Olvasók kérdései

Vajon Dávid túlzott, amikor a Zsoltárok 61:8-ban arról beszélt, hogy „mindörökké” dicsérni fogja Jehova nevét?

Nem, teljesen helytálló, amit Dávid írt.

Figyeljük meg, hogy mit jegyzett le ebben a versben és más hasonló versekben: „Dicséreteket énekelek hát nevednek mindörökké, amint nap nap után teljesítem fogadalmaimat.” „Ó, Jehova Istenem, teljes szívemből dicsérlek téged, és örökké dicsőítem nevedet”. „Dicsőítem nevedet örökkön örökké” (Zsolt 61:8; 86:12; 145:1, 2).

Amikor Dávid ezeket a szavakat írta, nem gondolta azt, hogy ő sosem fog meghalni. Tudta, hogy a bűn következménye a halál, és elismerte, hogy ő maga is bűnös (1Móz 3:3, 17–19; Zsolt 51:4, 5). Azzal is tisztában volt, hogy még az olyan hűséges személyek is meghaltak, mint Ábrahám, Izsák és Jákob. És az sem volt kérdéses a számára, hogy idővel ő maga is meg fog halni (Zsolt 37:25; 39:4). A Zsoltárok 61:8-ban található szavai jól tükrözik azt a vágyát és elhatározását, hogy örökké szeretné dicsérni Istent, vagyis mindaddig, amíg csak él (2Sám 7:12).

Dávid a zsoltáraiban időnként a saját életéről írt, ahogy azt a 18., 51. és 52. zsoltár felirata is mutatja. Akkor is a saját tapasztalatából merített, amikor a 23. zsoltárt írta. Mivel ő maga is pásztor volt, egy olyan pásztorhoz hasonlította Jehovát, aki vezeti, felfrissíti és védelmezi a juhait. Ezért az volt a vágya, hogy élete minden napján Istent szolgálja (Zsolt 23:6).

Azt is fontos figyelembe vennünk, hogy Dávid Isten ihletésére írta le a zsoltárait. Ezek közül némelyik próféciákat is tartalmaz, amelyeknek sokkal később kellett beteljesedniük. Például a 110. zsoltárban Dávid rámutatott, hogy az Ura a jövőben Isten jobbján ül majd az égben, és nagy hatalmat kap. Az lesz a feladata, hogy legyőzze Isten ellenségeit, és végrehajtsa az ítéletét a nemzeteken. A Messiásnak, akiről az is meg lett jövendölve, hogy az égből fog uralkodni, és örökre pap lesz, Dávid leszármazottjának kellett lennie (Zsolt 110:1–6). Jézus később megerősítette, hogy a 110. zsoltárban található prófécia rá vonatkozik, és hogy a jövőben fog beteljesedni (Máté 22:41–45).

Tehát Dávid ihletés alatt arról az időről is írt, amikor ő élt, és arról az időről is, amikor a jövőben majd feltámad, és örökké dicsérheti Jehovát. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a Zsoltárok 37:10, 11 és 29 szavai leírják azokat az állapotokat, amelyek az ókori Izraelben uralkodtak, és azokat is, melyek a jövőben az egész földön jellemzőek lesznek, amikor Isten beteljesíti az ígéreteit. (Lásd a „Velem leszel a paradicsomban” című cikk 8. bekezdését ugyanebben a számban.)

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Zsoltárok 61:8 és más versek szerint Dávid az élete végéig szerette volna dicsőíteni Jehovát. És Dávid abból a szempontból sem túlzott, hogy eljön az idő, amikor feltámad, és szó szerint örökké dicsérheti majd Jehovát.