OTNIEL

Izrael elsőként megnevezett bírája Józsué után. Otniel „Kenáznak, Káleb öccsének a fia” volt (Bí 1:13; 3:9; Jzs 15:17). Bár a héber szövegben a nyelvtani szerkezet alapján Otniel is, és Kenáz is lehetne Káleb öccse, más írásszövegek fényében Otniel nem lehet más, csak Káleb unokaöccse, a testvérének, Kenáznak a fia. Továbbá Káleb ’Jefunné fia’ volt, tehát nem Kenáz volt az apja, mint Otnielnek (4Mó 32:12; 1Kr 4:15).

Otniel azért vehette feleségül Káleb lányát, Akszát, mert bevette Debir kánaánita erődjét. Káleb odaígérte a lányát a város legyőzőjének (Jzs 15:16–19; Bí 1:11–15). Otnielnek volt egy Hatát nevű fia, és Otniel olyan családot alapított Júda törzsében, amely fenn is maradt. Évekkel később, Dávid uralkodása alatt ennek a családnak az egyik sarját választották ki, hogy egy 24 000 fős kiszolgáló csoportnak az élére álljon (1Kr 4:13; 27:1, 15).

Az izraeliták az engedetlenségük miatt idegen királyok elnyomása alá kerültek, és ez először nyolc évig tartott. Amikor „kezdtek Jehovához kiáltani segítségért”, Jehova Otnielt adta nekik, hogy megmentse őket. Otniel Jehova szellemének támogatásával legyőzte Kusán-Risataimot, „Szíria királyát”, vezető lett, és bírói döntéseket hozott a testvérei körében (Bí 3:8–11).