MOHAMED BUAZIZI 2010. december 17-én eljutott a tűrőképessége határára. A 26 éves tunéziai utcai árus el volt keseredve, hogy nem talált jobb munkát. Tudta, hogy a korrupt hivatalnokok csúszópénzt várnak. Azon a bizonyos reggelen az ellenőrök elkobozták a körte-, banán- és almakészletét. Amikor elvették a mérlegét, ellenállt, és többen is látták, amint egy rendőrnő megpofozta.

Mohamed megalázottságában és dühében egy közeli kormányhivatalnál akart panaszt tenni, de senki sem foglalkozott vele. Az épület előtt többször is hangosan elismételte a kérdést: „Mégis, miből éljek meg?” Aztán felgyújtotta magát. Három héten belül belehalt az égési sérüléseibe.

Az, amit Mohamed Buazizi kétségbeesésében tett, Tunéziában és máshol egyaránt hatással volt az emberekre. Sokan úgy vélik, hogy ez volt a gyújtószikrája annak a felkelésnek, amely megdöntötte a tunéziai rezsimet. Rövid időn belül más arab országokban is tüntetések kezdődtek. Az Európai Parlament 2011-ben négy másik férfi mellett Mohamed Buazizinek ítélte oda a gondolat szabadságáért adományozott Szaharov-díjat, és a londoni The Times 2011-ben az év emberének választotta.

Amint ez a példa is mutatja, tiltakozással óriási eredményeket lehet elérni. De mi áll az utóbbi idők tüntetéshullámának a hátterében? És van esetleg valami más megoldás?

Miért van egyre több tüntetés?

Számos tüntetés hátterében az alábbi okok húzódnak meg:

• Elégedetlenség a fennálló társadalmi renddel szemben. Amikor az emberek úgy érzik, hogy a helyi hatóságok és a gazdasági rendszer megfelel az igényeiknek, nem fognak tiltakozni, hanem a fennálló rendben keresik a megoldást a gondjaikra. Ha viszont az a tapasztalatuk, hogy a különböző szervek korruptak, igazságtalanok, és egy kiválasztott elit javára gyakorolják a hatalmukat, az nagy valószínűséggel tüntetésekhez vezet.

• Egy gyújtószikra. Gyakran egy konkrét esemény mozgósítja az embereket, akik úgy érzik, nem ülhetnek tovább ölbe tett kézzel. Mohamed Buazizi esete például tömeges tiltakozásokat szült Tunéziában. Indiában egy aktivista, Anna Hazare éhségsztrájkja kapcsán a támogatói 450 városban szerveztek tüntetéseket.

Ahogy a Biblia már réges-régen megállapította, egy olyan világban élünk, ahol „egyik ember a másik rovására hatalmaskodik” (Prédikátor 8:9, Újfordítású revideált Biblia). A korrupció és az igazságtalanság ma még elterjedtebb, mint akkoriban volt. Az emberek pedig sokkal inkább tisztában vannak vele, hogy a politikai és gazdasági rendszerek becsapják őket. Az okostelefonok, az internet és a 24 órás hírcsatornák korában az eldugott helyeken történő események is óriási visszhangot válthatnak ki.

Mi valósult meg?

A tüntetéspártiak arra hivatkoznak, hogy már igen szép eredményeket sikerült elérni a tiltakozásokkal. Nézzünk néhány példát:

• Javult a szegények helyzete. Egy chicagói tüntetésnek köszönhetően, melyet az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága alatt szerveztek, a város vezetői felfüggesztették az albérlők kilakoltatását, és munkalehetőséget teremtettek a felkelők egy részének. New Yorkban is voltak hasonló tiltakozások, melyek kapcsán 77 000 kilakoltatott család térhetett vissza az albérletébe.

• Az igazságtalanság felszámolása. Az Egyesült Államokban az 1955/1956-os montgomeryi buszbojkott oda vezetett, hogy eltörölték azt a törvényt, mely szerint a különböző bőrszínű embereknek külön kellett ülniük a buszokon.

• Építkezések leállítása. Amikor Hongkong közelében egy széntüzelésű erőmű felépítését tervezték, 2011 decemberében több tízezer ember tiltakozott környezetvédelmi okokból. Végül az építkezés elmaradt.

A tiltakozók persze nem mindig érik el, amit akarnak. Sőt, a vezetők sokszor még keményebben lépnek fel. Az egyik közel-keleti ország elnöke nemrég kijelentette, hogy vasököllel kell lesújtani a tüntetőkre. Abban a felkelésben több ezren vesztették életüket.

Még ha sikerül is elérni a célokat, mindig merülnek fel új nehézségek. Egy férfi, akinek szerepe volt egy afrikai ország uralkodójának az eltávolításában, a Time magazinnak megjegyezte az új kormányról: „Egy utópia volt, amely rövid időn belül káoszba torkollt.”

Van jobb megoldás?

