DORKÁSZ

(gazella):

Keresztény nő a joppéi gyülekezetben, aki „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban”, például alsó- és felsőruhákat készített rászoruló özvegyeknek (Cs 9:36, 39). A „Dorkász” név az arámi „Tábita” megfelelője, mindkettő ’gazellát’ jelent. Dorkászt talán mindkét néven ismerték, akkoriban ugyanis nem volt szokatlan a zsidók között, kivált azok között, akik tengeri kikötővárosban éltek – amilyen Joppé is volt –, ahol zsidók és nem zsidók vegyesen laktak, hogy legyen egy héber nevük, és még egy görög vagy latin is. Vagy előfordulhat, hogy Lukács a nem zsidó olvasói kedvéért fordította le a nevet. Dorkász az egyetlen nő, akire a Szentírás a „tanítvány” szó nőnemű formáját alkalmazza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy különleges tisztsége lett volna a gyülekezetben, hiszen minden keresztény Jézus Krisztus tanítványa volt (Mt 28:19, 20). Bár i. sz. 36-ban, amikor Dorkász meghalt, az özvegyek nagyon megsiratták – akiknek bizonyára igen sokat jelentettek kedves tettei –, de abból a tényből, hogy a beszámoló nem említi, hogy a férje bánatos lett volna, úgy tűnik, hogy nem volt férjnél.

A joppéi tanítványok felkészítették Dorkász holttestét a temetésre, és mikor megtudták, hogy Péter Liddában van, Joppétól úgy 18 km-re DK-re, elküldtek érte. Biztosan hallottak róla, hogy Péter ott meggyógyította Éneászt, aki béna volt, és ez alapján talán úgy érveltek, hogy az apostol Dorkászt is fel tudja támasztani. De az is lehet, hogy pusztán vigasztalást vártak Pétertől (Cs 9:32–38).

Péter hasonlóan járt el, mint Jézus, amikor feltámasztotta Jairus lányát (Mk 5:38–41; Lk 8:51–55); miután mindenkit kiküldött a felső helyiségből, imádkozott, majd ezt mondta: „Tábita, kelj fel!” Dorkász kinyitotta a szemét, felült, és Péter kezébe kapaszkodva felállt. A feljegyzésekben ez az első olyan eset, amikor egy apostol támasztott fel valakit. Azt eredményezte, hogy Joppéban sokan hívőkké lettek (Cs 9:39–42).