30 József ekkor elsietett, mert megindult a legbensőbb érzéseiben öccse iránt,+ ezért helyet keresett, ahol sírhat; bevonult hát egy belső szobába, és ott kisírta magát.+

15 Hát elfelejtheti-e a feleség a csecsemőjét, hogy ne szánja meg méhe fiát?+ Még ezek az asszonyok is elfelejthetik,+ én azonban nem felejtelek el téged.+

20 „Vajon nem drága fiam nekem Efraim, avagy nem dédelgetett gyermekem?+ Mert ahogy ellene szólok, úgy meg is emlékezem még róla.+ Ezért indult meg érte a bensőm.+ Bizony megszánom őt”+ — ez Jehova kijelentése.

8 Hogyan is adnálak oda, ó, Efraim?+ Hogyan is szolgáltatnálak ki, ó, Izrael?+ Hogyan is tennélek olyanná, mint Admát?+ Hogyan cselekedhetnék veled úgy, mint Cebojimmal?+ Szívem megváltozott bennem,+ szánalmam is fellángolt.