Olvasók kérdései

Vajon az Ezékiel 18:20, melyben az olvasható, hogy „a fiú semmit sem fog hordozni az apja vétke miatt”, ellentétben áll a 2Mózes 20:5-tel, amely azt mondja, hogy Jehova „megbünteti az atyák vétkéért a fiakat”?

A két vers között nincs ellentmondás. Az egyik kijelentés arra irányítja a figyelmet, hogy az ember egyénileg felelősségre vonható, a másik pedig azt a tényt ismeri el, hogy egy személy hibái hatással lehetnek a leszármazottaira.

Az Ezékiel könyve 18. fejezetében a szövegkörnyezet alapján az kap hangsúlyt, hogy az ember egyénileg felelősségre vonható. „Amely lélek vétkezik, az hal meg” – írja a 4. vers. Mi a helyzet azzal az emberrel, aki „igazságos . . . , és jogot és igazságosságot cselekedett”? Ő „élni fog” (Ez 18:5, 9). Tehát ha valaki eléri azt a kort, mely után már felelősségre vonható, „a maga útjai szerint” lesz megítélve (Ez 18:30).

Ez az alapelv a lévita Kórah esetéből is kitűnik. Mialatt Izrael a pusztában vándorolt, Kórah elégedetlenné vált, és már nem értékelte a szolgálati kiváltságait. Papi feladatokat akart ellátni, ezért néhány társával fellázadt Mózes és Áron ellen, akik Jehovát képviselték. Mivel elbizakodottan olyan tisztségre törekedett, mely nem illette meg őt, Jehova halállal sújtotta a lázadó társaival együtt (4Móz 16:8–11, 31–33). De Kórah fiai nem csatlakoztak a lázadáshoz. Isten nem tartotta felelősnek őket az apjuk bűne miatt. Lojálisak voltak Jehovához, így életben maradtak (4Móz 26:10, 11).

De mit jelent a 2Mózes 20:5-ben található figyelmeztetés, mely része a tízparancsolatnak? Ebben az esetben is vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet. Jehova életbe léptette az Izrael nemzetével kötött törvényszövetséget. Az izraeliták, miután hallották a szövetség feltételeit, nyilvánosan kijelentették: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” (2Móz 19:5–8). Ekkor az egész nemzet különleges kapcsolatba került Jehovával. Tehát a 2Mózes 20:5-ben olvasható szavak alapvetően az egész nemzetnek szóltak.

Amikor az izraeliták hűségesek voltak Jehovához, a nemzet sok áldásban részesült (3Móz 26:3–8). De ennek az ellenkezője is igaz volt. Amikor Izrael nemzete elutasította Jehovát, és hamis isteneket követett, Jehova megvonta tőlük az áldásait, és nem védelmezte őket. Veszedelem jött a nemzetre (Bír 2:11–18). Noha a nemzet bálványokat imádott, néhányan megőrizték a feddhetetlenségüket, és megtartották Isten parancsait (1Kir 19:14, 18). A nemzet bűnei miatt valószínűleg a hűségeseknek is voltak nehézségeik, de Jehova szerető-kedvességet mutatott irántuk.

Amikor Izrael már olyan kirívóan megszegte Jehova alapelveit, hogy Isten nevét gúnyolni kezdték a nemzetek, Jehova úgy döntött, hogy megbünteti a népét, és megengedi, hogy fogságba vigyék Babilonba. Természetesen ez büntetés volt az egyéneknek is, és a népnek mint csoportnak is. (Jer 52:3–11, 27). Igen, a Bibliából kiderül, hogy Izrael mint nemzet olyan súlyos bűnt követett el, hogy három, négy vagy még több generáció is megérezte ősatyái vétkeinek a hatásait, éppen úgy, ahogy a 2Mózes 20:5 kijelenti.

Isten Szavában olvashatunk olyan beszámolókról is, melyek arról szólnak, hogy bizonyos családokat érintett az elődeik helytelen viselkedése. Éli főpap megsértette Jehovát, mivel engedte, hogy a „semmirekellő”, erkölcstelen fiai papok maradjanak (1Sám 2:12–16, 22–25). Jobban tisztelte a fiait, mint Jehovát, ezért Isten úgy határozott, hogy eltávolítja Éli családját a főpapi szolgálatból. Ez meg is történt az ükunokája, Abjátár idejében (1Sám 2:29–36; 1Kir 2:27). A 2Mózes 20:5-ben lévő alapelvet Géházi példája is kiemeli. Elizeus szolgájaként visszaélt a helyzetével, hogy anyagi hasznot húzzon a szír hadvezér, Naámán meggyógyításából. Elizeuson keresztül Jehova ítéletet hirdetett: „Naámán leprája rád és utódaidra ragad, időtlen időkre!” (2Kir 5:20–27). Géházi helytelen tettei tehát a leszármazottaira is hatással voltak.

Jehova a Teremtő és az Életadó, ezért teljes mértékben joga van hozzá, hogy meghatározza, milyen büntetés igazságos és helyénvaló. A fenti esetek megmutatják, hogy az elődök bűneinek rossz hatásai érinthetik a leszármazottaikat. Jehova azonban „meghallgatja az elnyomottak jajszavát”, és azok, akik buzgón imádkoznak hozzá, elnyerhetik a helyeslését, sőt bizonyos fokú enyhülést is tapasztalhatnak (Jób 34:28).

[Kép a 29. oldalon]

Kórah és a lázadó társai felelősségre vonhatók voltak a tetteikért