Afrika

Imádkozott azért, hogy találkozzon siketekkel

Crystal Sierra Leonéban szolgál misszionáriusként a jelnyelvű területen. Egy nap szolgálat előtt azért imádkozott Jehovához, hogy segítsen neki megtalálni, hol laknak siketek. Aznap reggel egy újralátogatásra ment, de most egy másik útvonalon, mint szokott. Útközben megkérdezte az emberektől, hogy ismernek-e siketeket a környéken. Így jutott el egy barátságos fiatal nő házához. A hölgyet nagyon érdekelte a Biblia üzenete, és azt mondta, hogy szívesen elmegy a jelnyelvű összejövetelre. A környékbeliek megkérdezték Crystaltól, hogy szeretne-e találkozni egy másik sikettel is. Így hát Crystal aznap még egy érdeklődőt talált, aki őszintén vágyott rá, hogy megtalálja az igazságot. Crystal már korábban is prédikált abban az utcában, de addig még egyszer sem találkozott velük. Biztos benne, hogy Jehova segítsége nélkül soha nem találta volna meg őket.

„Ez az előadás pont nekem szólt!”

Egyszer, amikor a Libériában élő Emmanuel a hétvégi összejövetelre tartott a királyságterembe, vezetés közben meglátott az út mellett egy elegánsan felöltözött fiatalembert. Mivel a férfi rendkívül zaklatottnak tűnt, Emmanuel leállította az autót, és megkérdezte, hogy tud-e neki segíteni valamiben. Kiderült, hogy a férfit Mózesnek hívják. Elmesélte, hogy éjszaka az összes pénzét ellopták, és ezért azon gondolkodik, hogy öngyilkos lesz. Emmanuel türelmesen végighallgatta, és együttérzően ezt mondta neki: „Kérem, jöjjön el velem a királyságterembe!” Így is történt. Mózest annyira meghatotta az, amit az összejövetelen hallott, hogy könnyekre fakadt. A nyilvános előadás után ezt mondta: „Ez az előadás pont nekem szólt! Jehova Tanúi nagyon különlegesek.” A program végén Mózes elfogadta a bibliatanulmányozást, és most már rendszeresen jár a gyülekezeti összejövetelekre.

„Én nem vagyok pogány”

Aminata 15 éves, és Bissau-Guineában jár iskolába. 13 éves volt, amikor az egyik rajzórán azt a feladatot kapták, hogy rajzoljanak álarcokat és más, farsanghoz kapcsolódó dolgokat. Aminata ehelyett állatokat és növényeket rajzolt, és ráírta a lapra, hogy „paradicsomi föld”. Amikor a tanár összeszedte a rajzokat, azt mondta Aminatának, hogy nem ez volt a feladat, és egyest adott neki. Óra után Aminata odament a tanárhoz, és megkérdezte tőle:

– Honnan ered a farsang?

– Pogány eredete van – felelte a tanár.

– Én nem vagyok pogány – válaszolta Aminata –, ezért nem veszek részt a farsangon. Hiszek abban, hogy Isten nemsokára paradicsommá teszi a földünket, ezt rajzoltam le.

A tanár azt mondta Aminatának, hogy írhat a rajz helyett egy dolgozatot. Hogy sikerült neki? 20 pontból 18-at ért el.

Rengetegen jöttek el

Malawiban egy távol eső kis faluban egy hét főből álló kis csoport hirdeti a jó hírt. Az összejöveteleket nagyon egyszerű körülmények között tartják. A körzetfelvigyázó látogatása annyira fellelkesítette őket, hogy igyekeztek mindent megtenni azért, hogy meghívják az embereket Krisztus halálának emlékünnepére. Az emlékünnepet olajlámpák fénye mellett tartották meg. Olyan sok érdeklődő jött el, hogy szinte moccanni sem lehetett. El tudjátok képzelni, mennyire boldog volt ez a 7 hírnök, amikor kiderült, hogy 120-an voltak jelen?

A füzet segített megoldani a házassági gondjait

A nagyvárosok közterületein végzett különleges tanúskodás nem mindig jár azonnali eredménnyel. Togo fővárosában, Loméban egy nő kis tétovázás után odalépett a bemutatóállványhoz, és elvett egy Hogyan élhetünk boldog családban? című füzetet. A Tanúk váltottak vele néhány szót, és megmutatták neki az Efézus 5:3-at, majd telefonszámot cseréltek. A hölgy két héttel később telefonált, és ezt mondta: „Őszintén megmondom, hogy nem szerettem Jehova Tanúit. De azért elolvastam a füzetet, és meg kell hogy mondjam, fantasztikusan jó. Már eddig is sokat segített a házassági gondjaim megoldásában, sőt két másik házaspárnak is tudtam vele segíteni. Eddig rosszul ítéltem meg Jehova Tanúit. Eljönnének hozzám, és tanulmányoznák velem a Bibliát?” Nemcsak a hölgy kezdett el tanulmányozni, hanem az egyik házaspár is, akiknek segített.

Lefordította a füzetet

Ankasie egy kisváros Ghánában. A testvérek mégis minden hétfőn felállítják a bemutatóállványt a főutcán, ahol van egy kis bazár. Samuel egyszer prédikált egy Enoch nevű férfinak az állványnál, és adott neki egy Figyelj Istenre! című füzetet. Enoch kíváncsian érdeklődött, hogy van-e valamilyen kiadvány kuszal nyelven.

„Sajnos nincsen – válaszolta Samuel –, de frafra nyelven van néhány füzet.” Ez a két nyelv nagyon hasonlít egymáshoz. Mielőtt Enoch hazautazott északra, visszament az állványhoz, és a rokonainak is kért kiadványokat.

Amikor Enoch újból Ankasieban járt, odament Samuelhez, és átadott neki egy paksamétát. Lefordította a Figyelj Istenre! című füzetet kuszal nyelvre. Enoch azóta rendszeresen ott van az összejöveteleken, és tanulmányozza a Bibliát.