EGYÉB
Gyülekezetek a Jelenések könyvében
TÉRKÉP: Gyülekezetek a Jelenések könyvében
A FELTÁMASZTOTT Jézus Krisztus az i. sz. első század vége felé nagyon meghatóan mutatta ki élénk érdeklődését a földön élő felkent követői iránt. Milyen módon tette ezt? Arra indította az idős János apostolt, hogy írja le „az Ázsia tartományban levő hét gyülekezetnek” szóló leveleit (Je 1:1–4). Ezekben a levelekben buzdítás, tanács és figyelmeztetés állt, amelyre igen nagy szükségük volt.
Ma már csak romok hevernek a legtöbb olyan városnak a helyén, ahol ezek a gyülekezetek voltak. Mégis bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a megírtak valódi helyszínekkel és tényleges helyzetekkel foglalkoztak, illetve hogy a levelekben említett személyek valóban léteztek. Ám ami még nagyobb érdeklődésre tart számot, az az, hogy ezek az üzenetek olyan állapotokra mutattak előre, amelyek a megírásukhoz képest valamikor a jövőben következnek be a keresztény gyülekezetben.
Efézus romjai. Ebben az anyagias városban néhány keresztényből kihűlt az a szeretet Jehova iránt, amelyet kezdetben éreztek
A Zeusz-oltár Pergamonból (rekonstrukció). A Pergamonban élő keresztények próba alá kerültek, hogy vajon kizárólagos imádatot mutatnak-e be Jehovának
Szmirna (mai nevén İzmir). Az itt élő korai keresztények, noha börtönbe kerültek, azt a buzdítást kapták, hogy ne féljenek. A Filadelfiában – egy hosszú, ny. irányban Szmirnába vezető völgy felső szakaszánál – élők, jóllehet már kitartottak egy ideje, szintén ösztönzést kaptak, hogy erősen ragaszkodjanak ahhoz, amijük van
Tiatira (mai nevén Akhisar). Egy oszlopsoros utca maradványai. A Tiatirában élő korai keresztények némelyike, bár jó cselekedeteket vitt véghez, ostobán erkölcstelen viselkedésbe keveredett
Szárdisz, Artemisz templomának romjai. Az itteni keresztények közül nem mindenki volt igazán élő szellemi értelemben
Laodicea. Az ebben a városban élő keresztényeknek fel lett róva, hogy langyosak, akárcsak az a víz, amely a vízvezetéken keresztül ért a városba