási hitnézeteihez igazodó törvényeket és tanításokat.

Jehova Tanúi politikailag semlegesek. Tiszteletben tartják a kormány azon jogát, hogy törvényeket hozzon, és ezeket érvényre juttassa (Róma 13:1–7). Ám komolyan veszik Jézus kijelentését, mely szerint ők „nem része a világnak” (János 17:14–16). Nyilvános szolgálatukban lehetőséget adnak az embereknek, hogy megismerkedjenek az Istentől kapott értékrend előnyeivel. De nem fogják megsérteni keresztényi semlegességüket azáltal, hogy támogatnak fundamentalista érdekcsoportokat, melyek olyan polgárjogi törvényeket próbálnak engedélyeztetni, amelyek kényszerrel vesznek rá másokat, hogy elfogadják a Biblia értékrendjét (János 18:36).

[Lábjegyzet]

Mit tanít a természet?

„Kérdezd csak meg a háziállatokat, majd oktatnak téged; és az egek szárnyas teremtményeit, majd megjelentik neked. Vagy fordítsd figyelmedet a földre, majd oktat téged; a tenger halai is hirdetni fogják neked” (JÓB 12:7, 8)

A TUDÓSOK és a mérnökök néhány éve a szó szoros értelmében engedik, hogy a növények és az állatok oktassák őket. A biomimetikaként ismert tudományágon belül különféle növények és állatok felépítését és tulajdonságait kutatják és másolják le azzal a céllal, hogy új termékeket tervezhessenek, illetve hogy tökéletesítsék a már létező gépek teljesítményét. Amint az itt közölt példákról olvasol, kérdezd meg magadtól: „Kinek jár valójában az elismerés az eredeti elgondolásért?”

Amit a bálna uszonya tanít

Mit tanulhatnak a repülőgép-tervezők a hosszúszárnyú bálnától? Úgy tűnik, nagyon is sokat. Egy kifejlett hosszúszárnyú bálnának körülbelül 30 tonna a súlya, annyi, mint egy megrakott teherautónak. Ezenkívül viszonylag merev a teste, és nagy, szárnyszerű uszonyai vannak. Ez a 12 méter hosszú állat szenzációs ügyességgel mozog a vízben. Például táplálékszerzéskor spirálisan körözve úszik felfelé a kiszemelt zsákmány — rákfélék vagy halak — alatt, s közben egyfolytában buborékokat fúj. Az így képződő buborékháló, amely mindössze 1,5 méter átmérőjű, összegyűjti a felszínen lévő állatokat, és a bálna egy falásra el is nyeli pompásan tálalt fogását.

A kutatók kíváncsiságát az keltette fel leginkább, hogy hogyan képes ez a merev testű állat ilyen lehetetlenül kis köröket leírni. Rájöttek, hogy a titok nyitja a bálna uszonyának az alakjában rejlik. Melluszonyának elülső része nem sima, mint a repülőgép szárnya, hanem egy sor szemölcsszerű képződmény található rajta.

Amint a bálna a vizet hasítja, ezek a csomók növelik a felhajtóerőt és csökkentik a közegellenállást. Hogyan? A Natural History című folyóirat megmagyarázza: a csomóknak köszönhetően a víz felgyorsul és egyenletesen áramlik az uszonyok körül, még akkor is, amikor a bálna meredeken úszik felfelé. Ha az uszonynak egyenletes lenne az elülső része, akkor a bálna nem tudna ennyire kis körökben úszni felfelé, mivel a víz az uszonyok mögött kavarogna meg örvénylene, és nem hozna létre felhajtóerőt.

Milyen lehetőségeket rejt magában ez a felfedezés a gyakorlati alkalmazás terén? Ha a bálnauszony mintájára terveznék a repülőgépszárnyakat, akkor bizonyára kevesebb féklapra vagy más légáramlás-szabályzó mechanikai szerkezetre lenne szükség. Az ilyen szárnyak biztonságosabb repülést biztosítanának, és könnyebb is lenne őket karbantartani. John Long biomechanikai szakember úgy hiszi, valószínű, hogy nem is olyan soká „minden utasszállító repülőgépen olyan csomók lesznek, mint a hosszúszárnyú bálna uszonyán”.

A sirály szárnyának mintájára

Természetesen a repülőgépszárnyak eleve a madarak szárnyának alakját utánozzák. Ám a kutatók nemrég újabb magaslatot hódítottak meg a mimikriben. „A Floridai Egyetem kutatói építettek egy távvezérlésű repülőgép-prototípust, amely sirály módjára lebeg, végez zuhanórepülést, és emelkedik nagy sebességgel” — jelenti a New Scientist.

A sirályok úgy hajtják végre műrepülő bravúrjaikat, hogy a könyök- és a vállízületüknél behajlítják a szárnyukat. Ezt a rugalmas szárnytípust utánozva „ez a 61 centiméteres, távirányítású prototípus egy kis motor segítségével vezérli a szárnyakat mozgató fémrudakat” — írja a folyóirat. Ezek az elmésen megszerkesztett szárnyak lehetővé teszik, hogy a kis repülőgép lebegjen és zuhanórepülést végezzen a magas házak között. Az USA légiereje élénken érdeklődik egy ilyen kiválóan irányítható repülőgép kifejlesztése iránt, hogy a nagyvárosokban vegyi és biológiai fegyverek után kutathassanak vele.

Akárcsak a gekkó lába

Azoktól az állatoktól is sokat tanulhatunk, amelyek a földön élnek. Például a gekkó, egy apró gyíkfajta képes felmászni a falon és fejjel lefelé kapaszkodni a mennyezeten. Már a bibliai időkben is erről a hihetetlen adottságáról ismerték (Példabeszédek 30:28). Mi a gekkó titka? Hogyan képes dacolni a gravitációval?

A gekkó a lábát borító parányi, szőrszerű képződményeknek, a sörtéknek köszönheti, hogy még tükörsima felületekhez is hozzá tud tapadni. Nem azért, mert a lába ragasztóanyagot választ ki, hanem mert egy nagyon gyenge molekuláris erő lép fel. A két felület molekulái a Van der Waals-erőknek nevezett vonzó kölcsönhatások következtében egymáshoz tapadnak. Normál esetben a gravitáció könnyedén legyőzi ezeket a molekuláris erőket, ezért nem tudsz felmászni a falon puszta kézzel, tenyeredet a falhoz simítva. A gekkó apró sörtéi azonban megnövelik a fallal érintkező felületet. Amikor a Van der Waals-erők a lábán található többezernyi sörtén keresztül megsokszorozódnak, elég vonzerőt fejtenek ki ahhoz, hogy elbírják a parányi gyík súlyát.

Mire lehet hasznos ez a felfedezés? A gekkó lábának mintájára szintetikus anyagokat lehetne előállítani a tépőzár alternatívájaként, melyhez szintén a természet adta az ötletet.a A The Economist című lap idéz egy kutatót, aki azt mondta, hogy egy „gekkótapaszból” készült anyag főleg „orvosi használatra” lenne kiváló, „ahol vegyszeres ragasztóanyagokkal nem lehet dolgozni”.

Kinek jár az elismerés?

Közben a Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hatóság egy soklábú robot kifejlesztésén dolgozik, amely a skorpió mozgását utánozza, Finnországban pedig a mérnökök már el is készültek egy hatlábú traktorral, amely úgy mászik keresztül az akadályokon, mint egy hatalmas rovar. Más kutatók kis fülecskékkel ellátott textíliát terveztek, amelyek fenyőtoboz módjára kinyílnak és bezáródnak. Egy gépjárműgyártó cég olyan autót tervez, amely a bőröndhal meglepően csekély közegellenállású felépítését utánozza. Megint mások pedig a tengeri fülcsiga lengéscsillapító tulajdonságait kutatják, azzal a szándékkal, hogy könnyebb és erősebb páncélzatot készíthessenek a felsőtest védelmére.

Olyan sok jó ötletet adott a természet, hogy a kutatók létrehoztak egy adatbázist, amelyben máris több ezer biológiai rendszer szerepel. A The Economist azt írja, hogy ha a tudósoknak „a tervezési problémáikhoz természet adta megoldásra van szükségük”, ebben az adatbázisban kutathatnak. Az adatbázisban tárolt biológiai rendszereket „biológiai szabadalmaknak” nevezik. Normál esetben a szabadalom tulajdonosa az a személy vagy vállalat, amely törvényesen bejegyeztet egy új ötletet vagy szerkezetet. A biológiai szabadalmakat tároló adatbázisról szólva a The Economist kijelenti: „Azzal, hogy a kutatók »biológiai szabadalmaknak« nevezik a biomimetikai csodákat, csak nyomatékosítják, hogy a szabadalmak tulajdonosa valójában a természet.”

Hogyan állt elő a természet ezzel a számtalan briliáns ötlettel? Sok kutató egy több millió éves, próbálkozások és kudarcok sorozatából álló evolúciónak tulajdonítja ezeket a szemmel láthatóan zseniális tervezésű eredeti példányokat. Azonban vannak más véleményen lévő kutatók is. Michael Behe mikrobiológus így írt 2005-ben a The New York Timesban: „[A természetben] oly egyértelműen kivehető a tervezettség, hogy egy lehengerlően egyszerű érvelés megállja a helyét: ha valami pont úgy néz ki, pont úgy jár, és pont úgy hápog, mint egy kacsa, akkor meggyőző ellenérvek hiányában alapos okunk van arra következtetni, hogy kacsával van dolgunk.” Tehát a következtetése? „Nem szabadna átsiklani valaminek a tervezettségén, csak mert annyira kézenfekvő.”

Nem kérdéses, hogy annak a mérnöknek, aki biztonságosabb, hatékonyabb repülőgépszárnyat tervez, elismerés jár a találmányáért. És annak a feltalálónak is elismerés jár, aki egy sokoldalúbb ragtapaszt tervez — vagy kényelmesebb ruhaanyagot, vagy nagyobb teljesítményű gépjárművet. Sőt, ha egy gyártó lemásolja valaki más találmányát, és nem ismeri el a tervezőt, bűncselekménnyel vádolhatják.

Akkor neked logikusnak tűnik az, hogy rendkívül képzett kutatók, akiknek sikerül felületesen lemásolniuk a természet biológiai rendszereit bonyolult technológiai problémák megoldására, egy minden értelemtől mentes evolúciónak tulajdonítsák azt a zsenialitást, amellyel az eredeti mintapéldányok készültek? Ha a másolathoz intelligens tervező kell, akkor az eredetihez vajon nem? Kinek jár nagyobb elismerés tulajdonképpen, a művésznek vagy a növendéknek, aki utánozza a technikáját?

Logikus végkövetkeztetés

Sok gondolkodó ember, miután számba veszi a természetben megnyilvánuló tervezettség bizonyítékait, a zsoltáríró véleményével azonosul, aki ezt írta: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid” (Zsoltárok 104:24). Pál, egy másik bibliaíró hasonló következtetésre jutott. Ő ezt írta: „Mert [Isten] láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége” (Róma 1:19, 20).

