Dal. Dávid éneke.
108 Szívem rendíthetetlen, ó, Isten!
Dalolni és zenélni fogok egész lényemmel.+
2 Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa!+
Hadd ébresszem a hajnalt!
3 Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova!
Dicséreteket énekelek neked a nemzetek között.
4 Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+
a te hűséged pedig az égboltig.
5 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+
6 Ments meg minket jobboddal, és felelj nekem,
hogy megszabaduljanak szeretteid.+
7 Isten szólt az ő szentségében:
„Ujjongani fogok, Sikemet+ kiosztom mint örökséget,
Szukkót völgyét pedig kimérem.+
8 Enyém Gileád+, akárcsak Manassé,
Efraim a fejem sisakja,+
Júda pedig a vezéri pálcám+.
9 Moáb a mosdótálam,+
Edomra vetem sarumat,+
Filisztea fölött diadalmasan kiáltok+.”
10 Ki visz el engem a megerősített városba?
Ki fog elvezetni Edomig?+
11 Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,
Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+
12 Segíts nekünk nyomorúságunkban,+
hiszen az emberektől jövő megmentés mit sem ér+.
13 Isten által nyerünk erőt,+
ő tiporja szét ellenségeinket.+