Ki a hibás?

„A LERÉSZEGEDÉST” társadalmunkban sok ember „elfogadhatónak” tekinti — mondja az alkoholizmus ellen küzdő tanács tagja, Jim Vanderwood (New York állam, Mohawk Valley). Sajnos csak igen kevesen tudják eredményesen cáfolni azt, hogy az italozás — sőt a mértéktelen alkoholfogyasztás — jellemző tünete lett.

A legtöbb társadalom éveken át elnéző volt a rendszeres, sőt még a mértéktelen ivással szemben is. Ez bátorítólag hatott másokra, s követték ezt az engedékeny magatartást. Ahogy Vanderwood kijelenti: „Vegyük szemügyre a filmeket. Azoknak tapsoltunk mindig, akik másokat az asztal alá tudtak inni, és még azután is volt erejük egyenes léptekkel távozni és igazi cowboy módjára viselkedni. Úgy tekintettünk az ilyenre, mint aki sokat ad az önbecsülésére. Hogyan is ellenezhetnénk ezt?”

Így jóllehet a fő bűn azokat terheli, akik ittas vezetésükkel súlyos balesetet okoznak, de bűnrészesek ebben bizonyos mértékig az engedékeny, elnéző társadalmak is, amelyeket az alkoholfogyasztással szemben a határozatlan fellépés jellemez.

„Az italozást nemcsak elfogadhatónak tekintik, hanem erősen reklámozzák is” — állapítja meg Jim Thompson, az állami bűnelhárítás területén dolgozó tiszt. Ezt mondta az Ébredjetek!-nek: „Számos sporteseményt összekapcsolnak a szesziparral, pl. a söriparral.” Megjegyezte, hogy sok sportesemény alatt „a legjobban jövedelmező hirdetés a tévében a sört reklámozó műsor, amelyben a társadalom tündöklő sztárjait léptetik fel, akik kedvenc sörüket reklámozzák”.

Az Országos Rádiótársaság Szövetsége, valamint az Országos Reklámügynökség bojkottálta az egyik szövetségi munkabizottságot, amely az Egyesült Államok egykori legfőbb egészségügyi tisztviselőjének, C. Everett Koopnak az irányítása mellett működött. Miért? Mert fel merte vetni az alkoholos befolyásoltság alatt történő vezetés és a vétkesség kérdését. Dr. Patricia Waller, aki e nevelési munkabizottság elnöke volt, kijelentette: „Tény, hogy mi [a társadalom] idéztük elő ezt a problémát, és az emberek eléggé némán tűrték a nyomást, amelyet attól fogva gyakoroltunk rájuk, hogy elég idősek lettek ahhoz, hogy a televízióban látottakat felfogják. ’De — [mondja a társadalom] — mi nem vagyunk ezért felelősek. Ez nem a mi problémánk.’ ”

Ma fiatal vétkes — holnap javíthatatlan részeges

Sokféle módon, pl. televízión, filmeken és hirdetéseken keresztül próbálják kedvező színben feltüntetni az ivást. Mindez így hat a fiatal, benyomásokra fogékony elmére: ’Nyugodtan ihatsz, s így boldogan élsz, míg meg nem halsz.’

„Az átlaggyermek, mielőtt elérné azt a kort, amikor a törvény szerint is fogyaszthat szeszes italt, már 75 000 esetben látott a tévében szeszesital-fogyasztást” — állapítja meg az egyesült államokbeli dr. T. Radecki, a televízióban látott erőszakcselekmények kiküszöbölésére alakult országos egyesülés vezetője. Egy brit kutató, Anders Hansen az Egyesült Királyság területén a tévé főműsorának programját vizsgálta és megállapította, hogy a szórakoztató műsorok 71 százaléka tartalmaz olyan jelenetet, amelyben isznak. Óránként átlagban 3,4 italozási jelenet fordul elő, de „csak ritka esetben mutatják be, milyen konkrét következményei lehetnek az alkoholfogyasztásnak”, pl. közúti balesetek vagy emberölések — panaszkodott Hansen.

Colman McCarthy, a The Washington Post rovatvezetője ily módon fogalmazott: „Egykori atléták söntések reklámfiguráiként lépnek fel . . . szórakozásuk és mulatozásuk mögött reklámok és hirdetési kampányok húzódnak meg, és ezeknek az a célja, hogy meghódítsák a gyermekeket; továbbá, hogy a főiskolásokkal elhitessék, az alkoholfogyasztás, méghozzá nagy adagokban, elengedhetetlen a társadalmi jóléthez. Ilyen reklám például a következő: ’Kóstold meg, mily nagyszerű, küzdd le a félénkséged, ha nem ürítesz egy pohárral, nem is vagy belevaló!”

A Szovjetunióban az ittas vezetés jelenti az egyik legfőbb gondot az országban. Egyes szovjet tisztviselők erősen kétlik, hogy valaha is megváltoztatható az ottani italozási szokás. „Nekünk, oroszoknak már a vérünkbe ivódott ez” — mondta az egyik. Bár lehet, hogy ez így van, sokan a kikapcsolódás egyik formájának tekintik. Így a benyomásokra legfogékonyabb fiatalok olyan környezetben nőnek fel, ahol folyton isznak.