Azonban sok őszinte ember, aki tiszteli a Bibliát és hisz Istenben, úgy érvelne, hogy Isten talán evolúció által teremtette meg a természeti csodákat. De mit tanít a Biblia?

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Hogyan állt elő a természet ezzel a sok jó ötlettel?

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Kinek a szabadalma a természet?

[Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

Ha a másolathoz intelligens tervező kell, akkor az eredetihez vajon nem?

Ez a rendkívül jól irányítható repülőgép a sirály szárnyáról lett mintázva

A gekkó lába nem lesz piszkos, soha nem hagy nyomot, hozzátapad bármilyen felülethez, kivéve a teflonhoz, és erőkifejtés nélkül tapad és válik el a felületektől. A kutatók próbálják lemásolni

A bőröndhal meglepően csekély közegellenállása adta az ötletet egy gépjármű koncepciójához

[Forrásjelzések]

Repülőgép: Kristen Bartlett/ University of Florida; gekkó lába: Breck P. Kent; bőröndhal és autó: Mercedes-Benz USA

[Kiemelt rész/képek a 8. oldalon]

ÖSZTÖNÖSEN BÖLCS TÁJÉKOZÓDÁS

Sok teremtmény „ösztönösen bölcs” abban, ahogyan tájékozódik bolygónkon (Példabeszédek 30:24, 25). Figyelj meg két példát.

◼ Forgalomirányítás a hangyáknál Hogyan találnak vissza a bolyba az élelem után kutató hangyák? Brit kutatók rájöttek, hogy néhány hangyafaj nemcsak illatjelekre hagyatkozik, hanem egy kis geometriával olyan nyomvonalakat épít magának, melyek segítségével könnyűszerrel hazatalál. Például a fáraóhangyák „a bolytól sugár alakban nyomvonalakat készítenek, melyek 50-60 fokos szögben kettéágaznak” — írja a New Scientist. Miért figyelemre méltóak ezek a villás elágazások? Amikor egy hazafelé tartó hangya egy elágazáshoz érkezik, ösztönösen azt az utat választja, amelyik kisebb szögben kanyarodik el, így mindig a hazafelé vezető úton marad. „A villásan elágazó geometriai nyomvonalak optimalizálják az úthálózat hangyaforgalmát, különösen amikor mindkét irányban közlekednek rajta hangyák, illetve minimálisra csökkentik az elvesztegetett energiát, mivel a hangyák nem mennek rossz irányba” — mondja a cikk.

◼ A madarak iránytűje Bármilyen hosszú legyen is az út, és bármilyen az időjárás, sok madár akkor is hajszálpontosan eléri úti célját. Hogy csinálják? A kutatók felfedezték, hogy a madarak érzékelik a föld mágneses mezejét. Ám a föld „mágneses erővonalai helytől függően változnak, és nem mindig mutatnak ténylegesen északi irányba” — jelenti ki a Science című folyóirat. Mi akadályozza meg, hogy a vonuló madarak rossz irányba repüljenek? A madarak minden este valószínűleg a lenyugvó naphoz igazítják belső iránytűjüket. Mivel a lenyugvó nap helye szélességi fokonként és az éghajlattól függően változó, a kutatók úgy gondolják, hogy a madaraknak kell hogy legyen „egy biológiai órájuk, amely jelzi, hogy milyen évszak van”, és így képesek ellensúlyozni a változásokat — írja a Science.

Ki programozott a hangyába mértani ismereteket? Ki adott a madaraknak iránytűt, biológiai órát és olyan agyat, amely képes értelmezni a biológiai „műszereiken” beérkező információkat? Egy minden értelemtől mentes evolúció? Vagy egy intelligens Teremtő?

[Forrásjelzés]

© E.J.H. Robinson 2004

Evolúció által hozta létre Isten az életet?

„Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (JELENÉSEK 4:11)

NEM sokkal azután, hogy Charles Darwin népszerűvé tette az evolúció elméletét, sok állítólag keresztény egyház elkezdte keresni a módját, hogy hogyan tudná összeházasítani az istenhitet az evolúcióelmélettel.

Úgy néz ki, hogy ma a legtöbb kiemelkedő „keresztény” felekezet hajlandó elfogadni, hogy Isten biztosan felhasználta valamiképpen az evolúciót az élet megteremtésében. Néhányan azt tanítják, hogy Isten előre beleprogramozta a világegyetembe, hogy a fejlődés során az élettelen vegyi anyagokból mindenképpen létrejöjjenek élő szervezetek, és hogy végül az ember is feltűnjön. Azok, akik szentesítik ezt a magyarázatot — a teisztikus evolúciót —, úgy érzik, Isten nem nyúlt bele a folyamatba, miután elindította. Mások szerint Isten hagyta, hogy az evolúció létrehozza a növény- és állatcsaládok legtöbbjét, de időnként közbelépett, hogy előrevigye a folyamatot.

Tanítások összeházasítása — Sikeres lehet?

Tényleg összeegyeztethető az evolúcióelmélet a Biblia tanításaival? Ha igaz az evolúció, akkor amit a Biblia az első ember, Ádám teremtéséről ír, legfeljebb egy történet erkölcsi tanulsággal, de nem szabad szó szerint venni (1Mózes 1:26, 27; 2:18–24). Így tekintette Jézus a Bibliának ezt a részét? „Nem olvastátok-e — mondta —, hogy aki teremtette őket, kezdettől fogva férfinak és nőnek alkotta őket, és ezt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz.« Úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:4–6).

Jézus itt a teremtési beszámolóból idézett, a Mózes első könyvének második fejezetéből. Ha Jézus úgy gondolta volna, hogy az első házasság csak kitalált történet, vajon hivatkozott volna erre a történetre, hogy alátámassza vele a házasság szentségéről szóló tanítását? Nem. Jézus azért hozta fel a Mózes első könyvét, mert tudta, hogy megtörtént eseményekről szól (János 17:17).

Jézus tanítványai szintén hittek a teremtési beszámolóban. Lukács evangéliuma például egészen Ádámig visszavezeti Jézus leszármazási vonalát (Lukács 3:23–38). Ha Ádám csak egy kitalált személy, akkor honnantól tekintsük ezt a leszármazási vonalat tény helyett mondának? Ha ennek a családfának a töve mitológiai eredetű, mennyire meggyőző Jézusnak az az állítása, hogy ő a Messiás, aki Dávid vonalán született? (Máté 1:1). Lukács azt írja evangéliumában, hogy ’mindennek pontosan utánajárt az elejétől kezdve’. Egyértelmű, hogy Lukács hitt a Mózes első könyvének teremtési beszámolójában (Lukács 1:3).

Pál apostol hite Jézusban összefüggött a teremtési beszámolóba vetett bizalmával. Ezt írta: „Mivel . . . ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni” (1Korintusz 15:21, 22). Ha Ádám nem szó szerinti értelemben lett volna az emberiség ősatyja, akin keresztül bejött „a világba a bűn, és a bűn által a halál”, akkor miért kellett volna Jézusnak meghalnia, hogy semmissé tegye az örökölt bűn következményeit? (Róma 5:12; 6:23).

Ha valaki a Mózes első könyvének teremtési beszámolójába vetett hitet aláássa, az magának a keresztényi hitnek az alapjait ássa alá. Az evolúcióelmélet és Krisztus tanításai nem egyeztethetők össze. Ha valaki mégis megpróbálja valahogy összeházasítani e két hitet, az csak egy dolgot fog szülni: gyenge hitet, amelyet könnyen ’hányhatnak-vethetnek a hullámok, és sodródhat ide-oda a tanítás minden szelében’ (Efézus 4:14).

Szilárd alapokon nyugvó hit

A Biblia évszázadok óta állja a kritikát és a támadást. A tartalma számtalanszor igazolódott. Ahol történelemre, egészségre és tudományra vonatkozó kijelentéseket tesz, a beszámolók ismételten hitelesnek bizonyultak. Az emberi kapcsolatokat segítő tanácsai megbízhatóak és időtállóak. Az emberi filozófiák és elméletek, mint a fű, kihajtanak, aztán idővel elhervadnak, de Isten Szava „időtlen időkig fennmarad” (Ézsaiás 40:8).

Az evolúció tanítása nemcsak egy tudományos elmélet, hanem egy emberi filozófia, mely a megszületése után évtizedekig népszerű volt. Az utóbbi időben azonban a hagyományos darwini evolúciós tanítás maga is evolúción esett át — mi több, mutációs változatok alakultak ki —, amint megpróbálták kimagyarázni a természetben egyre többször felbukkanó tervezettséget. Arra buzdítunk, hogy áss még mélyebbre a témában. Átnézheted például a többi cikket is ebben a folyóiratban. Ezenkívül talán az ezen és a 32. oldalon feltüntetett kiadványok is érdekelnének.

Miután kutattál a témában, minden bizonnyal úgy fogod érezni, hogy megerősödött a bizalmad abban, amit a Biblia a múltról ír. Ami még fontosabb, meg fog szilárdulni a hited azokban az ígéretekben, amelyeket a Biblia a jövőre tett (Héberek 11:1). Még az is lehet, hogy szeretnéd majd dicsőíteni Jehovát, „aki megalkotta az eget és a földet” (Zsoltárok 146:6).

TOVÁBBI OLVASNIVALÓK

Egy könyv minden embernek Ebben a füzetben konkrét példák találhatók a Biblia hitelességére

Van-e Teremtő, aki törődik veled? Vizsgálj meg még több tudományos bizonyítékot, valamint tudd meg, miért enged meg egy törődő Isten ennyi szenvedést!

Mit tanít valójában a Biblia? Ennek a könyvnek a 3. fejezete választ ad arra a kérdésre, hogy mi Isten szándéka a földdel.

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Jézus hitt a Mózes első könyvében feljegyzett teremtési beszámolóban. Tévedett?

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

MI AZ EVOLÚCIÓ?

Az „evolúció” egyik meghatározása ez: „Egy konkrét irányba tartó változás folyamata.” De több mindenre is használják a kifejezést. Ezt a szót használják például, amikor az élettelen dolgokban végbemenő nagy változásokról beszélnek — a világegyetem kialakulásáról. Továbbá az élő szervezetekben végbemenő apró változásokat is értik alatta — azt, ahogyan a növények és az állatok alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ám legtöbbször arra az elméletre utalnak vele, mely szerint az élet élettelen vegyi anyagokból fejlődött ki, ezek a vegyi anyagok önmaguktól szaporodó sejtekké álltak össze, melyek apránként egyre bonyolultabb szervezeteket hoztak létre, és a folyamat legintelligensebb terméke az ember lett. Ebben a cikkben ez a harmadik fogalom értendő „evolúció” alatt.

