Az összejövetelek mindannyiuk hitét megerősítették

Az összejöveteleknek fontos szerepe volt abban, hogy az újonnan megkeresztelt testvérek hite megszilárduljon. Ők is szívesen felajánlották az otthonukat az összejövetelek megtartására, csakúgy, mint azok, akik már régóta Jehova Tanúi voltak. Az összejöveteleken mindenkit szívesen fogadtak, ami szintén megerősítette a testvérek közötti szeretetteljes köteléket.

Ha már többen is alkalmassá váltak a keresztelkedésre, a testvérek körültekintően megszerveztek egy különleges összejövetelt. 1973 augusztusában is tartottak egy ilyet Szuhumihoz közel, a Fekete-tenger partján. De a 35 keresztelkedésre jelentkező sajnos nem tudott megkeresztelkedni. Nem sokkal az összejövetel vége előtt megjelent a rendőrség, és több testvért és testvérnőt letartóztattak, köztük Vlagyimir Gladjukot.

Vlagyimir és a többi testvér a szabadon engedésük után azonnal felvették a kapcsolatot azokkal, akik szerettek volna megkeresztelkedni. Két nappal az eredetileg kitűzött nap után végül is megtartották a keresztelkedést. Vlagyimir így emlékszik vissza: „Éreztük, hogy Jehova segített. A keresztelkedés után közösen imádkoztunk, és hálát adtunk neki.”

Az üldözés hatására sok helyre eljut a jó hír

Két nappal a keresztelkedés után Vlagyimir Gladjukot megint letartóztatták. Később őt, Itta Szudarenkót és Natela Csargeisvilit többévi börtönbüntetésre ítélték. Bár ez elszomorította a többieket, tovább folytatták a prédikálómunkát, csak már sokkal óvatosabban.

Hogy ne vonják magukra a hatóságok figyelmét, a testvérek nem azon a környéken prédikáltak, ahol laktak, hanem más városokba és falvakba mentek. Így az üldözés hatására még több helyre eljutott a jó hír.

A kommunista uralom idején a nagyvárosokban élő testvérek a csendesebb utcákon és parkokban prédikáltak. Sokszor találkoztak olyanokkal, akik más városokból és falvakból jöttek, hogy meglátogassák a rokonaikat, vagy hogy vásároljanak. Ha valakit érdekelt az igazság, megkérdezték, hol lakik, és később felkeresték.

Babuca Dzsedzselava nagyon sokat utazott Nyugat-Grúziában. „Sokfelé voltak rokonaim, így senkinek sem volt gyanús, hogy miért utazok annyit – meséli. – Úgy két évvel később több mint 20 emberrel tanulmányoztam a Bibliát Zugdidiben, 5 személlyel pedig Cshorockuban. Mindegyikük megkeresztelkedett.”

Nagy szükség van grúz kiadványokra

Hamar egyértelművé vált, hogy sürgősen szükség lenne grúz kiadványokra. Az újralátogatásokon és a bibliatanulmányozásokon a testvérek látták, hogy az érdeklődőknek az anyanyelvükön van szükségük Bibliákra és bibliai kiadványokra.a

Babuca elmondta, milyen nehéz volt grúz kiadványok nélkül bibliatanulmányozást vezetni: „Csak orosz Bibliám és kiadványaim voltak, ezért általában le kellett fordítanom az anyagot a tanulmányozóknak.” Babuca folyóiratcikkeket is fordított, és nem volt más segítsége, csak egy szótár. Máté evangéliumát is sikerült lefordítania.

Az érdeklődők annyira örültek annak, hogy az anyanyelvükön olvashatnak folyóiratcikkeket, hogy kézzel lemásolták őket maguknak. Mivel a grúz Bibliához nagyon nehezen lehetett hozzájutni, sok bibliatanulmányozó Isten Szavának modern kori másolója lett.

„Egész nap másoltam”

A testvérek és az érdeklődők egymásnak adták át a grúz kiadványokat, hogy mindenki elolvashassa őket. Mindenkinek csak pár napja vagy hete volt rá. Egyszer kaptak egy példányt a Görög Iratok akkoriban készült grúz fordításából, és az egyik család elhatározta, hogy lemásolja.

