Olvasók kérdései

Meddig fogjuk hirdetni a jó hírt?

Jézus ezt mondta: „a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Az ebben a versben „végnek” fordított görög szó a teʹlosz. Ugyanez a görög szó szerepel a 6. és a 13. versben is, és Sátán világának a teljes megsemmisülésére utal, amely Armageddonkor fog bekövetkezni (Jel 16:14, 16). Tehát nem sokkal azelőtt fog véget érni a jó hír hirdetése, hogy eljön Armageddon. Ez kiigazítja azt, ahogyan eddig gondolkodtunk erről.

Korábban úgy gondoltuk, hogy a jó hírt addig fogjuk hirdetni, míg ki nem tör a nagy nyomorúság, amely Nagy Babilon pusztulásával fog elkezdődni (Jel 17:3, 5, 15, 16). Úgy hittük, hogy ez az esemény fogja jelezni a végét annak az időszaknak, amelyre a Biblia „Jehova jóindulatának” éveként utal (Ézs 61:2). Úgy gondoltuk, hogy azok fogják túlélni a nagy nyomorúságot, akik már a kitörése előtt bizonyítják, hogy hűségesek Jehovához. Őket azokhoz a zsidókhoz hasonlítottuk, akik i. e. 607-ben túlélték Jeruzsálem pusztulását. Ezeket a zsidókat már korábban megjelölték amiatt, hogy Jehovát imádták, és gyűlölték a gonoszságot (Ez 5:11; 9:4). Ám ez a párhuzam nem egyeztethető össze Jézus szavaival, melyeket a Máté 24:14-ben olvashatunk. E szerint a vers szerint az embereknek talán még valamivel Armageddon előtt is lehetőségük lesz elfogadni a jó hírt.

Az, hogy világosabban megértettük a Máté 24:14-et, azt is befolyásolja, ahogyan a Jelenések 16:21-et értjük, amely az üzenetünket jégesőhöz hasonlítja. Alaposabban megvizsgálva fény derült rá, hogy ez a két vers kiegészíti egymást. Miből tudjuk ezt? Abból, amit a Biblia ír arról, hogy az emberek hogyan reagálnak a királyságról szóló üzenetre. Pál apostol azt írta, hogy azoknak, „akik meg fognak menekülni”, a jó hír „az élet illata”, viszont Isten ellenségeinek rossz hír, „a halál szaga” (2Kor 2:15, 16). Ők gyűlölik az üzenetünket, mert az leleplezi, hogy a világ, amelyet szeretnek, gonosz, Sátán irányítása alatt áll, és hamarosan el fog pusztulni (Ján 7:7; 1Ján 2:17; 5:19).

Az is érdekes, hogy a jelképes jégeső „szokatlanul nagy” lesz. Ez arra utalhat, hogy a nagy nyomorúság alatt a prédikálómunka sokkal erőteljesebb lesz abban az értelemben, hogy Jehova neve olyan mértékben válik ismertté, mint soha azelőtt (Ez 39:7). Vajon előfordulhat, hogy miután Nagy Babilon elpusztul, néhányaknak olyan lesz az üzenetünk, mint egy kellemes illat? Könnyen elképzelhető. Talán visszaemlékeznek arra, vagy megtudják azt, hogy Jehova Tanúi már hosszú évek óta prédikáltak arról, hogy minden hamis vallás megsemmisül.

Gondoljunk csak arra, ami az ókori Egyiptomban történt a tíz csapást követően. Miután Jehova végrehajtotta az ítéletét „Egyiptom minden istene felett”, a népéhez „sok más nemzetiségű ember” csatlakozott (2Móz 12:12, 37, 38). Ők talán azért mentek velük, mert látták, hogy a tíz csapás, amelyre Mózes figyelmeztette őket, bekövetkezett.

Bárkinek, aki Nagy Babilon pusztulása után Jehova oldalára áll, lehetősége lesz jót tenni Jézus még földön lévő testvéreivel (Máté 25:34–36, 40). Ez a lehetőség, amely alapján juhnak ítélhetik őket, addig fog nyitva állni, amíg az utolsó felkentek megkapják az égi jutalmukat, nem sokkal Armageddon előtt.

Ebből az új értelmezésből még inkább láthatjuk, hogy Jehova mennyire irgalmas, és mennyire szereti az embereket. Igen, ő „nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9).