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

Fotó a világűrről: J. Hester and P. Scowen (AZ State Univ.), NASA

Interjú egy biokémikussal

MICHAEL J. BEHE, aki jelenleg a pennsylvaniai (USA) Lehigh Egyetemen biokémia-professzor, 1996-ban kiadta a Darwin fekete doboza — Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása című könyvét. Az Ébredjetek! 1997. május 8-i száma utalt Behe könyvére a „Hogyan jöttünk létre? Véletlenül vagy megformálás által?” című cikksorozatában. Az evolucionista tudósok azóta, hogy a Darwin fekete doboza egy évtizede megjelent, erejüket megfeszítve próbálják megcáfolni a professzor érveit. A kritikusok azzal vádolják, hogy engedi, hogy vallásos meggyőződése — római katolikus — elhomályosítsa ítélőképességét a tudományban. Mások azt állítják, hogy az okfejtése nem tudományos. Az Ébredjetek! interjút készített a professzorral, hogy megtudja, miért kavartak ekkora port az elgondolásai.

ÉBREDJETEK!: MIÉRT GONDOLJA ÚGY, HOGY AZ ÉLŐVILÁGBAN TALÁLNI BIZONYÍTÉKOT AZ ÉRTELMES TERVEZÉSRE?

BEHE PROFESSZOR: Ha bármilyen, bonyolult működésű szerkezetet látunk, arra következtetünk, hogy tervezve lett. Ott vannak például az egészen hétköznapi gépek — a fűnyíró, az autó vagy az egyszerűbb szerkezetek. Én az egérfogót szeretem használni példaként. Az ember mindjárt tervezésre gondol, mert különböző alkatrészeket lát, melyek úgy vannak összeállítva, hogy megfogják az egeret.

A tudomány mára akkorát fejlődött, hogy az élet már elemi szinten is leplezetlenné vált előtte. És nagy meglepetésünkre az élet molekuláris szintjén a tudósok működőképes, bonyolult szerkezetekre bukkantak. Például az élő sejtben kis molekuláris „teherautók” jönnek-mennek rakományukkal a sejt egyik végéből a másikba. Parányi molekuláris „jelzőtáblák” mutatják a „teherautóknak”, hogy jobbra vagy balra kanyarodjanak. Néhány sejtnek molekuláris „farmotorja” is van, amellyel folyadékokban mozog. Amikor ilyen nyilvánvaló komplexitás figyelhető meg egy működőképes szerkezetben, az emberek bármely más összefüggésben arra a következtetésre jutnának, hogy a szerkezet tervezés eredménye. Nincs más magyarázatunk erre a komplexitásra, még akkor sem, ha a darwini evolúció mást mond. Mivel az az egyöntetű tapasztalat, hogy az ilyen komplex szerkezetek tervezettségről árulkodnak, indokolt arra gondolni, hogy ezek a molekuláris rendszerek is értelmes tervezés eredményei.

ÉBREDJETEK!: VÉLEMÉNYE SZERINT MIÉRT NEM ÉRT EGYET ÖNNEL A LEGTÖBB KOLLÉGÁJA AZ ÉRTELMES TERVEZÉS KÉRDÉSÉBEN?

BEHE PROFESSZOR: Sok tudós azért nem ért egyet a megállapításaimmal, mert felismerik, hogy az értelmes tervezés túlmutat a tudományon — hogy határozottan valami olyanról van szó, ami felette áll a természetnek. Ez a következtetés sok embert feszélyez. De nekem mindig azt tanították, hogy a tudománynak követnie kell a bizonyítékokat, bárhová vezessenek is. Az a véleményem, hogy aki meghátrál attól, amit ilyen erőteljesen sugallnak a bizonyítékok, csak mert úgy gondolja, hogy a végeredménynek nemkívánatos filozófiai jelentősége van, azt cserbenhagyta a bátorsága.

ÉBREDJETEK!: HOGYAN VÁLASZOL A KRITIKUSOKNAK, AKIK AZT ÁLLÍTJÁK, HOGY AZ ÉRTELMES TERVEZÉS ELISMERÉSE A TUDATLANSÁGOT SZOLGÁLJA?

BEHE PROFESSZOR: A tervezettség elfogadása nem tudatlanságot tükröz. Nem annak tulajdonítható, amit nem ismerünk, hanem annak, amit már nagyon is megismertünk. Amikor Darwin 150 évvel ezelőtt kiadta A fajok eredete című könyvét, az élővilág egyszerűnek tűnt. A tudósok azt hitték, hogy a sejt olyan egyszerű, hogy akár csak úgy spontán is felbugyoghatott a tenger iszapjából. De azóta a tudomány felfedezte, hogy a sejtek roppant összetettek, sokkal összetettebbek, mint a XXI. századi világunk gépezetei. Ez a működőképes komplexitás céltudatos tervezésről tanúskodik.

ÉBREDJETEK!: ELŐÁLLT A TUDOMÁNY BÁRMILYEN BIZONYÍTÉKKAL IS ARRA, HOGY TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS ÚTJÁN AZ EVOLÚCIÓ LÉTREHOZHATTA AZOKAT A BONYOLULT MOLEKULÁRIS GÉPEZETEKET, AMELYEKRŐL ÖN BESZÉL?

BEHE PROFESSZOR: Ha tudományos kiadványokat olvas, látni fogja, hogy soha senkinek nem sikerült komolyabb próbálkozást tennie arra, hogy akár egy kísérlettel, akár egy részletes tudományos modellel magyarázatot adjon arra, hogyan jöttek létre ezek a molekuláris gépezetek a darwini folyamatok eredményeként. Pedig azóta, hogy tíz évvel ezelőtt megjelent a könyvem, sok tudományos szervezet — köztük az Amerikai Tudományos Akadémia és az Amerikai Társaság a Tudomány Fejlődéséért is — sürgős felszólítást intézett a tagjaihoz, hogy tegyenek meg mindent, hogy elhárítsák azt a nézetet, mely szerint az élővilág értelmes tervezésről tanúskodik.

ÉBREDJETEK!: HOGYAN VÁLASZOL AZOKNAK, AKIK OLYAN NÖVÉNYEKRE VAGY ÁLLATOKRA HIVATKOZNAK, MELYEKNEK EGY-EGY SAJÁTOSSÁGA VÉLEMÉNYÜK SZERINT ROSSZ TERVEZÉSRŐL ÁRULKODIK?

BEHE PROFESSZOR: Csak mert nem tudjuk, mi a szerepe valaminek egy élő szervezetben, az még nem jelenti azt, hogy nem tölt be fontos szerepet. Korábban például úgy gondolták, hogy az úgynevezett csökevényes szervek az emberi test és más élő szervezetek hibás tervezéséről árulkodnak. A vakbelet és a mandulákat is csökevényes szervnek tartották korábban, és rutinszerűen eltávolították őket. De később kiderült, hogy ezek a szervek részt vesznek az immunrendszer munkájában, és többé nem tekintették őket csökevényesnek.

Egy másik fontos dolog, amiről nem szabad megfeledkezni: a biológiában egyes események úgy tűnik, csakugyan véletlenszerűen mennek végbe. De az, hogy a kocsim be van horpadva vagy lapos a gumija, nem jelenti azt, hogy akár a kocsinak, akár az autóguminak nem volt tervezője. Ugyanígy az a tény, hogy néhány dolog véletlenszerűen történik a biológiában, nem jelenti azt, hogy az élet rendkívül magas szintű, bonyolult molekuláris gépezete véletlenül jött létre. Ez az érvelés egyszerűen nem logikus.

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Az a véleményem, hogy aki meghátrál attól, amit ilyen erőteljesen sugallnak a bizonyítékok, csak mert úgy gondolja, hogy a végeredménynek nemkívánatos filozófiai jelentősége van, azt cserbenhagyta a bátorsága”

Az evolúció tény?

„AZ EVOLÚCIÓ ugyanolyan tény, mint a nap melege” — állítja Richard Dawkins professzor, egy neves evolucionista tudós. Természetesen azt, hogy a nap meleg, kísérletek és közvetlen megfigyelések bizonyítják. De az evolúció tanítását is ugyanilyen kétségbevonhatatlanul alátámasztják kísérletek és közvetlen megfigyelések?

Mielőtt válaszolunk erre a kérdésre, valamit tisztáznunk kell. Sok tudós megfigyelte, hogy az élőlények utódai az idő múlásával csekély mértékben megváltozhatnak. Charles Darwin ezt a folyamatot „módosulással való leszármazásnak” nevezte. Az ilyen változásokat közvetlenül megfigyelték, kísérleti feljegyzések készültek róluk, és a növény- és állatnemesítők már nagyon ötletesen hasznosították is őket.a Az ilyen változásokat tényként lehet kezelni. Ám néhány tudós a „mikroevolúció” kifejezést társítja ezekhez az apró változásokhoz. Már maga a név is azt sejteti, amit sok tudós állít, hogy ezek az apró változások egy egészen más jelenségnek a bizonyítékai — egy jelenségnek, melyet még senki nem figyelt meg, s melyet ők makroevolúciónak hívnak.

Nos, Darwin jócskán túlment ezeken a megfigyelhető változásokon. Híres könyvében, A fajok eredetében ezt írta: „Az élőlényeket nem külön teremtetteknek látom, hanem [néhány élőlény] egyenes leszármazottjainak.” Darwin azt mondta, hogy ebből a kezdeti néhány élőlényből, vagy úgynevezett egyszerű életformából fejlődött ki mérhetetlenül hosszú idő alatt, apránként, „egészen kicsiny” változásokkal az a több millió különböző életforma, amelyet ma a földön látni. Az evolucionisták azt tanítják, hogy ezek az apró változások felhalmozódtak, és így mentek végbe azok a nagy változások, melyek a hal kétéltűvé és az emberszabású majom emberré válásához kellettek. Ezekre a feltételezett nagy változásokra makroevolúcióként utalnak. Sokaknak logikusan hangzik ez a második állítás. Így töprengenek: „Ha kis változások végbemehetnek a fajon belül, miért ne produkálna az evolúció hosszú idő elteltével nagy változásokat is?”b

A makroevolúció elmélete három fő feltevésen alapul:

1. Az új fajok létrejöttéhez mutációk biztosítják a nyersanyagot.c

2. A természetes kiválasztódás új fajok kialakulását eredményezi.

3. Az ősmaradványok bizonyítják a növényi és állati makroevolúciós változásokat.

Annyira komoly bizonyítékok vannak a makroevolúcióra, hogy tényként kellene kezelni?

Létrejöhetnek a mutációkból új fajok?

A növények és az állatok tulajdonságai közül sokat azok az utasítások határoznak meg, melyeket a genetikai kódjuk tartalmaz — tervrajzok, melyeket minden sejtmag hordoz.d A kutatók felfedezték, hogy a genetikai kódban végbemenő mutációk — azaz véletlenszerű változások — módosulásokat idézhetnek elő a növények és az állatok utódaiban. Hermann J. Muller Nobel-díjas tudós és a mutációs genetikai kutatás megalapítója 1946-ban kijelentette: „Ennek a sok ritka, főként apró változásnak a felhalmozódása nemcsak az állati és növényi egyedek mesterséges nemesítésének a legfőbb eszköze, hanem ennél sokkal lényegesebb az, hogy ezzel a módszerrel zajlott le a természetes evolúció, melyet a természetes kiválasztódás irányított.”

