A fiatalok azt kérdezik...

Ha a zene véget ér, hogyan oldjuk meg a problémákat?

Végre letelt még egy tanítási nap! Zsuzsa ezért boldog, és hogy most siethet haza, visszavonulhat szobájának magányába, átadhatja magát a zenének és megfeledkezhet a világról.

Illik ez a leírás terád is? Egy, a fiatalok zene iránti érdeklődéséről készült tanulmány, melyet a németországi Berlinben ás Hamburgban készítettek, kimutatta, hogy a fiatalok naponta másfél-három órát töltenek zenehallgatással. Tíz közül hatan az erős beat és pop zenét teszik a listájukon az első helyre. Miért van nagyobb érdeklődés az ilyenfajta zene iránt?

A megkérdezett fiatalok azt mondták, hogy ez az őket körülvevő világban való csalódásuk miatt van és azon vágyuk miatt, hogy eltereljék figyelmüket a problémáikról. Ez volt Zsuzsa esetében is a lényeges ok. A tanárok figyelmeztetéseit, az iskolai munkát és vizsgákat a zene első hangjaira mind elfelejtették. Gyakran még a napi házimunkáról és a házi feladatról is elfeledkeztek.

Zsuzsának kevés kapcsolata volt a szüleivel. Édesapját ritkán látta, talán röptében a hétvégeken. „Ő sokat dolgozik”, magyarázta édesanyja. Zsuzsa ebben nem volt olyan biztos. De egy dologban biztos volt: ez nem az a fajta házasság, amit ő szeretne. Neki olyan férj kellene, akinek van ideje őreá és gyermekeire, amint azt éppen az egyik kedvenc száma leírja.

Édesanyja, aki szintén eljárt dolgozni, mindig idegesnek látszott. Úgy látszott, mindig feszültség alatt van, mindig rohan, nem hajlandó senkire odafigyelni, aki valamit szeretne elmondani neki. Gyorsan elkészíti a vacsorát, végez némi házimunkát, s azután vagy lerogy a televízió elé, vagy holtfáradtan ágyba esik.

Zsuzsa sok más fiatalt ismert, akiknek szintén voltak panaszaik a szüleikkel kapcsolatosan. Az tény, hogy az utóbbi években a szülők és a gyermekek közötti kötelék tekintélyes mértékben meggyengült. Sok szülő többé már nem figyel arra, amit gyermeke el akar mondani neki, és a gyermekek nagy része többé már nem tekint szüleire vezetésért, hogy megoldja az élet problémáit.

A fiatalok azonban általában akarják a segítséget a jövőjük megtervezésében. Szükségük van valakire, aki megértést tud tanúsítani irántuk, valakire, aki meghallgatja őket, amikor a jövő tervekről vagy a múlt csalódásairól beszélnek. Mivel a zene egyik ilyen fontos része az életüknek, nem csoda, ha gyakran úgy tekintenek a zenészekre, mint követendő példákra. Igen, néha még bálványozzák is őket.

Mit kínálnak fel a pop sztárok?

A modern zeneszámok gyakran a jelenkori félelmekkel és csalódásokkal foglalkoznak. Így a fiatalok, akiknek ténylegesen ezek a problémáik, úgy érzik, hogy az előadó, aki ezekről énekel, megérti őket.

Természetesen, ha egyszerűen csak panaszkodunk, hogy a dolgok napjainkban sajnálatos állapotban vannak — még ha azt a zene keretei között tesszük is —, ez valójában nem változtat a dolgokon vagy nem oldja meg a problémákat. Így nem szokatlan, hogy azokat, akik a nyilvánvalóan egészséges világukról, vagy legalábbis az ilyen álmokról énekelnek, lesújtják azok a problémák, melyek közösek mindannyiunk számára.

Az élet valóságai, mint az életmód próbái, megmutatják, hogy vajon lehetségesek-e azok vagy nem. Az az élet, amit a zenesztárok élnek, gyakran annak a szabad és könnyű életnek az elferdítése, amelyről énekelnek. Rock sztárok gyakran képtelenek kiegyensúlyozott társas kapcsolatot kialakítani. Chrissie Shrimpton mondja a Rolling Stones egyik tagjával, Mick Jagger-rel való szerelmi kapcsolatáról: „Egyszerűen őrültség volt olyan férfi életében osztozni, aki egyrészt mindenkié akart lenni, másrészt képtelen volt hozzád tartozni, még akkor is, amikor volt ideje.”

Elvis Presley két évtizeden keresztül szupersztár volt. Egy Presley életrajzban olvassuk, hogy bár „hihetetlen karrierje volt... nem volt boldog. Kevés valódi barátja volt. Amint ő maga gyakran elpanaszolta, vagy rajongók, vagy élősködők vették körül. Nem volt elmebeli békéje”.

Milyennek bizonyult az élete? Az életrajz így folytatódik: „Nem tudott megbirkózni vele. Kábítószerekhez folyamodott, jobbakhoz és rosszabbakhoz, vitatkozóvá vált, többé már nem volt olyan kedves fiatalember, mint valamikor. Azok, akik ismerték őt, még csodálták, de többé már nem szerették. Egyedül élt, bár nem magányosan, és egyedül halt meg.”

