Fiatalok kérdezik:

Mi rossz van abban, ha gúnyolódunk?

’Elég értelmes vagy . . . egy idiótához képest!’

’Ez a ruha, ez gyönyörű. Kár, hogy nem a te méreted!’

’Utoljára a cirkuszban láttam ilyen kifestett arcot.’

BOROTVAÉLES szavak, szándékuktól függetlenül mélyen belevághatnak valakinek az önérzetébe. A gúnyolódás, még ha tréfásan hangzik is, ellenségeskedést, sértődést és a barátságok felbomlását eredményezheti.

Előfordulhat, hogy különös „tehetséged” van a gúnyolódásra. A barátaid harsogva nevetnek fullánkos tréfáidon és másokat megalázó megjegyzéseiden. Buzdítanak és serkentenek téged, hogy még szellemesebb szavakat eszelj ki. Persze az is lehet, hogy a gúnyolódás lett az elsődleges védekezési eszközöd. Bombaként ható szavakkal felfegyverkezve megsebesítesz és megbénítasz bárkit, aki valamilyen formában is fenyegeti a jólétedet vagy az énedet. Alkalmanként talán azt veszed észre, hogy még a szüleiddel vagy a testvéreiddel is durván beszélsz.

Időnként helye van a gúnyolódásnak is. Szelídebb formájában szórakoztató lehet. A gúnyolódás olykor mély érzéseket is kifejezhet. Nos, a Bibliából kitűnik, hogy Pál apostol, Jób, de még maga Isten is a gúnyos beszédet használta fel arra, hogy jogos felháborodását kifejezze (Jób 12:2; Zakariás 11:13; 2Korinthus 12:13). De a rosszindulatú vagy kegyetlen gúnyolódás azonos az erőszakos, támadó viselkedéssel. Amint Mary Susan Miller a Childstress! című könyvében erre rámutat, ez egyenlő azzal, mintha „valakibe kést döfnének vagy rátámadnának”, azzal a különbséggel, hogy az illető kés vagy fegyver helyett „társadalmilag elfogadhatóbb fegyvereket” használ.

A bántóan gúnyos megjegyzéseket mégis sokan a humor egyik kifejezésének tekintik. Akkor hát mi rossz van abban?

Csakugyan ártalmatlan tréfa?

„A munkahelyemen — mondja Eric — mindenki gúnyolódik. Ezt legtöbbször tréfának tekintik.” Érdekes módon a The New York Times ezt írja: „A pszichológusok ismételten azt állítják  . . . hogy a férfiak lelkesebben reagálnak a ’durva’ humorra, mint a nők.” A tizenéves fiúk nagy előszeretettel bosszantják, zaklatják és gyötrik egymást gúnyolódó szavakkal.

Tény, hogy az enyhe gúnyolódás humoros lehet. De ha rosszindulatú, akkor a bántó megjegyzés a nevetés után még sokáig nyomot hagy. (Vö. Példabeszédek 14:13.) A szellemeskedések játékos háborúja gyakran gyűlöletes veszekedéssé fajul. Ahogyan egy fiatalember megfogalmazta: „Ha valaki mélyen megsért a szavaival, te valószínűleg a lehető legsértőbb szavakkal akarsz visszavágni neki. Ekkor már nem tréfáról van szó; most már ténylegesen meg akarod sérteni azt a másik személyt. És a gúnyolódás nagyon hatásos fegyverként szolgálhat erre a célra.”

A „gúnyolódás” szó abból a görög igéből ered, amely szó szerint azt jelenti, hogy „úgy tépni a húst mint a kutyák”. (Vö. Galátzia 5:15.) Miként a kutya az éles metszőfogát használja fel arra, hogy a csontról letépje a húst, így foszthat meg a gúnyolódó személy is egy másik személyt a méltóságától. Ahogy a Journal of Contemporary Ethnography írja: „A gúnyolódás lényege . . . nyílt ellenségeskedés vagy megvetés valaki iránt.” Teljesen mindegy, hogy ennek a formája nyílt támadás vagy ravasz, megalázó megjegyzés, vagy meggondolatlanul kimondott szó. A rosszindulatú, gúnyos megjegyzéstől a sértett fél a gúny tárgyává — áldozattá — válik.

Mi lesz ennek az eredménye? A 19 éves Josh megjegyzi: „A gúnyolódás hatására úgy érezheted, hogy valóban ostoba vagy.” Az okozott seb sokkal tartósabb lehet. Dr. Susan Forward a Toxic Parents című könyvében utal arra, milyen hatásai lehetnek annak, ha a szülők a szavaikkal bántják a gyermekeiket: „Több ezer olyan beteget láttam, akik az önbecsülésükben szenvedtek kárt, mert a szüleik . . . azon ’tréfálkoznak’, hogy [gyermekeik] milyen ostobák, csúnyák vagy nemkívánatosak.” Képzeld el, mit érezhet akkor az a barát, ismerős vagy édestestvér, akit kegyetlen módon kigúnyolnak? Dr. Forward így vonja le következtetését: „Különösen káros lehet az a humor, amely másokat ócsárol.” (Vö. Példabeszédek 26:18, 19.)

Nem csoda, hogy egy könyv, amely a gyermek személyiségfejlődéséről szól, ezt a következtetést vonta le: „A gúnyolódást . . . örökre törölni kellene az emberi beszélgetésből. Rendszerint ugyanis sértő, gyakran mély sebeket ejt és szinte soha nem vezet eredményt felmutató párbeszédhez.”