A makroevolúció elmélete valójában azon az állításon alapul, hogy a mutációk nemcsak új fajokat, de teljesen új növény- és állatcsaládokat is létrehozhatnak. Próbára lehet tenni valamilyen módon ezt a vakmerő állítást? Lássuk, mit tártak fel a mintegy 100 éve folyó genetikai kutatások.

Az 1930-as évek végén a tudósok nagy lelkesedéssel elfogadták azt az ötletet, hogy ha a természetes kiválasztódás véletlenszerű mutációkból új növényfajokat tudott létrehozni, akkor a mesterséges, vagy emberi irányítású mutációkiválasztásnak még sikeresebbnek kell lennie az új fajok létrehozásában. „Euforikus hangulat uralkodott el a biológusok nagy többsége, de különösen a genetikusok és a nemesítők körében” — mondta Wolf-Ekkehard Lönnig, a németországi Max Planck Növénynemesítés-kutató Intézet egyik tudósa, akivel az Ébredjetek! interjút készített. Minek volt köszönhető az eufória? Lönnig, aki mintegy 28 éve foglalkozik növényi mutációs genetikai vizsgálatokkal, ezt mondta: „A kutatók úgy vélték, eljött az ideje, hogy forradalmasítsák a növény- és állatnemesítés hagyományos módszereit. Arra gondoltak, hogy ha serkentik, majd kiválasztják a kedvezőbb tulajdonságú mutációkat, akkor új és jobb növényeket és állatokat hozhatnak létre.”e

Amerikában, Ázsiában és Európában a tudósok jól finanszírozott kutatóprogramokba fogtak, olyan módszereket használva, melyek az evolúció felgyorsításának a lehetőségével kecsegtettek. Milyen eredményei lettek a több mint 40 évi intenzív kutatásnak? „Az irdatlan nagy kiadások ellenére a besugárzással megkísérelt, egyre termékenyebb változatok létrehozását megcélzó nemesítés nagy kudarc volt” — mondja Peter von Sengbusch kutató. Lönnig ezt mondta: „Az 1980-as évekre a tudósok közti reményteli és euforikus hangulatnak világszerte véget vetett a kudarc. A nyugati országokban a mutációs nemesítés mint külön kutatási ág megszűnt. Majdnem az összes mutáns »negatív szelekciós értékekkel« rendelkezett, azaz vagy elpusztult, vagy gyengébb volt, mint a vadon élő változatok.”f

Mindamellett az immáron úgy 100 éves mutációs kutatás, illetve konkrétan a 70 éve tartó mutációs nemesítés adataiból a tudósok le tudják szűrni, hogy létrejöhetnek-e mutáció által új fajok. A bizonyítékok megvizsgálása után Lönnig erre a következtetésre jutott: „A mutációk nem képesek az eredeti fajból [növényből vagy állatból] egy teljesen új fajt létrehozni. Ez a megállapítás egyezik a XX. század összes megfigyelésével és mutációs kutatási programjainak eredményeivel, illetve a valószínűség-számítás szabályaival is. Az ismétlődő változatok törvénye tehát azt sejteti, hogy a genetikai értelemben egymástól pontosan megkülönböztetett fajok között valós határok vannak, melyeket nem törölhetnek el vagy hághatnak át véletlenszerű mutációk.”

Mi a jelentőségük a fenti tényeknek? Ha még rendkívül képzett tudósok sem tudnak új fajokat létrehozni úgy, hogy mesterségesen serkentik, majd kiválasztják a kedvezőbb tulajdonságú mutációkat, akkor várhatunk jobb eredményeket egy minden értelemtől mentes folyamattól? Ha a kutatások azt mutatják, hogy a mutációk nem képesek az eredeti fajból egy teljesen új fajt létrehozni, akkor hogyan is ment végbe tulajdonképpen a makroevolúció?

A természetes kiválasztódás új fajokat produkál?

Darwin úgy gondolta, hogy az általa természetes kiválasztódásnak nevezett folyamat azoknak az életformáknak kedvez, melyek leginkább alkalmasak az adott környezetben való életre, míg a kevésbé alkalmas életformák idővel kihalnak. Napjaink evolucionistái azt tanítják, hogy amint a fajok vándoroltak és elszigetelődtek egymástól, a természetes kiválasztódás azokat a fajokat tartotta meg, melyeknek a génmutációi a leginkább alkalmassá tették őket az új környezetben való életre. Az evolucionisták azt feltételezik, hogy ennek eredményeként az elszigetelődött csoportok idővel teljesen új fajokká alakultak át.

Ahogy már említettük, a kutatási eredmények erőteljesen azt mutatják, hogy mutációkból nem jöhetnek létre teljesen új „nemek”. De azért lássuk, milyen bizonyítékaik vannak az evolucionistáknak arra, hogy természetes kiválasztódás révén a kedvező tulajdonságokkal rendelkező mutációkból új fajok fejlődnek ki. Egy brosúra, melyet az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS) adott ki 1999-ben, ezt mondja: „Különösen meggyőző példa a speciációra [fajképződésre] az a 13 pintyfaj, melyet Darwin tanulmányozott a Galápagos-szigeteken, és amelyek azóta Darwin-pintyként váltak ismertté.”

Az 1970-es években Peter és Rosemary Grant kutatócsoportja elkezdte tanulmányozni ezeket a pintyeket, és egy 1 évig tartó szárazság után megfigyelte, hogy azoknak a pintyeknek, amelyeknek valamelyest nagyobb volt a csőrük, jobbak voltak az esélyeik az aszály túlélésére, mint a kisebb csőrű egyedeknek. Mivel a 13 pintyfaj egyik legfontosabb megkülönböztető jele a csőr mérete és formája, a kutatók úgy gondolták, hogy ezeknek a felfedezéseknek jelentőségük van. „Granték úgy becsülték — folytatja a brosúra —, hogy ha a szigeteket körülbelül tízévente sújtja szárazság, akkor csak úgy 200 év múltán jelenhet meg új pintyfaj.”

A NAS brosúrája azonban elfelejt megemlíteni néhány lényeges, ám kínos tényt. A szárazságot követő években újból a kisebb csőrű pintyek szaporodtak el. Ebből kifolyólag Peter Grant és Lisle Gibbs egyetemi továbbképzős azt írták a Nature című tudományos folyóiratban 1987-ben, hogy megfigyeléseik alapján „a kiválasztódás irányt változtatott”. Peter Grant 1991-ben azt írta, hogy minden alkalommal, amikor megváltozik a klíma, „a természetes kiválasztódás hatására a populáció ide-oda ingadozik”. A kutatók arra is felfigyeltek, hogy néhány „faj” kereszteződik, és olyan utódokat hoz létre, melyek életrevalóbbak, mint a szülők. Peter és Rosemary Grant azt a következtetést vonta le, hogy ha a kereszteződés tovább folytatódik, 200 éven belül két „faj” eggyé olvadhat össze.

Még 1966-ban George Christopher Williams evolúcióbiológus ezt írta: „Sajnálom, hogy a természetes kiválasztódás elmélete először az evolúciós változások magyarázataként lett kidolgozva. Sokkal fontosabb ugyanis az alkalmazkodási folyamat fenntartásának magyarázataként.” Jeffrey Schwartz evolúcióteoretikus 1999-ben azt írta, hogy ha Williams megállapításai helyesek, akkor a természetes kiválasztódás lehet, hogy segít a fajoknak alkalmazkodni a fennmaradáshoz szükséges változó feltételekhez, de „semmi újat nem hoz létre”.

És valóban, a Darwin-pintyek még mindig pintyek, semmi új nem jött létre belőlük. Az pedig, hogy kereszteződnek egymással, kételyeket ébreszt azt illetően, hogy néhány evolucionista milyen módszereket használ a fajok meghatározására. Továbbá leleplezi azt a tényt, hogy még neves tudományos akadémiák sem mentesek az elfogultságtól, amikor beszámolnak a bizonyítékokról.

Bizonyítják az ősmaradványok a makroevolúciós változásokat?

A korábban említett NAS-brosúra azt a benyomást hagyja az olvasókban, hogy az összegyűjtött ősmaradványok több mint elegendő bizonyítékkal szolgálnak a makroevolúcióra. Kijelenti: „Olyan sok közbülső módosulatra bukkantunk a halak és a kétéltűek közt, a kétéltűek és a hüllők közt, a hüllők és az emlősök közt, valamint a főemlősök leszármazási vonalán, hogy gyakran nehéz kategorikusan megállapítani, hol megy végbe az átalakulás két konkrét faj között.”

Igen meglepő ez a határozott kijelentés. Hogy miért? A National Geographic 2004-ben azt írta az összegyűjtött ősmaradványokról, hogy olyanok, mint „egy film az evolúcióról, melynek minden 1000 filmkockájából 999 odaveszett vágás közben”. Csakugyan bizonyítja a maradék egy ezrelék „filmkocka” a makroevolúciós folyamatot? Valójában miről árulkodnak az ősmaradványok? Niles Eldredge, egy rendíthetetlen evolucionista beismeri, hogy az ősmaradványok azt mutatják, hogy „a legtöbb faj esetében” hosszú időszakokon át „alig vagy egyáltalán nem halmozódnak fel evolúciós változások”.

Eddig a tudósok világszerte mintegy 200 millió nagyobb méretű és több milliárd mikrofosszíliát tártak fel és vettek jegyzékbe. Sok kutató egyetért abban, hogy ez a hatalmas és részletes gyűjtemény azt mutatja, hogy az állatok összes fő csoportja hirtelen tűnt fel, és jóformán változatlan maradt, továbbá hogy sok faj, amilyen hirtelen felbukkant, ugyanolyan hirtelen el is tűnt. Az ősmaradványok nyújtotta bizonyíték számbavétele után Jonathan Wells biológus ezt írta: „Az országok, törzsek és osztályok szintjét tekintve a közös ősöktől módosulással való leszármazás egyértelműen nem megfigyelésen alapuló tény. Az ősmaradványok és a molekuláris bizonyítékok fényében még csak jól megalapozott teóriának sem mondható.”

Evolúció — Tény vagy a képzelet szüleménye?

Miért tart ki sok kiemelkedő evolucionista amellett, hogy a makroevolúció tény? Richard Dawkins néhány érvelésének kifogásolása után Richard Lewontin, egy tekintélyes evolucionista azt írta, hogy „már elkötelezettek vagyunk, elkötelezettei a materializmusnakg”, és ezért kész sok tudós elfogadni olyan tudományos feltevéseket, melyek ellentmondanak a józan észnek. Sok tudós annak még csak az eshetőségén sem hajlandó elgondolkodni, hogy létezhet egy intelligens Tervező, mivel Lewontin szavaival élve „nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón”.

Erre vonatkozóan nézzük meg Rodney Stark szociológus szavait, melyeket a Scientific American idézett: „Kétszáz éve azt próbáljuk eladni, hogy ha tudományos gondolkodású szeretne lenni az ember, akkor távol kell tartania az elméjétől a vallás béklyóit.” Megjegyzi továbbá, hogy a kutatóegyetemeken „a vallásos emberek csendben maradnak”, míg „a hitetlenek diszkriminálnak”. Stark szerint tudományos berkekben „a ranglétra felsőbb fokain van egy fajta rendszer, melynek alapján a hitetlenségért jutalom jár”.

