POLGÁRI FŐTISZTVISELŐ

A római kolóniákban a kormányzás a polgári főtisztviselők (magisztrátusok) kezében volt, akiket sztra·té·goiʹ-nak neveztek a görög városokban. A polgári főtisztviselők testülete 3, 4, általában 5, vagy akár 10-12 főből is állhatott. Különböző feladataik voltak, például a rendfenntartás, a pénzügyek intézése, a törvényszegők kihallgatása, bíráskodás, valamint a büntetés-végrehajtás elrendelése. A nevük és a titulusuk fellelhető néhány pénzérmén, amelyet egy-egy város adott ki. Hatósági szolgákat, vagyis liktorokat rendeltek melléjük, hogy hajtsák végre az utasításaikat. (Lásd: HATÓSÁGI SZOLGA.)

A filippi nevű római kolóniában (Cs 16:12) a polgári főtisztviselők Pált és Silást tárgyalás nélkül kalodába záratták. Másnap ezek a tisztviselők hatósági szolgákat küldtek, hogy bocsássák szabadon Pált és Silást. Ám Pál, hogy nyilvánosan és törvényesen megvédje a jó hírt, amelyet prédikált, azt követelte, hogy maguk a polgári főtisztviselők bocsássák őket szabadon. Ezek a tisztviselők, félve attól, hogy Róma megharagszik rájuk, amiért római állampolgárokat korbácsoltattak meg, igyekeztek kiengesztelni Pált és Silást, és szabadon engedték őket (Cs 16:19–39).