Tudtad?
Vajon az ókori Izraelben alkalmazták a mózesi törvényben található alapelveket a jogi viták rendezésekor?
IDŐNKÉNT igen. Nézzünk egy példát. Az 5Mózes 24:14, 15 ezt írja: „Ne csapd be a bérest, aki bajban van és szegény, akár testvéred, akár jövevényeid közül való, akik a földeden vannak . . .nehogy Jehovához kiáltson ellened, és bűnöddé legyen az neked.”
A cserépdarab, amelyen a napszámos kérelme olvasható
Asdód közelében találtak egy kérelemről készült feljegyzést, amely az i. e. VII. századból származik. Egy cserépdarabra írták le egy napszámos ügyét, aki állítólag nem tudta betakarítani a meghatározott mennyiségű gabonát. Így szól: „Miután a szolgád [a kérelmező] néhány nappal ezelőtt befejezte az aratást, Hosajahu, Sóbáj fia eljött, és magával vitte a szolgád ruháját . . . A többi munkás is tanúsíthatja, aki velem együtt aratott a perzselő napon . . ., hogy igazat mondok. Teljesen ártatlan vagyok . . . Ha a kormányzó nem érzi kötelességének, hogy visszaküldesse a szolgája ruháját, tegye meg irgalomból! Nem tűrheti csöndben, hogy a szolgája ruha nélkül maradt.”
Ez a kérelem „nem csak azt érzékelteti, hogy mennyire kétségbeesetten próbálta egy napszámos visszaszerezni [a ruháját] – jegyzi meg Simon Schama történész. – Azt is valószínűsíti, hogy a kérelmező ismerte valamennyire a bibliai törvényeket, különösen a szegényekkel való kegyetlenkedést tiltó parancsolatokat, amelyek Mózes harmadik és ötödik könyvében találhatóak.”