Ézsaiás
16 Küldjetek egy kost az ország uralkodójának
Szelából a pusztán át
Sion lányának a hegyéhez.
3 „Adjatok tanácsot, hajtsátok végre a döntést.
Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éj.
Rejtsd el a szétszéledteket, és ne áruld el a menekülőket.
4 Hadd lakjanak nálad azok, akik szétszéledtek, ó, Moáb!
Légy rejtekhelyük a pusztító+ elől!
Az elnyomónak vége lesz,
a pusztítás véget ér,
és kivesznek a földről, akik eltaposnak másokat.
5 Akkor majd egy király ül a trónra Dávid sátrában.
Odaadó szeretettel és hűségesen fog uralkodni,+
pártatlanul ítél, és gyorsan érvényt szerez az igazságnak.+”
6 Hallottunk Moáb büszkeségéről, arról, hogy nagyon büszke,+
gőgjéről, önteltségéről és nagy haragjáról.+
De üres beszéde semmivé lesz.
7 Ezért Moáb jajgatni fog Moábért,
mindannyian jajgatni fognak.+
A lesújtottak Kir-Haréset+ mazsolalepényei után sóhajtoznak.
8 Mert Hesbon+ teraszos földjei kiszáradtak,
Sibma+ szőlőtőjének piros vesszőit*
a nemzetek urai letaposták.
Egészen Jázerig+ értek,
elértek a pusztába.
Hajtásai egészen a tengerig terjeszkedtek.
9 Ezért siratni fogom Sibma szőlőtőjét, ahogy Jázert is siratom.
Könnyeimmel foglak áztatni, ó, Hesbon és Elealé,+
mert véget ért az ujjongás nyári gyümölcsöd és aratásod felett*.
10 Eltűnt az öröm és a vidámság a gyümölcsösből,
a szőlőskertekben nem hallani öröméneket és ujjongást.+
Nem taposnak már bort a présekben,
mert véget vetettem az ujjongásnak.+
11 Ezért mélyen legbelül remegek Moáb miatt,+
mint a hárfa húrjai,
és remegek belül Kir-Haréset+ miatt.
12 Még ha Moáb ki is fárad a magaslaton, és imádkozni megy is a szentélyébe, akkor sem fog semmit elérni.+
13 Ezt mondta korábban Jehova Moábról. 14 Most pedig így szól Jehova: „Három éven belül, a béres évei szerint,* Moáb dicsőségét megszégyenítik mindenféle nagy zűrzavar közepette. Nagyon kevesen maradnak meg.”+