Ha elfogadod a makroevolúciót igaznak, akkor azt is el kell hinned, hogy az agnosztikus vagy ateista tudósok nem fogják engedni, hogy a személyes meggyőződésük befolyásolja őket a tudományos felfedezések értelmezésében. Azt is el kell hinned, hogy az összes komplex életforma mutációkból és természetes kiválasztódás által jött létre, noha egy évszázad kutatási eredményei, több milliárd mutáció tanulmányozása megmutatja, hogy mutációkból egyetlen — pontosan meghatározott — faj sem alakult át teljesen új fajjá. Azt is el kell hinned, hogy minden növény és állat fokozatosan fejlődött ki egy közös ősből, noha az ősmaradványok erőteljesen azt sugallják, hogy a növények és állatok fő „nemei” hirtelen jelentek meg, és nem alakultak át más „nemekké”, még mérhetetlenül hosszú korszakok elteltével sem. Úgy hangzik ez a meggyőződés, mint ami tényeken alapszik, vagy mint ami inkább a képzelet szüleménye?

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 15. oldalon]

„A mutációk nem képesek az eredeti fajból [növényből vagy állatból] egy teljesen új fajt létrehozni”

[Oldalidézet a 16. oldalon]

A Darwin-pintyek legfeljebb annyit bizonyítanak, hogy egy faj képes alkalmazkodni a változó klímához

[Oldalidézet a 17. oldalon]

Az ősmaradványok azt mutatják, hogy az állatok összes fő csoportja hirtelen tűnt fel, és jóformán változatlan maradt

[Táblázat a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AZ ÉLŐ SZERVEZETEK RENDSZEREZÉSE

Az élő szervezetek a fajtól kiindulva az országig egyre nagyobb csoportok szerint vannak rendszerezve.h Hasonlítsd össze például az ember és a muslica rendszertani besorolását.

EMBEREK MUSLICÁK

Faj sapiens melanogaster

Nemzetség Homo Drosophila

Család Emberfélék Harmatlegyek

Rend Főemlősök Kétszárnyúak

Osztály Emlősök Rovarok

Törzs Gerincesek Ízeltlábúak

Ország Állatok Állatok

[Lábjegyzet]

[Forrásjelzés]

A táblázat Jonathan Wells Az evolúció ikonjai — Tudomány vagy mítosz? Miért nem igaz a fele sem annak, amit az evolúcióról tanítunk? (Icons of Evolution—Science or Myth? Why Much of What We Teach About Evolution Is Wrong?) című könyve alapján készült.

[Képek a 15. oldalon]

Egy mutáns muslica (fent) akkor is muslica, ha torz

[Forrásjelzés]

© Dr. Jeremy Burgess/Photo Researchers, Inc.

[Képek a 15. oldalon]

A növényi mutációs kísérletek többször is kimutatták, hogy az új mutánsok száma egyenletesen csökken, viszont rendszeresen azonos mutánsok tűnnek fel (A mutáns virágai nagyobbak)

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

From a Photograph by Mrs. J. M. Cameron/ U.S. National Archives photo

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Pintyfejek: © Dr. Jeremy Burgess/ Photo Researchers, Inc.

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Dinoszaurusz: © Pat Canova/Index Stock Imagery; kövületek: GOH CHAI HIN/AFP/Getty Images

Miért hisszük, hogy létezik egy Teremtő?

A tudomány különféle területein sok szakember felismeri, hogy a természet értelmes tervezésre vall. Számukra ésszerűtlen abban hinni, hogy a földi élet bonyolult összetettsége véletlen folytán jött létre. Emiatt számos tudós és kutató hisz abban, hogy van Teremtő.

Közülük néhányan Jehova Tanúi lettek. Meg vannak győződve arról, hogy a Biblia Istene a fizikai világegyetem Tervezője és Építője. Miért jutottak erre a következtetésre? Az Ébredjetek! megkérdezte néhányukat efelől. Biztosan érdekesnek fogod találni a véleményüket.a

Az élet felfoghatatlan összetettsége

◼ WOLF-EKKEHARD LÖNNIG

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK: 28 éve genetikai mutációval kapcsolatos tudományos munkát végzek növényeken, az utóbbi 21 évben a kölni Max Planck Növénynemesítés-kutató Intézet alkalmazásában. Csaknem három évtizede vénként szolgálok Jehova Tanúi egyik gyülekezetében.

Empirikus genetikai kutatásaim és biológiai témájú tanulmányaim során — például a fiziológia és a morfológia területén — szembekerülök az élet hihetetlenül bonyolult és sokszor felfoghatatlan összetettségével. Ezek a tanulmányaim megerősítik azt a meggyőződésemet, hogy az életnek — még a legalapvetőbb szinten is — intelligens forrásból kell származnia.

A tudóstársadalom nagyon is tudatában van annak, hogy mennyire összetett az élet. De ezekről a bámulatos tényekről általában erősen evolucionista szövegkörnyezetben beszélnek. Véleményem szerint azonban a Biblia teremtési beszámolója elleni érvek megdőlnek, ha tüzetes, tudományos vizsgálatnak vetjük alá őket, és én ezt megtettem az évtizedek során. Az élőlények alapos tanulmányozása után, és miután megfigyeltem, hogy a világegyetemet irányító törvények mennyire tökéletesen szabályozottak ahhoz, hogy a földünkön létezhessen az élet, belső kényszert érzek arra, hogy higgyek abban, hogy van Teremtő.

„Mindennek, amit megfigyelek, kiváltó oka van”

◼ BYRON LEON MEADOWS

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK: Az Egyesült Államokban élek, a Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hatóságnál dolgozom, a lézerfizika a szakterületem. Jelenleg a globális éghajlat, az időjárás és a bolygónkon tapasztalható egyéb jelenségek megfigyelését továbbfejlesztő technológiai programban veszek részt. Jehova Tanúi Kilmarnock (Virginia) környéki gyülekezetének az egyik vénje vagyok.

Kutatásaim során sokat foglalkozom a fizika törvényeivel és elveivel. Annak megértésén fáradozom, hogy bizonyos dolgok hogyan és miért történnek. Szakterületemen világos bizonyítékát látom annak, hogy mindennek, amit megfigyelek, kiváltó oka van. Hiszek abban, hogy tudományos szempontból ésszerű elfogadni Istent mint a természetben fellelhető minden dolog eredeti kiváltó okát. A természet törvényei nekem túlságosan állandóak ahhoz, hogy ne higgyem el, egy Szervező, egy Teremtő hozta létre őket.

Miért hisz oly sok tudós az evolúcióban, ha ez a következtetés ennyire nyilvánvaló? Előfordulhat, hogy az evolucionisták már eleve feltételeznek egy végeredményt, és annak fényében vizsgálják a bizonyítékaikat? Tudósok körében ez nem szokatlan dolog. A tudományos megfigyelés azonban — bármennyire meggyőző is — nem feltételez már eleve egy végeredményt. Például egy lézerfizikát kutató személy esetleg ragaszkodhat ahhoz, hogy a hanghullámhoz hasonlóan a fény is hullám, hiszen a fény sokszor viselkedik hullámként. Végkövetkeztetése azonban hiányos lenne, mivel a bizonyítékok szerint a fény úgy is viselkedik, mint foton, a részecskék egyik csoportja. Ehhez hasonlóan, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az evolúció tény, a következtetéseiket a bizonyítékoknak csak egy részére alapozzák, és hagyják, hogy a saját feltételezéseik befolyásolják őket a bizonyítékok megítélésében.

Csodálkozom azon, hogy bárki is tényként tudja elfogadni az evolúció elméletét, amikor maguk az evolucionista „szakértők” is azon vitáznak, hogy a feltevéseik szerint hogyan is történt az evolúció. Például el tudnád fogadni bizonyított tényként a számtant, ha egyes szakértők azt mondanák, hogy kettő meg kettő az négy, míg más szakértők azt mondanák, hogy szerintük összesen három, vagy az is lehet, hogy hat? Ha a tudománynak az a szerepe, hogy csak a bizonyított, kipróbált és reprodukálható dolgokat fogadja el, akkor az az elmélet, mely szerint minden élet egy közös ősből fejlődött ki, nem tudományos tény.

„Valami nem származhat a semmiből”

◼ KENNETH LLOYD TANAKA

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK: Geológus vagyok, jelenleg az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának az alkalmazottja Flagstaffban (Arizona). Mintegy három évtizede veszek részt tudományos kutatásokban a geológia különböző területein, többek között a planetográfiában. Számtalan Marsról készített kutatási cikkem és geológiai térképem jelent meg elismert tudományos folyóiratokban. Jehova Tanújaként körülbelül 70 órát töltök minden hónapban azzal, hogy az embereket a Biblia olvasására ösztönözzem.

Azt tanították, hogy higgyek az evolúcióban, de én képtelen voltam elfogadni, hogy a világegyetem megformálásához szükséges mérhetetlen energia egy hatalmas erejű Teremtő nélkül létrejöhet. Valami nem származhat a semmiből. Magában a Bibliában is erőteljes érvelést találok a Teremtő létezése mellett. Ez a könyv sok tudományos tényre hoz fel példát az én szakterületemről, többek között, hogy a föld gömb alakú, és „a semmire [van] függesztve” (Jób 26:7; Ézsaiás 40:22). Ezek a valóságos tények már jóval azelőtt le lettek írva a Bibliában, hogy az emberek kutatásai igazolni tudták volna.

Gondolj arra, ahogyan meg vagyunk alkotva. Érzékeljük a külvilágot, van öntudatunk, intelligens gondolkodásra vagyunk képesek, van kommunikációs készségünk és vannak érzéseink. És ami a legkülönlegesebb, képesek vagyunk érezni, értékelni és kifejezni a szeretetet. Az evolúció nem tud magyarázatot adni arra, hogyan jöttek létre ezek a csodálatos emberi tulajdonságok.

Kérdezd meg magadtól, hogy mennyire megbízhatóak és hitelt érdemlőek azok az információforrások, amelyek az evolúciót támogatják. A geológiai bizonyítékok hiányosak, bonyolultak és zavarosak. Az evolucionisták nem tudták laboratóriumi körülmények között, tudományos módszerek felhasználásával bemutatni a feltételezéseik szerint lezajlott evolúciós folyamatokat. És noha a tudósok általában jó kutatási módszereket használnak az adatgyűjtéshez, amikor beszámolnak az eredményeikről, gyakran a saját önző indítékaik befolyásolják őket. A tudósok körében nem ritka, hogy ha az adatok nem meggyőzőek, vagy egymásnak ellentmondóak, akkor a saját elgondolásukat helyezik előtérbe. Ilyenkor fontos szerepet kap a karrierjük és az önérzetük.

