A tőlük telhető legjobbat adták

Mire 1945-ben a II. világháború véget ért, Németország nagy része romokban hevert. A városok szinte teljesen megsemmisültek, az iskolák üresek voltak, a kórházak használhatatlanok, és fel nem robbant bombák hevertek mindenütt. Mindemellett nem volt elég élelem, és nagy volt a drágaság. Például a feketepiacon fél kiló vaj 6 heti fizetésbe került.

A háború alatt több száz Jehova Tanúja éveket töltött börtönökben és koncentrációs táborokban a hite miatt. 1945-ben szabadon engedték őket, de a rabruhájukon kívül semmijük sem volt. Más Tanúk is voltak, akik mindenüket elveszítették. Sokan olyan gyengék voltak az éhségtől, hogy gyakran elájultak az összejöveteleken.

Jehova Tanúi gyorsan segélyakciót szerveztek

A világ más részein élő Tanúk gyorsan a szükségben lévő testvéreik segítségére siettek, élelmet és ruhát küldtek. Az Egyesült Államokban lévő főhivatal arra kérte a berni fiókhivatalt, hogy szervezze meg a németországi segélyakciót. Nathan H. Knorr, a főhivatal képviselője személyesen is Európába utazott, hogy segítsen megszervezni és felgyorsítani a segítségnyújtást.

A svájci Tanúk nagylelkűen élelmet, ruhát és pénzt adományoztak. Az adományokat először Bernbe küldték, ott szétválogatták, becsomagolták, majd Németországba küldték őket. Több ország is támogatta a segélyakciót, például Svédország, Kanada és az Egyesült Államok. Az adományokat nemcsak Németországba juttatták el, hanem más, háború sújtotta országokba is Európában és Ázsiában.

Lenyűgöző eredmények

Néhány hónapon belül a svájci fiókhivatal kávét, tejet, cukrot, gabonaféléket, szárított gyümölcsöket, zöldségeket, hús- és halkonzerveket küldött Németországba. Készpénzt is adományoztak.

Ezenkívül 5 tonna ruhaneműt is küldtek, beleértve kabátokat, férfi- és női ruhákat. Az Őrtorony 1946. január 15-ei száma ezt írta: „A testvérek a tőlük telhető legtöbbet adták. Nagy áldozatokat hoztak azért, hogy segítsék a németországi testvéreiket.”

A svájci Tanúk közel 1000 pár cipőt is adományoztak, és mielőtt elküldték, megbizonyosodtak arról, hogy jó állapotban vannak. Amikor a testvérek Wiesbadenben, Németországban kicsomagolták a küldeményt, meglepődtek, hogy milyen sokféle és milyen jó minőségű ruhát és cipőt kaptak. Egy Tanú ezt írta: „Azt hiszem, Németországban nem nagyon találni olyan üzletet, ahol ilyen nagy és jó minőségű a választék.”

A segélyakció egészen 1948 augusztusáig tartott. A svájci Tanúk összesen 444 láda, vagyis 25 tonna segélyszállítmányt küldtek a németországi testvéreiknek. Ahogy már említettük, nem csak a svájci Tanúk küldtek adományokat. De a segélyakcióban részt vevők közül ők voltak a legkevesebben, hisz akkor csak 1600 Tanú élt Svájcban.

„Szeressétek egymást”

Jézus Krisztus ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). A szeretet arra indította Jehova szolgáit, hogy a tőlük telhető legjobbat adják, ne csak azt, amit nélkülözni tudnak (2Korintusz 8:1–4). Egy testvér Zürichből ezt írta: „Sok testvér annak ellenére szeretne segíteni, hogy nem sok mindene van. Ők élelmiszerjegyet és pénzt adnak.”

Az üldözés és a háború viszontagságai ellenére Jehova Tanúi hamar talpra álltak Németországban. Ebben nagy szerepe volt a jól szervezett segélyakciónak, az önfeláldozó hittársaik nagylelkű adományainak.