Amerika

„Majd veled együtt megtanulom”

Ismael Mexikóban él, és elhatározta, hogy elolvassa a Bibliát. Egy éven belül kétszer is sikerült neki. Később azonban megvakult. Néhány év múlva Ángel, aki Jehova Tanúja, találkozott Ismaellel, és beszélt neki Isten ígéreteiről. Ismael nagyon szeretett volna többet megtudni Istenről, de ezt mondta:

– Vak vagyok, nem tudom olvasni a Bibliát.

– Ne aggódj, majd én megtanítom neked a Braille-írást – biztatta Ángel.

– Ismered a Braille-írást? – kérdezte Ismael.

– Nem, de majd veled együtt megtanulom – válaszolta Ángel.

Ismael nem akarta elhinni, hogy Ángel kész ekkora áldozatot hozni érte. Ángel viszont, amikor hazaért, kutatni kezdett, milyen is a Braille-írás, majd kartonpapírra pontokból álló, kitapintható betűket készített. Utána megtanította Ismaelnek a Braille-ábécét. Nem sokkal később Ismael már eljárt az összejövetelekre, és olvasta a Braille-kiadványainkat. Ángel most már négy vak személlyel tanulmányozza a Bibliát. Szívesen beszélgetnek arról, hogy milyen lesz majd, amikor a paradicsomban újra látni fognak.

Nem ismerte meg

Viannei egy 14 éves iskolás lány, és az Egyesült Államokban él. Ezt írja: „Társadalomismeret órán a helyettesítő tanár a vallásokról beszélt. Megkért minket, hogy soroljunk fel vallásokat, ezért én megemlítettem Jehova Tanúit. Az osztálytársaim kinevettek, és azt mondták, hogy mi csak raboljuk az idejüket, és csak azért megyünk el az emberekhez, mert nincs jobb dolgunk, meg hogy úgyis kidobják a kiadványainkat. Még a tanár is rosszallóan beszélt rólunk.

Imádkoztam Jehovához, hogy legyen bátorságom tanúskodni. Elmondtam nekik, hogy nem akarjuk rabolni az emberek idejét. Azért megyünk el hozzájuk, mert Jehova megbízott minket azzal, hogy mondjuk el nekik, milyen hasznos tanácsok vannak a Bibliában. Megkértem őket, hogy ne dobják ki a kiadványainkat, ugyanis segíthet megváltozniuk, és megmentheti az életüket. A tanár bocsánatot kért tőlem, és megígérte, hogy ha a Tanúk legközelebb fel fogják keresni, meghallgatja őket, és elolvassa a kiadványunkat. Nem hittem, hogy komolyan gondolja, amit mond.

Négy hónappal később újra találkoztunk. Nagyon meglepődtem, mert kiderült, hogy elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Fél évvel ezután megkeresett az iskolában, hogy megköszönje, hogy prédikáltam neki. Meg sem ismertem, mert levágatta a haját, és leborotválta a szakállát. Most már kereszteletlen hírnök.”

Tanúskodás az Amazonas mentén

Tavaly Brazíliában Jehova Tanúi különösen nagy figyelmet szenteltek az Amazonas vidékén élő embereknek. Az ott élők közül sokan még sohasem hallottak a jó hírről. Ezért a vezetőtestület jóváhagyásával a testvérek egy egyéves prédikálókampányt szerveztek, hogy tanúskodni tudjanak annak a több ezer embernek, akik az Amazonas vidékének legelszigeteltebb részein élnek.

A fiókhivatal kiválasztott 53 települést az Amazonas térségében. Mindössze négy hónapon belül 6500 hírnök jelentkezett a kampányra.

Anamã egy eldugott kis település, ahol egyetlen Jehova Tanúja sem él. Tíz Tanú 11 napig prédikált Anamãban. Több mint 12 500 kiadványt adtak át az embereknek, és mintegy 200 bibliatanulmányozást vezettek be. Ezeket a tanulmányozásokat azóta telefonon folytatják. A testvérek összejöveteleket is tartottak, amíg ott voltak. Nagyon örültek, hogy az utolsó összejövetelen 90-en vettek részt. Még nem tudni pontosan, hogy milyen hosszú távú eredményei lesznek ennek a kampánynak.

A jw.org honlapot ajánlotta neki

Jehizel és Mariana hat éve osztálytársak Venezuelában. Mivel Jehizel Jehova Tanúja, Mariana gyakran gúnyolta őt, azt gondolta, hogy nem tudja élvezni az életet. Az egyik nap, amikor Mariana újra kötekedett vele, Jehizelnek eszébe jutott valami:

– Figyelj csak! Menj fel a honlapunkra, a jw.org-ra. Utána kattints a Videotárra, majd a Tizenévesek részre.

Mariana még aznap délután felhívta Jehizelt, és ezt mondta neki:

– Most már tudom, hogy miért így élsz.

– Megint gúnyolódsz velem? – kérdezte Jehizel gyanakvóan.

– Nem, soha többé nem foglak bántani – mondta. – Hála neked, megértettem, hogy sok problémámnak pont az az oka, hogy élvezni akarom az életet.

Mariana elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és most már eljár az összejövetelekre.

Megkérdezte a papot

Gérole titkárnőként dolgozott az egyházánál Haitin. Amikor beszélgetett Jehova Tanúival, nagyon tetszett neki, hogy minden kérdésére a Bibliából tudtak válaszolni, ezért a lányával elfogadták a bibliatanulmányozást. Mivel nagy hatással volt rájuk, amit megtudtak, kérték, hogy hetente kétszer tanulmányozzanak velük.

Gérole három hónapi tanulmányozás után odament a paphoz, és a következő négy kérdést tette fel neki: „Melyik évben lett Jézus király? Hová kerülnek a jó emberek a haláluk után? Hová kerülnek a gonoszok, amikor meghalnak? Kereszten vagy oszlopon halt meg Jézus?” A pap azt mondta, hogy csak a második és harmadik kérdésre tudja a választ. „Jehova Tanúi szerint 144 000-en fognak az égbe menni – mondta. – De szerintem mindenki, aki Isten akaratát cselekszi, az égbe kerül. A gonoszok pedig örökké a pokolban fognak égni.” Amikor Gérole megkérdezte, hogy hol írja ezt a Biblia, a pap nem tudta megmondani. Gérole csalódott volt, de a történtek után még elszántabban folytatta a tanulmányozást. Kilépett az egyházából, és azt mondta, hogy az alatt a három hónap alatt, mióta Jehova Tanúival tanulmányoz, sokkal többet tanult a Bibliáról, mint az elmúlt 30 év alatt, amíg templomba járt. Gérole és a lánya nemrég megkeresztelkedett, és a falujukban 23 bibliatanulmányozást vezetnek.