11 Mózes pedig igyekezett megenyhíteni Jehovának, az ő Istenének arcát,+ ezt mondva: „Ó, Jehova, miért gerjedne fel haragod+ néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom földjéről nagy hatalommal és erős kézzel?

12 ezért azt mondtam magamban:+ »Most majd a filiszteusok lejönnek ellenem Gilgálba, én pedig még nem enyhítettem meg Jehova arcát.« Vettem hát magamnak a bátorságot,+ és felajánlottam az égő áldozatot.”

6 A király nyomban megszólalt, és ezt mondta az igaz Isten emberének: „Enyhítsd meg, kérlek, Istenednek, Jehovának az arcát, és imádkozz értem, hogy újra ép legyen a kezem.”+ Az igaz Isten embere akkor megenyhítette+ Jehova arcát, úgyhogy a király keze újra ép lett, olyan, mint azelőtt volt.+

19 Vajon halálra adta-e őt Ezékiás, Júda királya és mindazok, akik Júdából valók voltak? Nemde inkább félte Jehovát, megenyhítette Jehova arcát,+ és így Jehova sajnálatot érzett a veszedelem miatt, amelyet kimondott rájuk?+ Mi tehát nagy veszedelmet hozunk a lelkünkre.+