Talán a hírnévnek ez az üressége és az élettel kapcsolatos elégedetlenség részlegesen felelős némely nagy előadóművész viselkedéséért. Tönkretett hotelszobák, felborított autók, s gyakran sebesült emberek. Az ilyen viselkedés nem kiegyensúlyozottságra és nyugalomra vall. Ellenkezőleg, ez a megromlás szellemét mutatja.

Mick Jagger egyik barátja mondta egyszer: „Micknek mindig belső konfliktusai voltak. Ő sohasem akarta azt a negatív képet, mellyel ő és Stones meg voltak terhelve. De azért, hogy megbirkózzon vele... gonosz, agresszív emberré vált, a szorongás jellemezte őt... Másrészről mindig egy egészséges világról álmodozott, melyben a gonoszság és hatalmi gépezet nem uralkodna.”

A boldogság és harmónia világa, melyről a pop sztárok énekelnek, szépen hangzik. S nagyon jó lehet megénekelni, mi a baja a jelen világnak. De az ilyen állapotnak az ismerete még nem változtatja meg azt. S az ő életmódjuk ellentétben van az egészséges világról szőtt álmaikkal, melyet ők nem képesek megvalósítani mások számára, sőt még a saját maguk számára sem. A zene előbb-utóbb véget ér, elszáll, és mind az énekeseket, mind a hallgatókat problémákkal terhelten hagyja.

Válassz jobb követésre méltó példát

Végeredményben sok fiatalnak arra a következtetésre kell jutnia, hogy a pop sztárokra, mint példákra tekinteni, akiknek az életét utánozzák, annyi, mint rossz helyre nézni. Egy ilyen 14 éves német fiú, aki írt az Őrtorony Társulatnak, a következőket írta:

„Amíg 12 éves voltam, úgy tűnt, kevés hatással volt rám a zene. Természetesen hallgattam zenét a rádióban, de az volt minden. Ez azonban hirtelen megváltozott, amikor elköltöztünk, és a nagymamám adott a fivéremnek és nekem egy lemezjátszót. Azon tűnődtem, milyenfajta lemezeket kellene vásárolnom. Szüleim Elvis Presley-t ajánlották, s én beleegyeztem. Megvásároltam egyet az albumjai közül. Hallgatva azt, fellelkesültem. Vásároltam egy másikat. De ennyivel nem volt vége. Elkezdtem újságcikkeket és képeket gyűjteni róla. Később néhány poszterét vásároltam meg. De ez még mindig csak a kezdet volt. Olyanra vágattam a hajamat, mint Elvis-é volt, megpróbáltam úgy öltözködni, mint ő. Amikorra betöltöttem a 14. életévemet, mivel rendelkeztem? Legalább 15 Elvis albummal, poszterekkel, egy halom újságcikkel és rossz lelkiismerettel.”

Miért „rossz lelkiismerettel”? Mivel ez a fiú, bár elég fiatal, megértette, hogy tökéletlen emberek utánzása vagy bálványozása ostobaság és önmeghiúsítás. Nézőpontja most sokkal kiegyensúlyozottabb, és ezért így fejezte be levelét, mondván: „Hadd legyen ez figyelmeztetés más fiatalok számára, hogy ne menjenek túl messzire.”

Sok ember, beleértve ezt a fiatal fiút is, elhatározta, hogy más valakit utánoz életében. Egy férfit, aki körülbelül 1900 évvel ezelőtt élt, és aki meghívta a hallgatóit, hogy „gyertek hozzám mindnyájan, akik elcsigázottak és megterheltek vagytok és én felfrissítelek titeket” (Máté 11:28). Aki ezt mondta, az a Názáreti Jézus volt.

Egy fiatal, aki tiszteli Isten Szavát, ahogyan Jézus, és engedi, hogy az irányítsa őt az emberi törekvés területein, úgy találja majd, hogy az gyakorlati tanácsot ajánl arra vonatkozóan, hogy hogyan éljen boldog életet és hogyan birkózzon meg az élet problémáival. Ráadásul azt a csodálatos kilátást ajánlja fel, hogy egy napon ez a föld tiszta lesz a korrupciótól, mentes az erőszaktól, bűnözéstől, igazságtalanságtól, és szennyeződéstől.

(Ha úgy döntesz, hogy ennek a férfinak, Jézusnak és az ő mai követőinek életét tartod példaképednek, akik a mi modern napjainkban követik őt), nem jelenti azt, hogy neked jámbor aszkéta életet kell élned. Figyeld meg Jehova keresztény tanúit. Úgy találod majd, hogy boldog, normális emberek. A tapasztalat szerint úgy látszik nincs jobb tanács az élet problémáinak a megoldására, mint az, ami a Bibliában található. Ők szeretnének meghívni téged, hogy magad nézz utána a dolgoknak.

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

A zene előbb-utóbb véget ér, elszáll, és mind az énekeseket, mind a hallgatókat problémákkal terhelten hagyja