Jehova Tanúi Új-Zélandon – Vajon békés és lelkes keresztények?

1940. október 21-én Új-Zéland felforgató szervezetnek bélyegezte Jehova Tanúit, mely csoport veszélyt jelent a társadalomra. Bár ez nehézségeket okozott a Tanúknak, de nem veszítettek a lendületükből. Például továbbra is összegyűltek imádat céljából, noha ez azzal a kockázattal járt, hogy a hatóságok rajtuk ütnek, és letartóztatják őket.

Andy Clarke, egy Mary nevű testvérnő nem Tanú férje látta a felesége eltökéltségét, hogy a veszély ellenére is részt akar venni az összejöveteleken. Aggódott, hogy a feleségét esetleg letartóztatják egy ilyen alkalommal. Bár rendes körülmények között nem tette volna, de csatlakozott Maryhez, és elment vele az összejövetelekre. Ezt mondta: „Nos, ha téged letartóztatnak, akkor engem is le fognak.” Ettől kezdve minden összejövetelre elment a feleségével. Idővel megkeresztelkedett. A II. világháború alatt Új-Zélandon sok Tanú ugyanolyan határozott volt az üldözés ellenére, mint Mary.

A fogság ellenére is buzgók

Egy nap a rendőrök megállították a 78 éves John Murray-t, amikor házról házra beszélt a Bibliáról. A bíróság elítélte őt azzal a váddal, hogy egy felforgató szervezet tevékenységét végzi. Sok más Tanút is bíróság elé állítottak: néhányukra pénzbírságot szabtak ki, másokat pedig akár három hónapig tartó börtönbüntetésre ítéltek.

A Tanúk a Biblia alapján képzett lelkiismeretükre hivatkozva megtagadták a katonai szolgálatot (Ézsaiás 2:4). Ebből kifolyólag a háború idején sokuk komoly nehézséggel nézett szembe, amikor be akarták sorozni őket. A katonai szolgálat helyett körülbelül 80 Tanút büntetőtáborokba küldtek a háború végéig. A kegyetlen bánásmód és a rendkívül hideg tél ellenére ezek a testvérek továbbra is örömmel szolgálták Jehovát.

A büntetőtáborokban lévő testvérek azonnal megszervezték az összejöveteleket és a szolgálatot. Gyülekezetként működtek, így rendszeresen megtartották az összejöveteleket, és szervezetten prédikáltak a többi rabnak. Egyes táborokban még azt is megengedték nekik, hogy egy börtönőr jelenlétében kongresszusokat tartsanak. Néhány rab megismerte az igazságot, és meg is keresztelkedett a táborokban.

Mary és Andy (akikről korábban már szó volt) legfiatalabb fia, Bruce úgy tekintett a börtönre, mint ami lehetőség arra, hogy még többet tanuljon Istenről. Így emlékszik vissza: „Olyan volt, mintha iskolába járnék, mert mély beszélgetéseket folytathattam tapasztalt testvérekkel a táborokban, és mindegyiküktől sokat tanultam.”

1944-ben a kormány fontolóra vette, hogy szabadon engedjen néhány Tanút a büntetőtáborokból. Ám a katonai szervek ezt ellenezték, mivel meg voltak róla győződve, hogy ha szabadon engedik a Tanúkat, akkor azok továbbra is beszélni fognak másoknak a hitükről. A jelentésben ez állt: „Bár a fogva tartással némileg kontrollálni lehet az ilyen emberek fanatizmusát, de soha nem fognak megváltozni.”

Nem jelentenek veszélyt a társadalomra

A betiltás nagy nyilvánosságot kapott, és ez többek érdeklődését felkeltette Jehova Tanúi iránt. Idővel sokan felismerték, hogy nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Megtudták, hogy a Tanúk békés keresztények, és nem ártanak senkinek. Ez ahhoz vezetett, hogy a Tanúk száma Új-Zélandon 320-ról 536-ra nőtt 1939 és 1945 között.

Volt rá példa, hogy elfogulatlan hivatalnokok felismerték, hogy Jehova Tanúit igazságtalanul tiltották be. Egy bíró, miután meghallgatta az egyik testvér ellen szóló vádakat a prédikálás miatt, elutasította a keresetet. Ezt mondta: „A józan ész és a törvényről szerzett ismeretem fényében elképzelhetetlennek tartom, hogy valakit bűnözőnek tekintsenek azért, mert Bibliát ad másoknak.”

Amikor a háború végén feloldották a betiltást, a Tanúk minden addiginál eltökéltebbek voltak abban, hogy megismertetik az emberekkel Isten királyságát. A fiókhivatal az egyik 1945-ös levelében ezt írta Új-Zéland összes gyülekezetének: „Legyünk mindenkivel tapintatosak, barátságosak és kedvesek. Kerüljük a nézeteltéréseket és a vitákat. Ne feledjük, hogy az emberek őszintén hisznek a vallásuk tanításaiban . . . Sokan közülük az Úr juhai, akiket el kell vezetnünk Jehovához és a királyságához.”

Jehova Tanúi ma is megosztják a Biblia üzenetét a helyi lakosokkal és a turistákkal Új-Zélandon. Egyszer 4 Tanú mindössze néhány óra leforgása alatt Turangiban 67 látogatóval beszélt 17 országból.

Semmi kétség, hogy az új-zélandi emberek tudják, hogy Jehova Tanúi békés, lelkes keresztények, akik nagyra becsülik a Biblia igazságait. Minden évben több százan keresztelkednek meg, és csatlakoznak hozzájuk. 2019-ben több mint 14 000 Tanú szolgálta örömmel Jehovát ebben a délen fekvő országban.