Sok neves személyiség úgy érzi, hogy erkölcsi kötelességünk tiltakozni az elnyomó rendszerek ellen. Például Václav Havel, a néhai cseh elnök, aki éveket töltött börtönben az emberi jogi tevékenységéért, 1985-ben ezt írta: „A másképpen gondolkodó semmi mást nem tud felajánlani, csak a saját életét; és azt is csupán azért ajánlja fel, mert nincs más módja, hogy bizonyítsa az igazát.”

Ezek a szavak előremutattak Mohamed Buazizi és mások elkeseredett tetteire. Egy ázsiai országban nemrég több tucat ember gyújtotta fel magát, hogy a vallási és a politikai elnyomás ellen tiltakozzon. Az ilyen szélsőséges akciók mögötti érzésekről egy férfi így nyilatkozott a Newsweek című lapnak: „Nincsenek fegyvereink, és senkit sem akarunk bántani. Mi mást tehetnénk?”

A Biblia feltárja, hogy mi a megoldás az igazságtalanságra, a korrupcióra és az elnyomásra. Beszél egy kormányzatról, melyet Isten hozott létre az égben. Ez felváltja majd a kudarcot vallott politikai és gazdasági rendszereket, amelyek ellen az emberek tüntetnek. Ennek a kormányzatnak az uralkodójáról a Biblia megjövendölte: „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője.” „Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket” (Zsoltárok 72:12, 14).

Jehova Tanúi hiszik, hogy Isten Királysága az egyetlen valódi remény arra, hogy megvalósuljon a béke a világban (Máté 6:9, 10). Ezért nem vesznek részt tüntetésekben. De talán nem érzed reálisnak, hogy egy Istentől származó kormányzat megszünteti majd a tiltakozások okait. Sokan mégis tudnak bízni ebben. Miért ne vizsgálnád meg ezt a témát közelebbről?

EGY szegény családban születtem Észak-Írországban, 1965-ben. Derry grófságban nőttem fel az úgynevezett Bajok idején, a katolikusok és a protestánsok közötti konfliktus időszakában, mely összesen több mint 30 évig tartott. A katolikus kisebbség úgy érezte, hogy a protestáns többségű vezetés hátrányosan megkülönbözteti. Választási csalással, keménykezű rendőri intézkedésekkel, foglalkoztatási feketelistázással és tisztességtelen lakáspolitikával vádolták őket.

Mindenütt csak igazságtalanságot és egyenlőtlenséget láttam. Nem is tudom, hányszor vertek meg, rángattak ki a kocsiból és szegeztek rám fegyvert, és hányszor hallgattak ki vagy motoztak meg rendőrök vagy katonák. Elnyomottnak éreztem magam, és az járt a fejemben, hogy vagy belenyugszom, vagy harcolni fogok.

Részt vettem a Véres Vasárnap emlékére rendezett 1972-es felvonuláson, annak a 14 embernek a tiszteletére, akiket brit katonák lőttek agyon, valamint azokon a megmozdulásokon, melyeket az 1981-ben éhségsztrájkban elhunyt republikánus fogvatartottak emlékére rendeztek. Ahová csak tudtam, kitűztem a betiltott észak-ír lobogót, és angolellenes jelszavakat firkáltam. Úgy tűnt, hogy mindig történik egy katolikusokat érintő atrocitás vagy gyilkosság, amely okot ad a tüntetésre. A felvonulások gyakran valódi felkelésekké fajultak.

Az egyetemen többször is csatlakoztam környezetvédő diákok tiltakozásaihoz. Később Londonba költöztem, és részt vettem szocialista tüntetéseken, mivel a kormánypolitika a tehetősebb rétegeknek látszott kedvezni a szegények ellenében. Fizetéscsökkentések miatti szakszervezeti sztrájkokat is támogattam, valamint jelen voltam az 1990-es adóellenes demonstráción, melynek során a tüntetők súlyos károkat okoztak a Trafalgar Square-en.

Végül aztán kiábrándultam. A tüntetésekkel gyakran semmire sem mentünk, csak felszítottuk a gyűlölet tüzét.

Akkoriban történt, hogy egy barátom bemutatott Jehova Tanúinak. A Bibliából megmutatták, hogy Istent érdeklik a gondjaink, és jóvátesz majd minden kárt, amelyet az emberek okoztak (Ézsaiás 65:17; Jelenések 21:3, 4). A nemes szándékuk ellenére az emberek képtelenek megszüntetni az igazságtalanságot és az egyenlőtlenséget. A világon tapasztalható nehézségek mögötti láthatatlan erők legyőzéséhez szükségünk van Isten vezetésére, és hatalmára is (Jeremiás 10:23; Efézus 6:12).

Most úgy érzem, az igazságtalanság elleni tiltakozásom olyan volt, mintha egy süllyedő hajó fedélzetén a székeket igazgattam volna. Annyira megnyugtató tudni, hogy eljön az idő, amikor nem lesz igazságtalanság a földünkön, és minden ember valóban egyenlő lesz!