Gondoskodó pásztorok képzik a testvéreket

Az 1990-es évek elején Grúziában többnyire csak egy vén vagy kisegítőszolga volt a gyülekezetekben. Mivel a testvérek egymástól messze, távoli városokban és falvakban éltek, a legtöbb gyülekezet nem egy helyen tartotta az összejöveteleit, hanem több kisebb csoportban.

Dzsoni Salamberidzét és Pavle Abduselisvilit, akik már korábban is szolgáltak elszigetelt területeken, Telavi városába küldték (Kaheti régió), hogy segítsenek a testvéreknek. A gyülekezetben 300 hírnök szolgált, de nem volt egyetlen vén sem. 13 csoportból állt, és mindegyik más helyen tartotta az összejöveteleket.

Dzsoni és Pavle hamar felismerte, hogy mi akadályozza a testvéreket abban, hogy érettebb keresztényekké váljanak, és nagyobb felelősséget lehessen bízni rájuk. Dzsoni ezt mondja: „Sok testvérnek nagy földje és szőlője volt. Mivel vidéken az a szokás, hogy a szomszédok segítenek egymásnak a mezőgazdasági munkákban, a testvérek túl sok időt töltöttek nem Tanúk társaságában” (1Kor 15:33).

Dzsoni és Pavle javasolták a testvéreknek, hogy inkább a hittársaiktól kérjenek segítséget. Így jó társaságban lehetnek munka közben is (Préd 4:9, 10). Dzsoni így emlékszik vissza: „A testvéri szeretet megerősödött a gyülekezetben.” Három évvel később, amikor Dzsoni és Pavle elköltözött a Kaheti régióból, már 5 helyi vén és 12 kisegítőszolga volt.

Az összejövetelek segítenek fejlődni a prédikálásban

Az 1990-es évek elejéig korlátozva volt a munkánk, a testvérek ezért kisebb csoportokban jöttek össze, és csak a gyülekezeti könyvtanulmányozást és az Őrtorony-tanulmányozást tartották meg. Bár ezek az összejövetelek nagyon buzdítóak voltak, nem az volt a céljuk, hogy segítsenek a hírnököknek fejlődni a szolgálatban.

A kommunista uralom összeomlása után változott a helyzet. Jehova szervezete azt az útmutatást adta a gyülekezeteknek, hogy hetente tartsanak teokratikus szolgálati iskolát és szolgálati összejövetelt is.

Naili Hucisvili és a testvére, Lali Alekperova még ma is szívesen emlékszik vissza ezekre az első összejövetelekre. Lali ezt meséli: „Nagyon izgalmas időszak volt. Mindenkit lázba hozott, hogy most már a testvérnők is tarthatnak programrészeket.”

„Az egyik bemutatóban a házigazda újságot olvasott az emelvényen, amikor meghallotta, hogy kopogtatnak – idézi fel Naili. – Szólt, hogy »tessék bejönni!«, erre a bejárati ajtón két testvérnő lépett be, és felment az emelvényre!” Lali hozzáteszi: „Bár ezek az összejövetelek időnként kicsit furcsák voltak, sokat segítettek, hogy ügyesebben prédikáljunk.”

Egyre nagyobb szükség van szellemi táplálékra

A testvérek sok éven át kézi működtetésű sokszorosítógépet használtak a bibliai kiadványok másolásához. Ám egyre több kiadványra volt szükség, ezért olyan nyomdákat kerestek, melyek elfogadható áron vállalták a folyóirataink nyomtatását.

A testvérek találékonyságát bizonyítja, ahogyan előkészítették a mintapéldányokat a nyomtatáshoz. A lefordított grúz szöveget precízen legépelték, pontosan követve az eredeti angol folyóirat elrendezését. Kivágták a képeket az angol folyóiratból, és ráillesztették a gépelt példányra. A címlapra pedig újságokból kivágott mutatós betűket ragasztottak. Így már készen is volt a mintapéldány, és mehetett a nyomdába!

Amikor kezdtek elterjedni a számítógépek, két testvér, Levani Kopaliani és Leri Mirzasvili, beiratkozott egy tanfolyamra, hogy megtanulja használni a gépet. Leri ezt mondja: „Nem igazán volt gyakorlatunk, ráadásul nem mindig mentek simán a dolgok. De Jehova segített nekünk, és hamarosan mi gépeltük le és szerkesztettük be a folyóiratainkat.”

A nehézségek ellenére a gyülekezetek végre helyben nyomtatott, négyszínnyomású folyóiratokat kaptak egész Grúziában. Idővel azonban már nem tudták kielégíteni a kiadványaink iránti egyre növekvő igényt. Ám ekkor szeretetteljes útmutatás érkezett Jehova szervezetétől, ami a lehető legjobbkor jött.

Fordulópont

Az 1992-ben Szentpéterváron tartott nemzetközi kongresszuson a grúz testvérek találkozhattak a német fiókhivatal képviselőivel. „Elmagyarázták nekünk, hogy hogyan történik a fordítói munka – emlékszik vissza Genadi Gudadze. – Megígérték, hogy valaki majd meglátogat minket, hogy segítsen a fordítói munkában.”

A grúz nyelvű bibliai kiadványok nyomtatása nem volt éppen egyszerű. Ennek a nyelvnek ugyanis egyedi ábécéje van, és a Jehova Tanúi által fejlesztett soknyelvű elektronikus kiadványszerkesztő rendszer (MEPS) még nem tartalmazta ezt a betűkészletet. Ezért új karaktereket kellett készíteni a fényszedéshez és a nyomtatáshoz.

