ABDIÁS KÖNYVE

A Héber Iratok legrövidebb prófétai könyve. Abdiás írta (akinek mindössze a nevét tudjuk). Tartalmazza Jehovának az Edom elleni ítéletüzenetét, megmagyarázza, miért ítélte el Edomot Jehova, és elmondja, hogy Isten helyre fogja állítani ’Jákob házát’. Abdiás próféciája pontról pontra beteljesedett, amit az bizonyít, hogy az edomiták, mint nép, el lettek törölve a föld színéről, az izraeliták pedig visszatértek a hazájukba (Ab 17, 18; lásd: EDOM, EDOMITÁK).

A próféciát azért kellett elmondani, mert az edomiták nem testvérhez illően bántak ’Júda fiaival’, amikor azok vereséget szenvedtek. Az edomiták, az ősatyjuk, Ézsau révén rokonságban álltak az izraelitákkal. Mégis örültek Júda szerencsétlenségének, zsákmányt szereztek tőlük, és nem engedték, hogy az izraeliták elmeneküljenek a földjükről, sőt, átadták őket az ellenségnek (Ab 12–14). Ha Abdiás próféciáját összevetjük Jeremiás (25:15–17, 21, 27–29; 49:7–22) és Ezékiel (25:12–14; 35:1–15) szavaival, akkor láthatjuk, hogy a leírása arról az időről szól, amikor a babiloni seregek elpusztították Jeruzsálemet. Vagyis a könyv megírásának az ideje i. e. 607 körül lehetett.

Abdiás könyvében sok olyan dolog lett megjövendölve, melyről Jeremiás könyve is ír, és ez kétszeresen is megerősítette, hogy Jehova szava Edom ellen be fog teljesedni. (Vö.: 1Mó 41:32.)

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

ABDIÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Jehova ítélete Edom felett, és az arra vonatkozó ígérete, hogy hazaviszi a népét

I. e. 607 körül íródott, amikor a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet

Edom is erőszakosan bánik Jákob leszármazottaival

Amikor a babiloniak legyőzték Jeruzsálemet, és a lakosait fogságba vitték, Edom egyszerűen félreállt (10., 11. v.)

Nem lett volna szabad kárörvendenie Júda csapása miatt, azaz nem lett volna szabad fosztogatnia Isten népét, és átadnia őket az ellenségnek (12–14. v.)

Edomot csapás fogja sújtani

Jehova felszólítja a nemzeteket, hogy keljenek harcra Edom ellen (1. v.)

Edom látszólag biztonságban van, ám le lesz taszítva a földre (2–4. v.)

A tolvajok csak annyit lopnak, amennyit akartak, és az aratók is hagynak valamit hátra, Edomot viszont teljesen kifosztják, amikor elesik; becsapják azok, akikkel szövetséget kötött, és megölik a bölcseit és a hatalmasait (5–9. v.)

Ézsau házával ugyanúgy bánnak majd, ahogy az bánt Júdával; Ézsau háza nem lesz többé (15., 18. v.)

Jákob háza helyre lesz állítva

Sion szent lesz; Jákob háza tűzként felemészti Ézsau házát, mely olyan lesz, mint a tarló (17., 18. v.)

Jehova népe „birtokba veszi, ami az övé”, beleértve „Ézsau hegyvidékét is” (19., 20. v.)

A királyság Jehováé lesz (21. v.)