Kerüld az elhamarkodott beszédet!

Mi a helyzet, ha a gúnyos beszéd már teljesen beléd ivódott? Akkor legfőbb ideje, hogy megtanulj gondolkozni mielőtt beszélnél. A bölcs Salamon király ezt mondta: „Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá” (Példabeszédek 29:20, Ö.f.).

Az elhamarkodott beszéd különösen romboló hatású lehet a családtagok között. Miért? „Mert az ő véleményük számít a leginkább számodra” — fejtegeti a 16 éves Penny. Mégis, a Raising Good Children című könyv John Holt pedagógus ezen szavait idézi: „A családtagok az életben őket ért minden fájdalomért és kudarcért túl gyakran egymáson töltik ki a bosszújukat oly módon, ahogy azt senki mással nem mernék megtenni.” A családtagok annyira jól ismerik egymást, hogy hajlamosak türelmetlenné válni egymás gyengeségei iránt; az indulatok könnyen fellángolnak és csakúgy röpködnek a gúnyos megjegyzések.

Találóan int bennünket a Biblia: „A szavak sokaságában elmaradhatatlan a vétek, de aki megtartóztatja ajkait, bölcsen cselekszik” (Példabeszédek 10:19). A 18 éves Joanne is megtanulta: „Mielőtt beszélnél, végig kell gondolnod, hogy kivel beszélsz és mit akarsz neki mondani.” Ha érzelmileg feldúlt állapotban vagy, ne siess érzéseidet kifejezni. Ehelyett állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól: ’Vajon kedvesek azok a szavak, melyeket mondani szeretnék? Szükséges ezeket a szavakat mondanom? Nem kell-e később majd megbánnom a szavaimat?’

Szavaid gondos megválogatásával elkerülheted, hogy másokat megsérts, és megkíméled magad a szükségtelen szégyenkezéstől és a kínos helyzetektől.

Amikor te vagy az áldozat

De mi a helyzet akkor, amikor te kapod a gúnyos megjegyzéseket a barátaidtól vagy az iskolatársaidtól? Mielőtt a visszavágás vágya felülkerekedne benned, vedd figyelembe, hogy „nehezen elviselhető válságos idők”-ben élünk (2Timótheus 3:1-5). A fiatalokra óriási nyomás nehezedik. A The Loneliness of Children című könyv megjegyzi: „A gyermekek . . . magukkal viszik az iskolába az otthon tanult összes előítéletüket, neheztelésüket, agresszivitásukat és az önmagukban ápolt ellenséges érzéseiket.” Az ilyen ellenséges érzések gyakran sértő beszéd formájában jutnak kifejezésre.

Ennek ismerete hozzásegít ahhoz, hogy leküzd a vágyat a visszavágásra, amikor áldozattá váltál. (Vö. Példabeszédek 19:11.) Mindez Pál apostol szavait juttatja eszünkbe: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek” (Róma 12:17). Nagy önuralmat kíván, hogy a ’másik orcádat is odatartsd annak a személynek, aki szavaival arcul ütött (Máté 5:39). De ez nem jelenti azt, hogy válasz nélkül kell hagynod, ha a gúnyos beszéd sértéssé — vagy fenyegetéssé fajul. Irwin Kutash, a Violence című könyv társszerzője megjegyzi: „Azok a sértések, amelyeket nem sikerül elhárítani, a sértett félben maradandó nyomot hagynak . . . Ezek az áldozatok könnyen további sértegetések céltábláivá válnak.”

Időnként a körülmények indokolttá tehetik a szóbeli bántalmazás elhárítását, de nem úgy, hogy te is csípős szavakkal vágsz vissza, hanem úgy, hogy nyugodt és békés hangnemben négyszemközt elbeszélgetsz a sértegetővela (Példabeszédek 15:1). Joanne is ezt tette és így fordult osztálytársához: „Nem örültem az osztálytársak előtt tett megjegyzésednek. Nagyon sértő volt.” S az eredmény? Joanne ezt mondja: „Azóta ez a fiú tiszteletben tart és nem tesz ilyen megjegyzéseket.”

A 20 éves Dávid rámutat a sértő beszéd egy másik forrására is: „A szüleidnek kellene a leginkább szeretniük téged; időnként mégis ők teszik a legcsípősebb megjegyzéseket rád.” Természetesen gyakran nincs ebben semmi szándékosság, mert amikor igyekeznek kijavítani téged, akaratlanul is mélyen megbántanak. De miért nem próbálsz beszélni velük erről, tudatva velük, hogy ez hogyan érint téged? Legközelebb valószínűleg tekintettel lesznek az érzelmeidre.

Végül az is sokat segít, ha nem veszed túl komolyan magad. Donald W. Ball megjegyzi: „A gúnyolódás akkor hatásos, ha . . . eléri elképzelt célját.” Igen, ne túlozz el egy esetet, azt képzelve, hogy helyrehozhatatlan kárt szenvedtél egy rosszindulatú megjegyzés miatt. Vedd elő a humorérzéked!

A legjobban úgy tudod elkerülni, hogy gúnyolódás áldozata légy, ha te magad is kerülöd a gúnyos megjegyzések használatát. Az Aranyszabály így szól: „Amit azért szeretnétek, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is azt tegyétek velük” (Máté 7:12). Ha e szerint a szabály szerint élsz, akkor elkerülheted, hogy sértő és gúnyos beszéd használója légy — és talán áldozata sem leszel.

[Lábjegyzet]

[Kép a 18. oldalon]

A gúnyolódás sértő lehet