Visszatért a komposztkészítés és nagyobb mértékű, mint valaha!
A KOMPOSZTKÉSZÍTÉS szinte egyidős az otthoni kertészkedéssel. Már a római gazdaságokban is voltak komposztgödrök, ahova emberi és állati ürüléket halmoztak fel az egybehordott gazzal, avarral és mindenféle háztartási hulladékkal együtt. Időnként vizet öntöttek rá, hogy elősegítsék a rothadási folyamatot. Mintegy ezer évvel később a mór Spanyolországban egy mezőgazdasági tanulmány három módszert is leírt „a mesterséges trágyából” álló — ahogyan a komposztot akkoriban nevezték — dombok készítéséhez, amelyekben galambtrágya hozzáadásával gyorsították a rothadást.
A hulladékok összegyűjtésére szolgáló közös szeméttelepek megjelenésével és a pázsitokon, valamint a kertekben egyszerűbben felhasználható gyors és tiszta vegyi műtrágyákkal szinte megszűnt a házi komposztkészítés. Az utóbbi időkben azonban újra visszatért a komposztkészítés. A szeméttelepek kezdtek csordultig telni, ezért az USA-ban korlátozásokat vezettek be arra vonatkozóan, mit és mennyit lehet lerakodni, és a lerakodási díjak összege 30—100 dollárig terjedhet tonnánként. Továbbá a környezetvédelemmel kapcsolatos aggodalmak felerősödése szintén hozzájárult ahhoz, hogy a komposztkészítés újra divatba jött.
A komposztkészítés nemcsak egyszerűen visszatért, hanem nagyobb intenzitással folyik, mint valaha. A szeméttelepekre is szemet vetettek. „A komposztkészítés ígéretes technológiának látszik arra, hogy segítsen a hulladéktárolás egyre súlyosbodó gondjának végleges megoldásában — írja a The New York Times Magazine egyik cikke. — Indítványozói úgy vélik, hogy ezzel az eljárással hasznosítani lehet annak a szemétnek — konyhai hulladéknak, lenyírt fűnek, sőt némi papírhulladéknak — a felét, amelyet legtöbb amerikai ma kidob. Úgy vélik, hogy a komposztkészítés olyan farmokat teremthet, amelyek építik a talajt, nem pedig pusztítják, s hogy a komposzt helyreállíthatja az erodálódott vagy károsodott talajt, megvédi a fiatal növényeket a betegségektől, és csökkenti a rovarirtó szerektől és a szintetikus műtrágyáktól való függőséget” (1991. szeptember 8.).
„Élelmet készítenek a rovaroknak”
„Az újdonsült komposztkészítők arra törekednek, hogy egy már meglévő folyamatot, a mikrobás emésztést megértsék és aztán maguk irányítsák. Tulajdonképpen élelmet készítenek a rovaroknak — magyarázza a Times cikke, és néhány részlettel is szolgál: —
A komposztkészítés lényegében egyszerű, részleteiben azonban igen bonyolult folyamat. Alapjában véve ez az eszköz az, amellyel a föld a növények számára hasznos anyaggá alakítja a természetes szerves maradványokat. A földben élő mikrobák — a jó talajban grammonként egymilliárd van belőlük — félelmetes étvággyal látnak neki a szerves vegyületeknek, amelyek nagyrészt szén-, nitrogén- és hidrogénatomokból állnak. A baktériumok és a gombák elégetik a szént, hogy energiát nyerjenek és nitrogén, illetve némi szén felhasználásával építik fel sejttestjeiket. A munka legnagyobb része oxigén jelenlétében megy végbe, némely folyamathoz azonban jobb, ha nincs jelen oxigén. Amikor a mikrobák már szinte valamennyi természetes vegyületet elfogyasztottak, hozzálátnak egymás megevéséhez. Mindebből a kölcsönös felfalásból és bekebelezésből hő, víz, széndioxid és humusznak nevezett anyag keletkezik, egy tápanyagokat lekötő és hordozó szerves molekulákból, valamint vízből és levegőből álló egyveleg, amelyek szükségesek a növények növekedéséhez.”