Tudósként is, és a Biblia tanulmányozójaként is a teljes igazság után kutatok — amely minden ismert ténnyel és megfigyeléssel megegyezik —, hogy a lehető legpontosabb megértésre juthassak. Hinni a Teremtőben, számomra a legésszerűbb dolog.

„A sejt teljesen nyilvánvaló tervezettsége”

◼ PAULA KINCHELOE

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK: A sejt- és molekuláris biológia, valamint a mikrobiológia területén többéves kutatói tapasztalattal rendelkezem, jelenleg az Atlantai Emory Egyetem (Georgia, USA) alkalmazásában állok. Emellett önkéntes bibliaoktatóként dolgozom az orosz nyelvű közösségben.

Biológiai tanulmányaim részeként négy évet kizárólag a sejt és a sejt összetevőinek a kutatásával töltöttem. Minél többet tudtam meg a DNS-ről, az RNS-ről, a fehérjékről és az anyagcsereutakról, annál inkább ámulatba ejtett az összetettségük, szervezettségük és precizitásuk. És noha nagy hatással volt rám, hogy mennyi mindent megismert már az ember a sejtről, az még inkább lenyűgözött, hogy mennyi minden tanulnivalónk van még róla. A sejt teljesen nyilvánvaló tervezettsége az egyik oka annak, hogy hiszek Istenben.

A Biblia tanulmányozásával feltárult előttem, hogy ki a Teremtő — név szerint Jehova Isten. Meg vagyok győződve róla, hogy ő nem csupán egy intelligens Tervező, hanem egy kedves, szerető Atya, aki törődik velem. A Biblia fényt derít arra, hogy mi az élet célja, és egy boldog jövő reményét tárja elénk.

A fiataloknak az iskolában az evolúciót tanítják, és emiatt talán bizonytalanok afelől, hogy miben higgyenek. Ilyenkor az összezavartság időszakát élhetik át. Ha hisznek Istenben, akkor ez egy hitpróba nekik. De sikeresen kiállhatják ezt a próbát, ha vizsgálatnak vetik alá azt a rengeteg bámulatba ejtő dolgot a természetben, amely körülvesz minket, valamint ha folyamatosan tovább gyarapítják a Teremtőről és a tulajdonságairól szerzett ismereteiket. A magam részéről én ugyanezt tettem, és arra a következtetésre jutottam, hogy a Biblia teremtési beszámolója pontos, és nem mond ellent a valódi tudománynak.

A „törvények elegáns egyszerűsége”

◼ ENRIQUE HERNÁNDEZ-LEMUS

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK: Mint Jehova Tanúja, teljes idejű hírnökként szolgálok. Elméleti fizikus vagyok, és a Mexikói Állami Egyetemen dolgozom. Jelenlegi munkám során termodinamikailag ésszerű magyarázatot keresünk a gravotermális katasztrófaként ismert jelenségre, mely a csillagok növekedésének a mechanizmusa. A DNS-sorrend összetettségének kutatásával is foglalkoztam.

Az élet egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy csak úgy véletlenül kialakuljon. Figyeljük meg például azt az óriási mennyiségű információt, melyet a DNS-molekula tartalmaz. Egyetlen kromoszóma véletlenszerű létrejöttének a matematikai valószínűsége kevesebb mint egy a kilencbillióhoz, ami oly valószínűtlen eseménynek számít, hogy a bekövetkeztét lehetetlennek tekinthetjük. Véleményem szerint már abban is ostobaság hinni, hogy értelem nélküli erők képesek lennének akár egyetlen kromoszómát is létrehozni, nemhogy abban, hogy létrehozhatnák azt a bámulatos összetettséget, amely valamennyi élőlényben fellelhető.

Ezenkívül, amikor az anyag rendkívül összetett viselkedését tanulmányozom — akár mikroszkopikus szinten, akár a csillagközi tér mérhetetlen nagyságú felhőinek a világűrbeli mozgását tekintve —, egyszerűen elkápráztat a mozgását irányító törvények elegáns egyszerűsége. Nekem ezek a törvények többet jelentenek egy kiváló matematikus műveinél. Számomra ez egy kiváló művész kézjegye.

Az emberek gyakran meglepetten veszik tudomásul, amikor elmondom nekik, hogy Jehova Tanúja vagyok. Olykor nekem szegezik a kérdést: Ön hogyan képes hinni Istenben? Érthető, hogy kikívánkozik belőlük ez a kérdés, hiszen a legtöbb vallás nem bátorítja a híveit, hogy kérjenek bizonyítékokat arra, amit tanítanak nekik, vagy hogy végezzenek kutatásokat a hitnézeteik témájában. A Biblia ellenben arra buzdít minket, hogy használjuk a ’gondolkodóképességünket’ (Példabeszédek 3:21). Mindaz, ami a természetben az értelmes tervezést bizonyítja — a Bibliában található többi bizonyítékkal együtt —, arról győz meg engem, hogy Isten nemcsak hogy létezik, hanem az imáink is érdeklik őt.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 22. oldalon]

Háttérben a Mars: Courtesy USGS Astrogeology Research Program, http://astrogeology.usgs.gov

Lebilincselő mintázat a növényekben

ÉSZREVETTED, hogy sok növény spirális alakzatban nő? Az ananász pikkelye például 8 spirálvonalban tekeredhet az egyik irányban, és 5 vagy 13 spirálvonalban az ellenkező irányban. (Lásd az 1. ábrát.) Ha a napraforgó tányérján lévő magokat nézed, 55 vagy 89, vagy akár több, egymást keresztező spirálalakzatot fedezhetsz fel. De még a karfiolban is találsz spirálvonalakat. És ha egyszer felfedezed őket, akkor még szívesebben fogsz a zöldségesnél nézelődni. Miért nőnek így a növények? Van annak jelentősége, hogy mennyi a spirálok száma?

Hogyan nőnek a növények?

A legtöbb növény a merisztémának nevezett parányi, központi osztódószövetből formálja az új szerveket, például a szárakat, a leveleket és a virágokat. Minden új szervkezdemény — melyet primordiumnak hívnak — egy új irányban jelenve meg növekszik tovább a központból, és bizonyos nagyságú szöget zár be az előző szervkezdeménnyel.a (Lásd a 2. ábrát.) A legtöbb növény olyan sajátságos szögben rendezi el az új hajtásokat, hogy azok spirált alkossanak. Milyen szögben?

Figyeld meg, milyen nagy feladatról van szó! Képzeld el, hogy egy növény megalkotását tervezed úgy, hogy az új hajtások szorosan egymás mellé rendeződjenek az osztódószövet körül, és ne maradjon kihasználatlan hely. Tegyük fel, azt szeretnéd, hogy minden új primordium az előző hajtással kétötödös elfordulási szöget bezárva nőjön ki. Azzal a problémával kerülnél szembe, hogy minden ötödik primordium ugyanarról a helyről és ugyanabban az irányban nőne ki. Ezek a hajtások csak sorokat tudnának létrehozni, ahol kihasználatlan hely mutatkozna a sorok között. (Lásd a 3. ábrát.) Az az igazság, hogy bármelyik közönséges törtben kifejezhető elfordulási szög csak sorokat képes létrehozni, optimális helykihasználást nem. Egyedül az „aranyszögnek” nevezett, megközelítőleg 137,5°-os szög eredményez egymás mellett ideálisan szorosan növekvő hajtásokat. (Lásd az 5. ábrát.) Mitől ilyen speciális ez a szög?

Az aranyszög azért ideális, mert ezt az elfordulási szöget nem lehet közönséges törtben kifejezni. Az 5/8-os tört már megközelíti az aranyszöget, a 8/13-os még közelebb van hozzá, a 13/21-es pedig még ennél is közelebb, és még sincs egyetlen közönséges tört sem, amely pontosan kifejezné az elfordulás aranyarányát. Ezért ha az új hajtás az előző hajtáshoz képest ebben a pontosan meghatározott szögben jelenik meg a merisztémán, akkor soha nem lesz két olyan hajtás, amely pontosan ugyanabban az irányban hajtana ki. (Lásd a 4. ábrát.) Következésképpen a primordiumok ahelyett, hogy sugárirányban nőnének, spirálokat alkotnak.

Megjegyzésre érdemes, hogy a számítógépes modellezés csak akkor mutat észrevehető spirálokat a központi osztódószövetből kinövő szervkezdemények új hajtásai között, ha az elfordulás szöge a legmesszebbmenőkig pontos. Ha csupán egy tized fokkal is eltér az aranyszögtől, akkor oda az eredmény. (Lásd az 5. ábrát.)

Hány szirom van egy virágon?

Érdekes, hogy a spiráloknak a száma — melyeket az aranyszögben kinövő hajtások eredményeznek — rendszerint megegyezik a Fibonacci-számsorozat tagjaiként ismert számok valamelyikével. Ezt a számsorozatot először egy XIII. századi olasz matematikus, Leonardo Fibonacci fogalmazta meg. Ebben a növekvő számsorozatban az 1-es után mindegyik szám az előtte lévő két szám összegével egyenlő: 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55 és így tovább.

Sok spirálisan növekvő növényen a virágok szirmainak száma sokszor megegyezik a Fibonacci-számok valamelyikével. Egyes megfigyelők szerint a boglárkán gyakran 5 szirom található, a vérzőmákon 8, az aggófűn 13, az őszirózsán 21, a margarétán 34 és a mirigyes gerebcsinen 55 vagy 89. (Lásd a 6. ábrát.) Sokszor a gyümölcsöknél és a zöldségeknél is láthatunk olyan jellegzetességet, amelyben a Fibonacci-szám jelenik meg. A banán keresztmetszete például egy ötoldalú mintát alkot.

’Mindent szépen elkészített’

A művészek már régen felismerték, hogy az aranyarány a legkellemesebb a szemünknek. Mitől nőnek ki a növények új hajtásai pontosan ebben a lebilincselő szögben? Sok ember következtet úgy, hogy ez nem más, mint egy újabb példa arra, hogy az élőlények értelmes tervezés művei.

Az élőlények tervezettségén elgondolkozva, valamint azon a képességünkön, hogy az örömünket leljük bennük, sokan felfedezik, hogy mindez egy Teremtő keze munkája, aki azt akarja, hogy élvezzük az életet. A Biblia ezt mondja a Teremtőnkről: „Mindent szépen a maga idejében elkészített” (Prédikátor 3:11).

[Lábjegyzet]

[Ábra a 24–25. oldalon]

1. ábra

(Lásd a kiadványt.)

2. ábra

(Lásd a kiadványt.)

3. ábra

(Lásd a kiadványt.)

4. ábra

(Lásd a kiadványt.)

5. ábra

(Lásd a kiadványt.)

6. ábra

(Lásd a kiadványt.)

[Kép a 24. oldalon]

Közelkép a merisztémáról

[Forrásjelzés]

R. Rutishauser, University of Zurich, Switzerland

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Fehér virág: Thomas G. Barnes @ USDA-NRCS PLANTS Database

Számít, hogy mit hiszel?

SZERINTED van célja az életnek? Ha az evolúció igaz lenne, akkor ez a Scientific American folyóiratban idézett állítás indokolt lenne: „Az evolúció modern értelmezése szerint . . . , alapvetően nincs értelme az életnek.”

