„Ha szeretet van köztetek”
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (JÁNOS 13:34, 35).
Mit jelent ez? Krisztus arra kérte a követőit, hogy úgy szeressék egymást, ahogy ő szerette őket. Hogyan mutatta ki a szeretetét? Először is, kortársaival ellentétben mindenkit szeretett, függetlenül attól, hogy melyik nemhez vagy nemzethez tartozott (János 4:7–10). Másodszor, a szeretet arra indította, hogy lemondva személyes kényelméről, az erejét és az idejét az emberek megsegítésére fordítsa (Márk 6:30–34). Harmadszor, a szeretetét a lehető legnagyobb mértékben is kifejezte. „Én vagyok a jó pásztor – mondta –; a jó pásztor a lelkét adja a juhokért” (János 10:11).
Megfeleltek ennek a korai keresztények? Az első században a keresztények testvérnek hívták egymást (Filemon 1, 2). A gyülekezethez minden nemzetből bárki csatlakozhatott, mert a keresztények úgy gondolták, „nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az Úr van mindenek fölött” (Róma 10:11, 12). I. sz. 33 pünkösdje után a tanítványok Jeruzsálemben „eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége”. Miért tették ezt? Azért, hogy az újonnan megkereszteltek Jeruzsálemben maradhassanak, és még több időt fordíthassanak az apostolok tanítására (Cselekedetek 2:41–45). Mi ösztönözte a tanítványokat az adakozásra? Úgy 200 évvel az apostolok halála után Tertullianus idézte, hogy mit mondtak a kívülállók a keresztényekről: „Nézzétek . . . mennyire szeretik egymást . . . mennyire kész egyik a másikért még a halálra is.”
Kik felelnek meg ennek napjainkban? Gibbon Edvárd A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története (1868) című könyvében elmondja, hogy mi volt jellemző az évszázadok során azokra, akik kereszténynek vallották magukat: „nagyobb kegyetlenségeket követtek el egymáson, mint a minőt a hitetlenek buzgalma által szenvedtek.” Egy nemrégiben készült amerikai tanulmány szerint sok vallásos személy, akinek a többsége kereszténynek vallja magát, faji előítélettel viseltetik mások iránt. Megfigyelhető, hogy a templomba járók sokszor nincsenek kapcsolatban az azonos vallású, de másik országban élő emberekkel. Így sokszor nem tudják és nem is akarják támogatni egymást, amikor arra szükség van.
2004-ben két hónapon belül négy hurrikán is sújtotta Floridát. A természeti csapások után a katasztrófavédelmi szolgálat elnöke kivizsgálta, hogy a segélyeiket megfelelően használták-e fel. Megjegyezte, hogy nem látott még olyan jól szervezett csoportot, mint Jehova Tanúi, és felajánlotta, hogy bármivel támogatja őket, amire szükségük van. 1997-ben Jehova Tanúi egy másik helyszínen, a Kongói Demokratikus Köztársaságban nyújtottak segítséget. Orvossággal, ruhával, élelemmel látták el rászoruló keresztény társaikat, és másokat is. Az Európában élő Tanúk körülbelül 734 000 euró értékű segélyt küldtek a kongói testvéreiknek.