Ha jó összetételű a komposzt, akkor a mikrobák még a dízelolajat, a TNT szénhidrogéneket és az urániumot is felfalják. Noha ezek a parányi mikroorganizmusok nagyon hatásosak, a te kiskertedben készítendő komposztban bizonyára nem fognak ilyen kihívásokkal szembenézni.
Saját készítésű komposzt
Mindenekelőtt felejtsd el azokat a szedett-vedett szemétkupacokat a kertedben, amelyekbe évről évre összehordtad a lehullott faleveleket, a lenyírt füvet, a szalmát, az elöregedett szénát és a gazt, és amelyek terjedésének látszólag lehetetlen volt gátat vetni. Ha egy ilyen kupacra még ételmaradékot is öntenek, akkor elkerülhetetlenül visszataszító bűzt árasztott, amint azt minden tapasztalt kerttulajdonos jól tudja. E probléma megoldásához megfelelő komposzttárolóra van szükséged. A szándékunk most az, hogy a fentiekben leírt bámulatra méltó természetes folyamatot a te kertedben idézzük elő. Ez ugyanaz a folyamat, mint amelyik az erdők talaján összegyűlt elhalt szerves maradványokat újra hasznosítja, és amely már évezredek óta működik. Mint általában mindent, ezt is Isten hozta létre először, amikor zöld aljnövényzetet teremtett, amelyek idővel elhaltak, és ő indította el a komposztkészítés folyamatát, hogy ismét használhatók legyenek a szükséges vegyi anyagok újrahasznosításra (1Mózes 1:11–13).
A komposztkészítéshez egy tároló a legalkalmasabb, mivel együtt tartja az anyagot és lehetővé teszi a jobb szellőzést, amely növeli a bomlási folyamat hatásfokát. Réseket vagy lyukakat kell készíteni a tároló oldalain, hogy bejuthasson a baktériumok számára szükséges oxigén. Szabályozni kell nedvességet is. A tároló egy része emelkedjék a talajszint fölé, és megfelelő helyet kell választani neki. A komposztálási folyamat nem tud jól működni, ha egész nap vakító napsugárzásnak van kitéve, de teljes árnyékban sem tud igazán jól végbemenni.
Magát a komposztkeveréket úgy lehetne elképzelni, mint egy többrétegű szendvicset: egy réteg kerti hulladék, egy réteg talaj, egy réteg háztartási szemét. Ezt az összeállítást addig ismételd, amíg egy körülbelül 1,2—1,5 méter magas dombocskád nem lesz. Végül, a kész halmot takard le gyeppel, vagy valamilyen hasonló anyaggal.
Két év elmúltával kitűnő humuszod lesz és a kertészek legjobb barátja, a földigiliszta is nagy számban lesz benne. Ezek fáradhatatlanul dolgoznak majd azon, hogy feltörjék és oxigénhez juttassák kerted talajának a felső rétegét. A komposztálási folyamat gyorsítható a halom időnkénti átforgatásával, vagy rothadást siettető anyagok, például egy kevés trágya hozzáadásával. Megfelelően elkészített tárolóval és az anyagok helyes összetételével a bomlási folyamatot annyira fel lehet gyorsítani, hogy a komposzt nem két év múlva, hanem már három vagy négy hónap után használható lesz.
És ne feledd, a komposztnak szüksége van levegőzésre, ezért a megfelelő szellőzés, a kellő nedvességgel alkalmassá teszi a keveréket arra, hogy kellemes takaróként szolgáljon növényeid számára. Amikor a komposztot szétteríted a talaj felszínén, megterítetted az asztalt és kezdődhet a lakoma virágaid és zöldségeid számára. Bánj eképpen a kerteddel, és szemet gyönyörködtető, bőséges terméssel fogja meghálálni, amely ínyedre való csemege lesz.