Raul Karcsava még csak 13 éves volt, amikor az édesapja megkérte, hogy másolja le a Görög Iratokat. Raul ezt mondja: „Apa vett egy egész doboz füzetet, meg egy csomó tollat és ceruzát, remélve, hogy kedvet kapok a feladathoz. Bár rémisztőnek tűnt, belevágtam. Egész nap másoltam, csak azért álltam meg, hogy megtornáztassam az ujjaimat.”

A család nagyon megörült, amikor a testvérek megengedték, hogy még néhány hétig náluk maradhasson a hőn áhított könyv, hogy Raul befejezhesse ezt a fáradságos feladatot. Két hónap alatt el is készült a Keresztény Görög Iratok mind a 27 könyvével.

A szorgalmas másolók minden erőfeszítésük ellenére sem tudták teljesen csillapítani az egyre több bibliatanulmányozó szellemi éhségét. Ezért bátor testvérek és testvérnők belevágtak egy kockázatos feladatba: az otthonukban kezdték sokszorosítani a kiadványokat.

Nyugat-Grúziában fellendült a prédikálómunka. De mi volt a helyzet az ország keleti részén? Volt bárki is a fővárosban, Tbilisziben, hogy segítsen megtalálni az igazságot az őszinte szívű embereknek, például a korábban már említett Vaszo Kveniasvilinek?

Az igazság eljut a fővárosba

Az 1970-es években a szovjet hatóságok úgy próbálták megtörni a Tanúkat, hogy újra és újra kilakoltatták őket, bárhova is költöztek. Ez történt az ukrán származású Olekszij és Lídia Kurdasszal is, akik Tbiliszibe költöztek. Korábban sok éven át voltak szovjet börtöntáborokban a hitük miatt.

Zaur és Eteri Kesszaev, akik nagyon vallásosak voltak, Kurdaszéktól hallottak az igazságról. A lányuk, Larisza, aki akkor 15 éves volt, így emlékszik vissza a megismerkedésükre: „Próbáltuk meggyőzni őket, hogy az ortodox vallás az igaz. Néhány beszélgetés után kifogytunk az érvekből, ők viszont tovább érveltek nekünk a Bibliából.”

Larisza így folytatja: „A templomban mindig elolvastam a tízparancsolatot, mely a falra volt felírva két ikon között. De azon az estén, amikor Olekszij felolvasta nekünk a 2Mózes 20:4, 5-öt, nagyon megdöbbentem. Aznap éjjel nem tudtam aludni, egyfolytában ez járt a fejemben: »Tényleg megszegjük Isten törvényét az ikonok imádatával?«”

Hogy végére járjon a kérdésnek, Larisza másnap kora reggel elment a templomba, és megint elolvasta a parancsolatot: „Ne készíts magadnak faragott képmást. . . Ne hajolj meg előttük. . .” Most értette meg először, hogy mit is jelentenek ezek a szavak. Larisza és a szülei végül megkeresztelkedtek. Az elsők között lettek Tanúk Tbilisziben.

Végül megtalálta, amit keresett

Majdnem 20 évvel azután, hogy megismerte az igazságot, Vaszo Kveniasvili találkozott valakivel, aki eljárt Jehova Tanúi összejöveteleire Tbilisziben. Vaszo nagyon boldog volt, hogy végre találkozhat a Tanúkkal. Olyan régóta várt erre!

De a testvérek tartottak tőle, mert tudták, hogy korábban hírhedt bűnöző volt. Néhányan attól féltek, hogy a szovjet hatóságoknak kémkedik. Négy éven át nem engedték meg neki, hogy részt vegyen az összejöveteleken.

Mikor végül tisztázódott, hogy Vaszónak jók az indítékai, megkeresztelkedhetett és a gyülekezet tagja lehetett. Végre akadály nélkül közeledhetett az igazságos Istenhez, akit fiatalkora óta keresett! (Ézs 30:18). Töretlen lelkesedéssel szolgálta Jehovát egészen a 2014-ben bekövetkezett haláláig.

1990-re a prédikálómunka Kelet- és Nyugat-Grúziában is szépen előrehaladt: 900 hírnök 942 bibliatanulmányozást vezetett. Ezután óriási növekedés következett.