LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 14. fejezet
vízkóros: Vagy „ödémás”, ami fokozott folyadékfelhalmozódásra utal a testben, és amit duzzanat jelez. Ezt a kifejezést az ókori orvosok használták Hippokratésztól, az i. e. V. és IV. században élt görög orvostól kezdődően. A vízkórtól – amely annak a tünete lehetett, hogy a test létfontosságú szervei nagyon rossz állapotban vannak – rettegtek, mivel gyakran azt jelezte, hogy egy ember hirtelen fog meghalni. Egyesek szerint azért hozták Jézushoz a férfit sabbaton, mert a farizeusok csapdába akarták csalni. Erre az 1. versből következtetnek: „feszülten figyelték őt”. Ez csupán egy abból a legalább hat csodából, melyet egyedül Lukács evangéliuma említ meg. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)
szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
főhelyeket: Jézus napjaiban az ünnepekkor és a lakomákkor a vendégek az asztal három oldalán levő heverőkre telepedtek le. A felszolgálók a negyedik oldalról fértek hozzá az asztalhoz. A heverők száma az asztal méretétől függött. Négy vagy öt ember fért el egy heverőn, de általában hárman telepedtek le rá. A résztvevők a fejükkel az asztal felé telepedtek a heverőre, a bal kezükkel pedig egy párnán könyököltek, és a jobb kezükkel ettek. A hagyományos három hely a heverőn más-más rangot jelölt: az alsóbb, a közepes és a magas rangú helyeket.
étkezik: Vagy: „részt vesz a lakomán”. Szó szerint: „eszik kenyeret”. A bibliai időkben a kenyér olyannyira fontos része volt az étkezéseknek, hogy mind a héber, mind a görög nyelvben azt jelenti a „kenyeret eszik” kifejezés, hogy ’eszik (egy ételt)’; ’étkezik’. A „kenyeret eszik”-nek fordított héber kifejezés gyakran úgy van visszaadva, hogy „eszik” (1Mó 37:25; 2Ki 4:8; Pr 9:7) vagy „étkezik” (2Sá 9:7). Ehhez hasonlóan a Lk 14:1-ben az a görög kifejezés, mely „étkezik”-nek van fordítva, szó szerint úgy hangzik, hogy „kenyeret eszik”.
gyűlöli: A Bibliában a „gyűlöl” szónak több jelentésárnyalata van. Jelölhet rosszindulatból fakadó ellenséges érzületet, amely arra indít valakit, hogy ártson másoknak. Utalhat erőteljes ellenérzésre vagy idegenkedésre valakivel vagy valamivel kapcsolatban, ami miatt egy személy kerüli, hogy bármi köze legyen a gyűlölete tárgyához. De ez a szó egyszerűen azt is jelentheti, hogy kevésbé szeret. Például az, hogy Jákob gyűlölte Leát és szerette Ráhelt, azt jelenti, hogy Leát kevésbé szerette, mint Ráhelt (1Mó 29:31, lábj.; 5Mó 21:15, lábj.). Más ókori zsidó szövegekben is szerepel ez a szó ilyen értelemben. Tehát Jézus nem arra gondolt, hogy a követőinek utálniuk kell a családtagjaikat vagy saját magukat, hiszen ez ellentmondana a Szentírás többi részének. (Vesd össze: Mr 12:29–31; Ef 5:28, 29, 33.) Ebben az esetben a „gyűlöl” szó jelentése az, hogy ’kevésbé szeret’.
életét: Vagy: „lelkét”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt egy ember életére utal. Jézus szavai tehát arra mutatnak, hogy egy igaz tanítványnak jobban kell szeretnie Jézust, mint a saját életét, és még arra is késznek kell lennie, hogy feláldozza azt, ha szükséges. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)
kínoszlopát: A klasszikus görögben a sztau·roszʹ szó elsősorban egyenesen álló oszlopot vagy cölöpöt jelent. A Szentírásban jelképes értelemben időnként utalhat arra a kínra, szenvedésre, szégyenre vagy akár halálra is, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. Ez volt a harmadik alkalom, amikor Jézus azt mondta, hogy a tanítványainak egy kínoszlopot kell felvenniük; a korábbi két alkalom a (1.) Mt 10:38-ban és a (2.) Mt 16:24; Mr 8:34; Lk 9:23-ban van feljegyezve. (Lásd a Szójegyzéket.)
só: Egy ásvány, melyet az ételek tartósítására és ízesítésére használnak. (Lásd a Mt 5:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
elveszti az ízét: Lásd a Mt 5:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.