J. Vanderwood fejtegetése szerint az Egyesült Államokban „újfajta italozási szokás van kialakulóban a fiatalok körében. Az alkohol egyet jelent a baseballszerű labdajátékkal, a tekézéssel, a szupertekézéssel, a vidáman eltöltött órákkal. Ha kikapcsolódásról van szó, hozzátartozik az alkohol is, ha van alkohol, az kikapcsolódást jelent. — Megjegyzi: — Lehet, hogy te már kinőttél ebből a korból, ha szenvedélyedet nem lélektani, szociológiai és fizikai tényezők irányítják. — Majd így figyelmeztet: — A kutatás alapján egy dolgot sikerült tisztázni és ezt több tény is alátámasztja: azt ugyanis, hogy ha 14, 15 vagy 16 éves korban kezdesz el mértéktelenül inni, egy éven belül az alkohol rabjává válhatsz. A fiatal 20-as éveinek elején az italozási szenvedély csak néhány éven belül alakul ki.”

Csoda-e hát, hogy az Egyesült Államokban a 16–24 évesek között az elhalálozás a legfőbb oka az ittas vezetésből eredő közlekedési baleset? Kétségtelenül ez az elhalálozási ok áll számos más országban is az első helyen. Dr. Waller tehát azt mondja, hogy a lelkiismeretes szülők, akik gyermekeiket megpróbálják olyan családi légkörben felnevelni, ahol a józanság szelleme a mérvadó, szembe találják magukat azzal az engedékeny társadalommal, amely „a másik irányba” próbálja vonzani a fiatalokat.

A ma fiatal italozója holnapra megrögzött, javíthatatlan alkoholista lesz. És a legtöbb esetben nem lesz hajlandó magát alávetni az alkoholelvonó kúrának. Így viszont roppant nagy veszélyt jelent majd a közlekedés biztonságára. Egy 34 éves visszaeső bűnöző, aki miután részt vett egy államilag kötelezővé tett alkoholelvonó kúrán, újra inni kezdett, és árugyűjtő kis teherautójával áttért az út másik oldalára Kentucky egyik főútvonalán és belerohant a vele szembehaladó, tizenévesekkel teli buszba. 27 személy — 24 fiatal és 3 felnőtt — a lángok martaléka lett. Pontosan megállapították, hogy az elítélt ittas vezetők több mint egynegyede visszaeső bűnöző.

Alkohol — törvényesen engedélyezett kábítószer

Számos szaktekintély arra hívja fel a nyilvánosság figyelmét, hogy az alkohol törvényesen engedélyezett (legális) kábítószer. Az alkoholt a szenvedélyt kialakító egyéb kábítószerekkel azonosítják.

Egy különleges fehér házi beszédében Bush amerikai elnök kijelentette, hogy az ittas vezetésnek „legalább olyan romboló a hatása, mint a cracknek. Olyan véletlenszerű, mint a gengsztertámadás. Viszont több fiatalnak oltotta ki az életét, mint a kettő együttesen.” Azt is kiemelte, hogy „gyermekeinket meg kell tanítani arra, hogy az alkohol egyfajta kábítószer”.

Ha eddig nem tekintetted az alkoholt kábítószernek, nem vagy egyedül. „Sokan nem tekintik annak — mondja C. Graziano, közlekedésbiztonsági felügyelő, s hozzáteszi: — Jogászok, orvosok és bírák sem. Az alkohol bárkit befolyásolhat . . . Hozzáférhető. Oly könnyen beszerezhető!” Mivel a legtöbb országban törvényesen engedélyezett, így többféle üzletben is megvehető. Gyakran csak kevés megkötés van az eladást illetően.

Gyakorlatilag az alkohol a kalóriaértéke miatt táplálék is. De ugyanakkor a kábítószerek közé is lehet sorolni, mivel bénítja a központi idegrendszert. Nagy adagokban ugyanolyan kábító hatása van, mint a barbiturátnak. „Kedélyállapotot befolyásoló jellege miatt feszültségcsökkentő szernek is tekintik — mondja J. Vanderwood. — Oldja a gátlásokat, de képes a gondolkodást is megváltoztatni. Pl. úgy érzi az illető, hogy meg tud valamit csinálni, holott képtelen rá.” Ebben rejlik az ittas vezetés veszélye. Így következtet: „Adva van tehát egy hátrányosan befolyásolt ember, aki rosszul ítéli meg csökkent teljesítőképességét.”

Némelyek, akik nehéz helyzetbe kerülnek — elválnak, elveszítik állásukat vagy egyéb családi nehézségekkel küszködnek — gyakran mértéktelen ivászatba fognak és így próbálnak megszabadulni a feszültségtől vagy a stresszhatástól. Ebben az ittas állapotban „ostobán és felelőtlenül viselkednek, többek között ittas állapotban vezetnek” — mondja a Journal of Studies on Alcohol.

A teljesítőképességet az alkohol mindenképp befolyásolja, nem kell ahhoz egészen lerészegedni. Elég egy-két kupica szeszes ital, hogy egy autóvezető elveszítse józan ítélőképességét és máris veszélyessé válik mind önmagára, mind másokra nézve.

Ez a csapás igazi tragédia a társadalom számára, amely megmérgezte magát részben az üzleti kapzsiságával, részben pedig e törvényesen megengedett, de potenciálisan igen veszélyes anyaggal szemben tanúsított engedékeny magatartásával. Milyen vigasz van hát azok számára, akik gyászolnak ezen tragédia miatt? Van-e igazi remény egy esetleges gyógyírra?

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Azoknál a tizenéveseknél, akik erőteljesen isznak, már egy év alatt kialakul az alkoholfüggőség

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Ahhoz nem kell teljesen lerészegedni, hogy valakinek csökkenjen a teljesítőképessége

[Kép a 9. oldalon]

Az ivászatot sokféle módon, pl. televízió révén igyekeznek kedvező színben feltüntetni