Vegyük szemügyre, mit is jelentenek ezek a szavak. Ha az életnek alapvetően nem lenne értelme, akkor az életünknek sem lenne semmi egyéb célja, mint hogy megpróbálnánk bizonyos mértékig jó tetteket végrehajtani, és talán átszármaztatni a genetikai vonásainkat a következő nemzedékre. Amikor pedig meghalnánk, akkor örökre megszűnnénk létezni. Az agyunk — a gondolkodó-, érvelő- és az élet értelmén elmélkedni tudó képességével együtt — egyszerűen csak a természet véletlen szüleménye lenne.

És ez még nem minden. Sok evolúcióban hívő ember bizonygatja, hogy Isten vagy nem létezik, vagy nem szól bele az emberek ügyeibe. Mindkét esetben politikai, tudományos vagy vallási vezetők kezében lenne a jövőnk. Eddigi tevékenységeikből ítélve folytatódna a káosz, a viszály és a romlottság, ami tönkreteszi az emberi társadalmat. Ha valóban igaz lenne az evolúció, akkor bőven lenne rá okunk, hogy a fatalista jeligének megfelelően éljünk: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” (1Korintusz 15:32).

Tévedés ne essék, Jehova Tanúi nem fogadják el a fent említett kijelentéseket. Sőt, azt az elméletet sem, amelyen ezek a kijelentések alapulnak, nevezetesen az evolúciót. Éppen ellenkezőleg, a Tanúk abban hisznek, hogy a Biblia igaz (János 17:17). Ennélfogva azt hiszik el, amit a Biblia mond arról, hogy honnan származunk: „nálad [Istennél] van az élet forrása” (Zsoltárok 36:9). Ezek nagy horderejű szavak.

Az életnek igenis van értelme. Teremtőnknek szeretetteljes szándéka van velünk kapcsolatban, és ez a szándéka mindenkire kiterjed, aki úgy dönt, hogy az ő akarata szerint él (Prédikátor 12:13). Magában foglalja az ígéretét egy olyan világban való életre, amely mentes a káosztól, viszálytól és romlottságtól, sőt, még a haláltól is (Ézsaiás 2:4; 25:6–8). Világszerte sok millió Jehova Tanúja igazolja, hogy amikor Istenről tanul és az akaratát cselekszi, az olyan értelmet ad az életének, melyet semmi más nem képes adni! (János 17:3).

Nagyon is számít, hogy mit hiszel, mert nemcsak a jelenlegi boldogságodra lehet erőteljes hatással, hanem a jövődre is. Tiéd a választás joga: Egy olyan elméletben hiszel, mely kudarcot vallott abban, hogy megnyugtató magyarázatot adjon a sokasodó bizonyítékokra, melyek a természet világának a tervezettségéről árulkodnak? Vagy elfogadod azt, amit a Biblia mond, hogy a föld és a rajta lévő élet egy csodálatos Tervező, Jehova műve, azé az Istené, aki ’teremtett mindent’? (Jelenések 4:11).

A Biblia nézőpontja

Ellentmond a tudomány a teremtési beszámolónak?

SOKAN azt állítják, hogy a tudomány nem igazolja a Biblia teremtési beszámolóját. A valódi ellentmondás azonban nem a tudomány és a Biblia, hanem a tudomány és az úgynevezett keresztény fundamentalisták véleménye között keresendő. Ezen csoportok némelyike tévesen azt hangoztatja, hogy a Biblia szerint az egész fizikai teremtésmű hat 24 órás nap alatt jött létre, mintegy 10 000 évvel ezelőtt.

A Biblia ellenben nem támasztja alá ezt a következtetést. Ha alátámasztaná, akkor az elmúlt száz év sok tudományos felfedezése valóban rontaná a Biblia hitelét. A Biblia tüzetes átvizsgálásából kiderül, hogy nincs ellentmondásban a jól megalapozott tudományos tényekkel. Ezért Jehova Tanúi nem értenek egyet a „keresztény” fundamentalistákkal, és sok kreacionistával sem. Cikkünk az alábbiakban feltárja, hogy mit is tanít erről igazából a Biblia.

Mikor volt ’a kezdet’?

A teremtési beszámoló ezzel az egyszerű, de jelentőségteljes kijelentéssel indul: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Mózes 1:1). A bibliatudósok megegyeznek abban, hogy az a cselekmény, amit ez a vers ír le, az nem azonos a 3. verstől említett teremtési napok eseményeivel. És ez nagy horderejű kérdés, tudniillik a Biblia azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy a világegyetem, beleértve a mi Föld bolygónkat is, már egy meghatározatlan idővel azelőtt létezett, hogy a teremtési napok elkezdődtek volna.

A geológusok úgy becsülik, hogy a föld megközelítőleg 4 milliárd éves, a csillagászok pedig úgy kalkulálnak, hogy a világegyetem akár 15 milliárd éves is lehet. Vajon ezek a megállapítások — vagy azok a lehetséges kiigazítások, melyeket a jövőben ezzel kapcsolatban tesznek — ellentmondanak az 1Mózes 1:1-nek? Nem. A Biblia nem határozza meg pontosan ’az ég és a föld’ tényleges korát. A tudomány nem cáfolja meg ezt a bibliai szövegrészt.

Milyen hosszúak voltak a teremtési napok?

Mit mondhatunk a teremtési napok hosszúságáról? Betű szerint 24 órásak voltak? Némelyek úgy érvelnek, hogy mivel Mózes — a teremtési beszámoló írója — a későbbiekben úgy utal vissza a hat teremtési napot követő napra, mint ami a heti sabbat mintája, ezért minden teremtési napnak egy betű szerinti 24 órás napnak kell lennie (2Mózes 20:11). De vajon a teremtési beszámoló szóhasználata ezt a következtetést támasztja alá?

Nem, mert a „napnak” fordított héber szó nemcsak egy 24 órás időszakot, hanem különféle hosszúságú időt jelenthet. Például amikor Mózes Isten teremtési munkáit összegzi, a hat teremtési napról együttesen úgy beszél, mint egyetlen napról (1Mózes 2:4). A Szentírás tehát egyáltalán nem ad alapot arra, hogy valaki önkényesen 24 óra hosszúságúnak jelentse ki a teremtési napokat.

Milyen hosszúak voltak tehát a teremtési napok? A Mózes első könyvében az első és a második fejezet szóhasználata azt mutatja, hogy meglehetősen hosszú időszakokról van szó.

Fokozatos teremtés

Mózes héberül írta a beszámolóját, és egy olyan személy nézőpontjából, aki a föld felszínén áll. Ez a két tény, valamint annak ismerete, hogy a világegyetem már a teremtési korszakok — azaz „napok” — kezdete előtt létezett, segít lezárni a teremtési beszámolót körüllengő viták nagy részét. Hogyan?

A teremtési beszámoló tüzetes megvizsgálása feltárja, hogy az események, melyek elkezdődtek az egyik „napon”, a rá következő első vagy akár több napon át is folytatódtak. Például mielőtt az első teremtési „nap” elkezdődött, az akkor már létező napból jövő világosság valamilyen oknál fogva — feltehetőleg a vastag felhők miatt — nem ért el a föld felszínére (Jób 38:9). Az első „napon” ez az akadály kezdett eloszlani, így szórt fény szűrődhetett a légkörbe.a

A második „napon” nyilvánvalóan tovább folytatódott a légkör kitisztulása, s ezzel létrejött a fent lévő vastag felhők és a lent lévő óceán közötti tér. A negyedik „napon” lassanként olyan mértékben kitisztult a légkör, hogy láthatóvá vált „az égbolton” a nap és a hold (1Mózes 1:14–16). Más szavakkal, az ember szempontjából, a földről nézve, kezdett észlelhetővé válni a nap és a hold. Ezek az események fokozatosan mentek végbe.

A teremtési beszámoló azt is elmondja, hogy amint tovább tisztult a légkör, az ötödik „napon” repdeső teremtmények kezdtek megjelenni — köztük rovarok és hártyásszárnyúak. A Biblia azonban arra mutat, hogy a hatodik „napon” Isten még mindig ’formált a földből minden mezei vadat és az egek minden repdeső teremtményét’ (1Mózes 2:19).

A Biblia nyelvezete tehát nyilvánvalóan helyt ad annak a lehetőségnek, hogy a „napok” — vagy teremtési időszakok — nagyobb eseményei nem azonnal, hanem fokozatosan játszódtak le. Némely esemény a következő teremtési „napokon” is folytatódhatott.

A maga neme szerint

Vajon a növényeknek és az állatoknak ez a fokozatos megjelenése azt jelenti, hogy Isten az evolúciót használta fel, hogy létrehozhassa az élőlények rendkívüli sokféleségét? Nem. A beszámoló egyértelműen kijelenti, hogy Isten a növény- és állatvilág minden alapvető ’nemét’ megteremtette (1Mózes 1:11, 12, 20–25). Ezek az eredeti ’nemek’ vajon úgy lettek beprogramozva, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez? Mi határozza meg egy bizonyos ’nem’ határát? A Biblia erről nem beszél. Azt viszont igenis kijelenti, hogy az élő teremtmények ’a maguk neme szerint kezdtek nyüzsögni’ (1Mózes 1:21). E kijelentés szerint van határa annak, hogy mekkora változatosság léphet fel egy ’nemen’ belül. Az ősmaradványok és a modern kori kutatások egyaránt azt az elméletet támasztják alá, hogy a növények és az állatok legalapvetőbb kategóriái még mérhetetlenül hosszú idő alatt is vajmi keveset változtak.

Némely fundamentalista állításával ellentétben a teremtési beszámoló nem tanítja azt, hogy a világegyetem — beleértve a földet és rajta minden élőlényt — rövid időszak alatt lett megteremtve, és viszonylag nem is túlságosan régen. Amit viszont a világegyetem megteremtéséről és a földi élet megjelenéséről ír a Biblia, az sok újabb tudományos felfedezéssel megegyezik.

Számos tudós a filozófiai nézetei miatt veti el a Bibliának azt a megállapítását, hogy Isten teremtett meg minden dolgot. Érdekes azonban, hogy a Bibliában, az ókori teremtési beszámolóban Mózes azt írta a világegyetemről, hogy volt kezdete, és hogy az élet szakaszosan, fokozatosan jelent meg korszakokon keresztül. Honnan tudott hozzájutni Mózes a tudomány szempontjából ilyen pontos információhoz mintegy 3500 évvel ezelőtt? Erre csak egy ésszerű magyarázat létezik. Az a Személy, akinek van hatalma és bölcsessége az egek és a föld megteremtéséhez, kétségtelenül el tudta látni Mózest ilyen magas fokú ismerettel. Ez sokat nyom a latban a Bibliának arra az állítására vonatkozóan, hogy „Istentől ihletett” (2Timóteusz 3:16).