Az 1970-es évek végén a Datikasvili család Grúziából az Egyesült Államokba emigrált. Az egyik gyermekük, Marina később megismerte az igazságot. Marina sokat segített a testvéreknek a brooklyni Bételben, amikor megrajzolták a grúz karaktereket, hogy be tudják építeni azokat a MEPS-be. Németországban hamarosan kinyomtattak néhány tájékoztatólapot és az „Íme, mindent újjáteszek!” című füzetet grúz nyelven.

Segítség a fordítói munkához

1993-ban a németországi fiókhivatalból Tbiliszibe látogatott egy házaspár, Michael Fleckenstein és a felesége, Silvia, hogy segítsenek elindítani egy fordítóirodát. „Még élénken emlékeztem a szentpétervári megbeszélésre – mondja Michael. – Amikor másfél évvel később megérkeztünk Tbiliszibe, igencsak meglepődtünk, hogy egy jól működő fordítói csapat várt minket!”

Néhány hónapon belül 11 teljes időben szolgáló fordító végezte a munkát egy fordítóirodában, mely egy kis lakásban működött. A Jehova szervezetétől kapott értékes képzésnek köszönhetően a gyülekezetek folyamatosan el voltak látva szellemi táplálékkal.

Kiadványok szállítása a veszélyes időkben

A Szovjetunió felbomlása után polgári zavargások és etnikai konfliktusok törtek ki sok korábbi tagállamban, így Grúziában is. Emiatt nagyon veszélyes volt az utazás, különösen a határátlépés.

1994-ben egy novemberi napon Aleko Gvritisvili és két másik testvér közel jártak a határhoz, amikor egy csoport felfegyverzett férfi megállította őket. Rájuk parancsoltak, hogy szálljanak ki a kocsiból. „Rettenetesen dühösek lettek, amikor meglátták, hogy bibliai kiadványok vannak nálunk – mondja Aleko. – Sorba állítottak minket, mintha ki akarnának végezni. Egyfolytában Jehovához imádkoztunk. Két óra múlva az egyikük ezt mondta: »Fogjátok a kiadványaitokat, és tűnjetek el! De vissza ne gyertek, mert felgyújtjuk a kocsitokat és kinyírunk titeket!«”

A fenyegetés ellenére a testvérek folytatták a kiadványok szállítását. Zaza Dzsikurasvili testvér sok áldozatot hozott, hogy bibliai kiadványokat hozzon Grúziába. Ezt mondja: „Tudtuk, hogy a testvéreinknek szüksége van szellemi táplálékra. Drága feleségeink mindenben segítettek bennünket.”

Aleko így emlékszik vissza: „Sokan, akik vállalták a szállítást, családapák voltak.” Mi indította őket, hogy vállalják a veszélyt? „Legfőképpen a Jehova iránt érzett hálánk és szeretetünk – folytatja Aleko. – Mi is ugyanúgy szerettünk volna gondoskodni drága testvéreinkről, ahogyan Jehova.”

Az ilyen önfeláldozó testvéreknek köszönhetően a kiadványaink szállítása ebben a veszélyekkel teli időszakban sem állt le. Később a testvéreknek sikerült biztonságosabb szállítási útvonalakat találniuk Németország és Grúzia között.

Buzdító szellemi programok

Miután 1995-ben stabilizálódott a politikai helyzet, a Tanúk elkezdték szervezni az első kerületkongresszusukat. 1996 nyarán három helyszínen tartották meg ezt a kongresszust: Goriban, Marneuliban és Cnoriban. Összesen mintegy 6000-en jöttek Grúzia minden részéről.

A Gori közelében tartott kongresszus különösen nagy élmény volt a résztvevőknek. Néhány évvel azelőtt a testvérek nem voltak biztosak abban, hogy megtelik-e az emlékünnepre bérelt nagy terem. Most azonban egészen más volt a helyzet. Legalább 2000 résztvevőt vártak, de nem találtak olyan helyet, ahol elfért volna ennyi ember. Végül úgy döntöttek, hogy a szabadban rendezik meg a kongresszust. Egy kemping területén, nem messze a várostól, gyönyörű hegyek között tartották meg.

Kako Lomidze testvér, aki a kongresszusi bizottságban szolgált, ezt meséli: „A program után a testvérek együtt maradtak, énekeltek, élvezték a szeretetteljes testvéri társaságot. Mindenki érezte, hogy Isten népét igaz szeretet köti össze” (Ján 13:35).

Felgyorsul a növekedés

1996-tól kezdődően megszervezték, hogy az utazófelvigyázók egy teljes hetet töltsenek minden gyülekezetnél. Ahhoz, hogy el tudják látni ezt a feladatot, a meglevőkön kívül újabb utazófelvigyázókat neveztek ki.

Az utazófelvigyázók szeretetteljes fáradozásának és hűséges szolgálatának eredményeként a gyülekezetek növekedtek, és egyre szorosabban követték a teokratikus irányítást (1Tessz 1:3). 1990 és 1997 között rendkívüli volt a növekedés. Míg 1990-ben 904 hírnök adott le jelentést a tevékenységéről, mindössze 7 évvel később már 11 082-en hirdették a jó hírt!

Az évtizedekkel azelőtt megkezdődött növekedés ekkor már országszerte látványossá vált. Ám Jehova további áldásokat tartogatott a grúziai testvéreknek.