Izraellel szomszédos királyságok

IZRAEL nemzetét, amikor az Istentől kapott területén lakott, olyan nemzetek vették körül, melyek hamis isteneket imádtak. Az izraeliták korábban Egyiptomból jöttek ki, ahol az emberek az állatokat istenként tisztelték. Tőlük K-re és DK-re helyezkedett el Ammon, Moáb és Edom, akik ugyan az izraeliták távoli rokonai voltak, de bálványokat imádtak. Ny-ra a sokistenhívő filiszteusok éltek a parti síkságon. Izraeltől É-ra voltak a tengerparton a föníciaiak, akiknek a vallásos szokásaik között volt a homoszexualitás, az állatokkal való fajtalankodás és a gyermekáldozat is. A szíriaiak vallásában pedig meztelenül jelenítettek meg olyan istennőket, amelyeknek a gesztusai a nemiséget hangsúlyozták. Az izraelitáknak ahhoz, hogy továbbra is elfogadhatók maradhassanak Isten előtt, el kellett különülniük az őket körülvevő nemzetektől.

Jehova, hogy megvédje őket, nekik adta a mózesi törvényt, amely ’elkülönítő válaszfalként’ távol tartotta Izraelt a szomszédos nemzetektől (Ef 2:14). Nem volt szabad szövetséget kötniük ezekkel a nemzetekkel, sem házasságra lépniük velük, vagy utánozniuk vallási szokásaikat (2Kr 16:7; 2Ki 17:13–15). Amennyiben Izrael engedelmeskedett ezeknek a törvényeknek, szent nép maradt.

A szomszédos nemzetekből az egyes személyek azonban nem voltak elzárva annak lehetőségétől, hogy az igaz Istent imádják. Hátat fordíthattak bálványimádó életmódjuknak, és Jehova imádóivá válhattak. ’Isten nem részrehajló’ (Cs 10:34). Miközben Jehova igyekezett elkülönítve tartani Izraelt, azon fáradozott, hogy megvalósítsa azt a szándékát, hogy végül áldásban részesüljenek az emberek minden nemzetből (1Mó 22:18).