3. tévtanítás: Minden jó ember a mennybe jut

Mi az eredete?

Jézus apostolainak a halála után, az i. sz. II. század elejére a korai egyházatyák nagy befolyásra tettek szert. Tanításaikról egy enciklopédia ezt írja: „Tanításaik elsősorban arra irányultak, hogy a halál után a szükséges megtisztulást követően a testtől különvált lélek azonnal elnyeri a mennyei üdvösséget” (New Catholic Encyclopedia. 2003, 6. kötet, 687. oldal).

Mit mond a Biblia?

„Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet” (Máté 5:5).

Igaz, hogy Jézus azt ígérte a tanítványainak, hogy ’helyet készít’ nekik az égben, de utalt arra, hogy nem minden igazságos jut oda (János 3:13; 14:2, 3). Azért imádkozott, hogy legyen meg Isten akarata, „mint az égben, úgy a földön is”, nemde? (Máté 6:9, 10). Az igazságosak esetében valójában kétféle reménységről beszélhetünk: egy kisebb csoportjuk az égben fog uralkodni Krisztussal, de a legtöbbjük a földön fog örökké élni (Jelenések 5:10).

Idővel a korai egyház megváltoztatta a földön betöltött szerepéről alkotott nézetét. Mi lett ennek a következménye? Egy lexikon ezt írja erről: „Az intézményes egyház fokozatosan átvette Isten várva várt országának szerepét” (The New Encyclopædia Britannica). Az egyház kezdte megszilárdítani a hatalmát azáltal, hogy belefolyt a politikába. Ezzel figyelmen kívül hagyta Jézus egyértelmű kijelentéseit, melyek szerint a követői „nem része a világnak” (János 15:19; 17:14–16; 18:36). Konstantin római császár befolyására az egyház megalkudott néhány hitnézetét illetően. Az egyik ilyen hitnézet Isten személyét érintette.

Vesd össze a következő bibliaverseket: Zsoltárok 37:10, 11, 29; János 17:3; 2Timóteusz 2:11, 12