A Biblia képes megváltoztatni az életünket
MIÉRT fogadta el egy fiatal lány azt a vallást, melynek korábban hátat fordított? Hadd mondja el ő.
„Most már van célja az életemnek” (LISA ANDRÉ).
SZÜLETÉSI ÉV: 1986
SZÜLETÉSI HELY: LUXEMBURG
HÁTTÉR: TÉKOZLÓ GYERMEK VOLT
A MÚLTAM: Bertrange-ban nőttem fel, egy tiszta, biztonságos, virágzó kisvárosban, Luxembourg közelében. Négy idősebb testvérem van. Mivel a szüleim Jehova Tanúi, sok időt fordítottak arra, hogy keresztény értékeket csepegtessenek belénk.
Amikor tizenéves lettem, komoly kétségeim merültek fel Jehova Tanúi hitnézeteivel kapcsolatban. De nem kerestem rájuk választ, és a hitem egyre gyengébb lett. A szüleim mindent megtettek, hogy a helyes irányba tereljenek, én azonban nem hagytam, hogy segítsenek. A tudtuk nélkül olyan fiatalokkal barátkoztam, akik előtt senkinek és semminek nem volt tekintélye. Én is olyan szabad akartam lenni, mint amilyennek őket láttam. Sokat szórakoztunk, erkölcstelenül éltünk, kábítószereztünk és ittunk. Kezdetben örültem, hogy olyan emberekkel lehetek, akikről úgy tűnt, felhőtlenül élvezik az életet.
De igazából boldogtalan voltam. A barátaim társaságában, akiket semmi sem érdekelt, üresnek éreztem az életem. Velük ellentétben engem sok minden foglalkoztatott, például a világban tapasztalható igazságtalanság. Egyre lehangoltabb lettem.
HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Tizenhét éves koromban egyszer nagyon magam alatt voltam. Anya észrevette, mennyire szomorú vagyok, ezért arra kért, adjak még egy esélyt Jehovának. Buzdított, hogy vizsgáljam meg a Biblia tanításait, hogy eldönthessem, szeretnék-e összhangban élni azokkal. Ez a meghitt beszélgetés fordulópont volt az életemben. Tanulmányozni kezdtem a Bibliát a nővéremmel, Caroline-nal és a férjével, Akiffal. Akifot nem Jehova Tanújaként nevelték, hanem felnőttként lett az. A múltja miatt őszintén tudtam beszélgetni vele, és ez fontos volt a számomra.
Tudtam, hogy nem úgy élek, mint egy Tanú, de azt gondoltam, ez csak rám tartozik. A Biblia tanulmányozása során azonban felismertem, hogy a viselkedésemmel megbánthatom Jehovát (Zsoltárok 78:40, 41; Példabeszédek 27:11). Azt is megértettem, hogy másokra is hatással van, ahogyan élek.
A tanulmányozás alatt logikus és meggyőző érveket találtam arra, hogy a Biblia valóban Isten Szava. Például több bibliai próféciát is megvizsgáltam, és lenyűgözött, milyen hihetetlen pontossággal teljesedtek be. Ez az ismeret segített eloszlatni a korábbi kételyeimet.
Úgy egy évvel azután, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, a szüleimmel meglátogattuk a bátyámat Jehova Tanúi németországi fiókhivatalában, ahol önkéntesként szolgált. Jó volt látni, mennyire boldog. Szerettem volna én is így érezni magam. A többi önkéntes is nagy hatással volt rám. Teljesen másak voltak, mint a korábbi becstelen és élvhajhász barátaim. Röviddel ezek után egy szívből jövő imát mondtam Jehovának, és megígértem neki, hogy az életem hátralévő részében őt fogom szolgálni. Ezt az elhatározásomat azzal fejeztem ki, hogy 19 évesen megkeresztelkedtem.
HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Most már van célja az életemnek. Örömet találok abban, hogy megoszthatom másokkal a Biblia üzenetét, és hogy segíthetek nekik ismeretet szerezni Jehováról és a jövőbeli ígéreteiről. A szüleim már nem aggódnak miattam, ezért az ő életük is jobb lett.
Tudom, hogy sok hibát követtem el, de igyekszem nem rágódni a múlton. Inkább arra gondolok, hogy milyen megbocsátó és törődő Isten Jehova. Teljes szívemből egyetértek a Példabeszédek 10:22 szavaival: „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat.”
[Oldalidézet a 12. oldalon]
„Sokat szórakoztunk, erkölcstelenül éltünk, kábítószereztünk és ittunk”
[Oldalidézet a 13. oldalon]
„Tudom, hogy sok hibát követtem el, de igyekszem nem rágódni a múlton”