[Lábjegyzet]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

◼ Milyen régen teremtette Isten a világegyetemet? (1Mózes 1:1)

◼ Vajon hat 24 órás nap alatt lett megteremtve a föld? (1Mózes 2:4)

◼ Hogyan lehettek tudományos szempontból pontosak Mózes írásai a föld keletkezéséről? (2Timóteusz 3:16)

[Oldalidézet a 19. oldalon]

A teremtési beszámoló nem tanítja, hogy a világegyetem rövid időszak alatt lett megteremtve, viszonylag nem is túlságosan régen

[Oldalidézet a 20. oldalon]

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Mózes 1:1)

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Világegyetem: IAC/RGO/David Malin Images

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

NASA photo

Fiatalok kérdezik

Hogyan védjem meg a teremtésbe vetett hitemet?

„Amikor az osztályban szóba került az evolúció, megkérdőjelezett mindent, amit addig tanítottak nekem. Félelmetesnek hatott, hogy tényként állították be” (Ryan, 18 éves)

„12 éves lehettem, amikor egy olyan tanárnő tanított, aki az evolúció rendíthetetlen híve volt, olyannyira, hogy az autóján Darwin neve díszelgett! Emiatt vonakodtam attól, hogy a teremtésbe vetett hitemről beszéljek” (Tyler, 19 éves)

„Rémület fogott el, amikor a társadalomtudományokat tanító tanárnőm bejelentette, hogy a következő óránk témája az evolúció lesz. Tudtam, el kell mondanom az osztály előtt, hogy hol állok ebben a vitás kérdésben” (Raquel, 14 éves)

TALÁN te is olyan kellemetlenül érzed magad, mint Ryan, Tyler és Raquel, amikor az osztályban felmerül az evolúció kérdése. Hiszel abban, hogy Isten ’teremtett mindent’ (Jelenések 4:11). Mindenütt látod magad körül a környezetben az értelmes tervezettség bizonyítékát. Csakhogy a tankönyvek azt mondják, hogy kifejlődtünk, és ezt mondja a tanárod is. És hogy jössz te ahhoz, hogy „szakemberekkel” szállj vitába? És mit szólnak majd az osztálytársaid, ha elkezdesz nekik . . . Istenről beszélni?

Ha téged is ehhez hasonló kérdések aggasztanak, akkor csak légy nyugodt! Nem te vagy az egyedüli, aki hisz a teremtésben. Ami azt illeti, még a tudósok között is többen elutasítják az evolúció elméletét. Sok tanár nemkülönben. Az Egyesült Államokban 5 diákból 4 annak ellenére is hiszi, hogy van Teremtő, hogy mit írnak a tankönyvek!

De benned mégiscsak felmerülhet a kérdés: „Mit mondjak, ha meg kell védenem a teremtésbe vetett hitemet?” Biztos lehetsz benne, hogy még akkor is állást tudsz foglalni, ha félénk vagy. Ez viszont némi felkészülést igényel.

Tedd próbára a hitedet!

Ha keresztény családban nevelkedsz, akkor lehet, hogy egyszerűen csak azért hiszel a teremtésben, mert neked ezt tanították. Most azonban, hogy már nagyobb vagy, a saját ’értelmi képességeddel’ lenne jó imádnod Istent, és a hited szilárd alapokra helyezned (Róma 12:1). Pál arra buzdította az első századi keresztényeket, hogy ’bizonyosodjanak meg mindenről’ (1Tesszalonika 5:21). Te hogyan teheted ezt meg a teremtésbe vetett hiteddel kapcsolatban?

Először is, vedd figyelembe, mit írt Pál Istenről: „az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők” (Róma 1:20). Ezeket a szavakat szem előtt tartva tedd alapos vizsgálat tárgyává az emberi testet, a földet, a mérhetetlen világegyetemet és az óceáni mélységeket. Szemléld meg a növények, a rovarok és a többi állat bámulatos világát vagy bármit, ami téged érdekel. Utána az ’értelmi képességedet’ használva tedd fel magadnak a kérdést: Mi az, ami arról győz meg, hogy van Teremtő?

Erre a kérdésre a 14 éves Sam az emberi testre utalva ezt válaszolja: „Annyira aprólékosan összetett, és mégis minden egyes része fantasztikusan jól működik együtt. Az emberi test nem fejlődhetett ki csak úgy!” Holly, aki 16 éves, egyetértését fejezi ki: „Amióta megállapították, hogy cukorbeteg vagyok, azóta sok mindent megtanultam arról, hogy miként működik a testünk. Elkápráztat például, hogy milyen óriási munkát végez a hasnyálmirigy — az az apró szervünk, amely a gyomrunk mögött bújik meg — azzal, hogy a vérünket és a többi szervünket működésben tartja.”

Más fiatalok más szempontból közelítik meg a kérdést. A 19 éves Jared ezt mondja: „Számomra abban rejlik a legnagyobb bizonyíték, hogy van szellemiségünk, felfogjuk, értékeljük a szépséget, és vágyat tudunk érezni arra, hogy tanuljunk. Ezek a vonások nem szükségesek a fennmaradásunkhoz, hiába akarja elhitetni velünk az evolúció. Nekem az egyetlen magyarázat, aminek értelme is van, az, hogy valaki idehelyezett minket, és ez a valaki azt akarja, hogy élvezzük az életet.” A bevezetőnkben említett Tyler is hasonló következtetésre jutott: „Ha azt nézem, hogy milyen szerepük van a növényeknek az élet fenntartásában, és mennyire felfoghatatlanul összetett a felépítésük, az teljesen meggyőz arról, hogy létezik egy Teremtő.”

Könnyebb kiállni a teremtés mellett, ha az ember már alapos vizsgálatnak vetette alá ezt a kérdést, és igazán meg van győződve róla. Ezért Samhez, Hollyhoz, Jaredhez és Tylerhez hasonlóan szánj rá te is időt, és vizsgáld meg Isten keze munkájának a csodáit. Utána pedig „halld meg”, amit ezek a dolgok „elmondanak” neked. Biztosan te is ugyanarra a következtetésre jutsz, mint Pál apostol, hogy „az alkotott dolgokból” nem csupán Isten létezése, hanem a tulajdonságai is könnyedén „érzékelhetők”.a

Ismerd meg, mit tanít valójában a Biblia!

Amellett, hogy közelebbről megvizsgálod, milyen dolgokat alkotott Isten, ahhoz, hogy megvédd a teremtésbe vetett hitedet, azt is tudnod kell, amit a Biblia erről a kérdésről valójában tanít. Olyan dolgokról nem érdemes vitába bocsátkozni, melyekről a Biblia nem állít kifejezetten valamit. Nézzünk erre néhány példát.

◼ A tankönyvem azt írja, hogy a föld és a Naprendszer már évmilliárdok óta létezik. A Biblia nem beszél a föld vagy a Naprendszer koráról. Amit leír, az nincs ellentétben azzal az elképzeléssel, hogy a világegyetem már milliárdnyi évek óta, az első teremtési „nap” kezdete előtt létezhetett (1Mózes 1:1, 2).

◼ A tanárom azt mondja, hogy a földet nem lehetett mindössze hat nap alatt megteremteni. A Biblia nem állítja azt, hogy a hat teremtési „nap” betű szerint egy-egy 24 órás időszak volt. További információ végett lásd folyóiratunk 18—20. oldalát.

◼ Az órán sok példát hoztunk fel arra, hogy az állatok és az emberek hogyan változtak meg az idők során. A Biblia azt mondja, hogy Isten az élőlényeket ’a maguk neme szerint’ teremtette meg (1Mózes 1:20, 21). Ez nem támasztja alá azt az elképzelést, hogy az élet az élettelen anyagból jött létre, vagy hogy Isten az evolúció folyamatát indította el egyetlen sejttel. Mindezek ellenére, minden ’nem’ óriási változatosság lehetőségét hordozza magában. A Biblia tehát nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mindegyik ’nemen’ belül változások léphetnek fel.

Legyél magabiztos, ha a teremtésbe vetett hitedről van szó!

Nincs rá okod, hogy kínosan érezd magad vagy szégyenkezz, amiért a teremtésben hiszel. A bizonyítékok megvizsgálásából kiderül, hogy teljes egészében ésszerű — valójában tudományos — dolog abban hinni, hogy értelmes tervezés eredményeképpen jöttünk létre. Végül is, igazából az evolúció az — nem a teremtés —, amihez nagy adag hiszékenységre van szükség, és csodákra csodatevő személy nélkül. Nos, ha ebben a folyóiratban a többi cikket is elolvasod, kétségtelenül meg leszel győződve arról, hogy a bizonyítékok a teremtést támasztják alá. És ha már egyszer jól átgondoltad ezt a témát, akkor az értelmi képességedet felhasználva sokkal magabiztosabb leszel, ha a teremtésbe vetett hitedet kell megvédened az osztály előtt.

A már említett Raquel is igaznak találta ezt a megállapítást. Ezt mondja: „Jó néhány napba telt, mire rájöttem, hogy a hitnézeteimet nem kellene megtartanom magamnak. Odaadtam a tanárnőmnek Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? című könyvet, melyben bejelöltem néhány részt, amire szerettem volna felhívni a figyelmét. Később elmondta, hogy a könyv teljesen új megvilágításba helyezte előtte az evolúció kérdését, és hogy a jövőben, amikor tanítani fogja, figyelembe veszi majd ezt az információt!”

[Lábjegyzet]

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

◼ Milyen helyzetekben tudnál beszélni a teremtésbe vetett hitedről az iskolában anélkül, hogy kellemetlenül éreznéd magad?

◼ Hogyan tudod kimutatni az értékelésedet annak a Személynek, aki minden dolgot megteremtett? (Cselekedetek 17:26, 27)

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

„ROPPANT SOK BIZONYÍTÉK VAN”

„Mit mondanál egy fiatalnak, akit úgy neveltek fel, hogy higgyen egy Teremtő létezésében, de az iskolában az evolúciót tanítják neki?” Ezt a kérdést tettük fel egy mikrobiológusnak, aki Jehova Tanúja. Mit válaszolt? „Olyan alkalomnak tekintsd ezt a helyzetet, amikor saját magadnak kell bebizonyítanod, hogy Isten létezik. Nem egyszerűen azért hiszel ebben, mert neked ezt tanították a szüleid, hanem azért, mert te vizsgáltad át a bizonyítékokat, és mert te jutottál erre a következtetésre. Amikor a tanárokat arra kérik, hogy »bizonyítsák be« az evolúciót, nem mindig tudják ezt megtenni, és ilyenkor rájönnek, hogy csak azért fogadták el az evolúció elméletét, mert ezt tanították nekik. Te is beleeshetsz ugyanebbe a csapdába a Teremtőbe vetett hiteddel kapcsolatban. Ezért megéri az erőfeszítést, hogy bebizonyítsd magadnak, Isten valóban létezik. Roppant sok bizonyíték van, nem lesz nehéz találni belőlük.”

[Kiemelt rész/kép a 28. oldalon]

TÉGED MI GYŐZ MEG?

Sorolj fel három dolgot, ami téged meggyőz arról, hogy létezik egy Teremtő:

1. ․․․․․

2. ․․․․․

3. ․․․․․