Karácsony — Többe kerül, mint gondolod?

„ANYU, apu — valóban létezik a Télapó?” Ez az a mindent eldöntő válságos pillanat, amitől sok szülő retteg. Csalódottság és fájdalom keveréke van szemében, amikor a hétéves Jimmy megerősítésért könyörög arra vonatkozóan, hogy az a fantáziafigura, aki mindezeket a csodálatos ajándékokat hozta, valóban létezik, és hogy szülei nem hazudtak neki.

Ahogy kiderül, a szomszéd kisfiú volt a bűnös, aki felfedte a borzalmas igazságot, és aki ilyen kínos helyzetbe hozta ezeket a szülőket. Talán a te gyermekkorod emlékei között is fellelhető hasonló epizód.

Napjaink ünnepeinek a megtartása sokkal több, mint csupán vallásos szertartás. A karácsony, úgy tűnik, váratlan helyekre is befurakodott. A japán buddhisták, az afrikai animisták, az amerikai zsidók és a szingapúri muzulmánok egyaránt ajtót nyitnak a gömbölyded, piros kabátos férfinak, aki ajándékokat hoz. Egy vallási vezető ezt kérdezte: „Vajon nem vált a karácsony egy mindenki által megtartott egyetemes ünneppé?”

Sokak szemében a karácsony elvesztette a maga nyugati, „keresztény” jelmezét, és az ünnepi mulatság magával ragadó idejévé vált mindenki számára. Az ünneplés központjában a gyermekek állnak. Néhány ember még azt is megkockáztatná, hogy egyetlen gyermek élete sem lenne teljes ezen ünnep varázslatos mulatsága nélkül. Úgy tűnik, a karácsony fenn fog maradni. Az iskolai tanterv e körül forog. A tv dicsőíti. A bevásárlóutcák és az áruházak hasznot húznak a vásárlásra ösztönző reklámokból. A szülők rengeteg időt és pénzt fordítanak a karácsonyra. A megterhelő adósságok gyakori következménye mellett azonban van-e súlyosabb ár, amit a családod esetleg fizet?

A Télapó mítosz — a bizalom megsértése?

„Nem hiszem, hogy létezik Isten” — mondta a hétéves John mamájának. A World Herald cikke kifejti, miért: „Úgy tűnik, John, már korábban megtudta, hogy a Télapó nem valóságos. Akkor talán Isten sem valóságos, mondta édesanyjának.” A 25 éves John visszaemlékezett korai éveinek csalódására és ezt mondta: „Amikor a szülők azt mondják, hogy a Télapó igaz, szerintem ezzel valószínűleg megsértik a bizalmat.”

Mit kellene tenni ezzel a kínos helyzettel kapcsolatban? A gyermekekkel foglalkozó szakemberek nincsenek közös véleményen. Egyikük arra buzdítja a szülőket, hogy mondják el gyermekeiknek az igazságot hat- vagy hétéves korukra, figyelmeztetve arra, hogy „ténylegesen káros hatással lehet pszichéjükre, ha a szülők rendületlenül továbbra is fenntartják a mítoszt”.

A Why Kids Lie​—How Parents Can Encourage Truthfulness (Miért hazudnak a gyermekek — Hogyan buzdíthatnak igazmondásra a szülők?) című könyvben dr. Paul Ekman ezt állapítja meg: „Nem kétséges, hogy nektek mint szülőknek jelentősebb befolyásotok van gyermekeitekre, amikor viselkedésről, hitnézetekről és társadalmi élettel kapcsolatos tettekről, például a hazugságról vagy csalásról van szó.” Ekman így folytatja: „A kapcsolatok esetleg nem lesznek ugyanolyanok, ha egyszer egy hazugság már megsértette a bizalmat. A bizalom elvesztését nehéz helyrehozni; néha már soha sem tehető jóvá.” Akkor tehát miért folytatnánk a félrevezetést, amikor az ünnepi ajándékozásról van szó?

Egy gyermekekkel foglalkozó kutatónő megerősítette: „Úgy gondolom, a gyermekeknek nagyobb traumát okoz az, hogy a szülők hazudnak nekik és félrevezetik őket, mint az, ha rájönnek, hogy a Télapó nem is valós személy.” Dr. Judith A. Boss bölcsészdoktor megállapítja: „A felnőttek célja . . . az, hogy szándékosan félrevezessék a gyermekeket a Télapó természetét illetően . . . Ha azt mondjuk a gyermekeknek, hogy a Télapó egy valódi ember, ezzel még nem késztetjük működésre a gyermekek képzelőerejét. Egyszerűen hazudunk nekik.”

Ha szülő vagy, akkor óriási kihívással nézel szembe — szerető, boldog gyermekeket felnevelni egy olyan világban, ahol kiskoruktól kezdve azt tanulják, hogy az emberekben nem lehet megbízni. „Ne beszélj idegenekkel!” „Ne higgy el mindent, amit a tv-reklám mond!” „Mondd nekik azt, hogy az anyu nincs otthon!” Hogyan tanulja meg egy gyermek azt, hogy kiben bízzon? A How to Help Your Child Grow Up (Hogyan segíts gyermekednek felnőtté válni?) című könyv ezt mondja: „A kisgyermeknek korán meg kell tanulnia a becsületesség, a bátorság, a másokkal való tiszteletteljes törődés szükségességét és szépségét; és az otthon az, ahol ez kezdődik.”

A tökéletes család, mint olyan, természetesen nem létezik. Dolores Curran írónő azonban nekilátott, hogy megállapítsa az erős családok jellemzőjét. 551 családszakértőt kért meg különböző területekről, hogy válasszák ki a legfontosabb szempontokat. A Traits of a Healthy Family (Az egészséges család jellemvonásai) című könyvben az írónő ténymegállapításai kifejtik a szakértők által kiválasztott első 15 tulajdonságot. A negyedik jellemvonás „a bizalom érzése” volt. „Egészséges családokban — mondja az írónő — a bizalmat egy értékes tulajdonnak ismerik, amelyet gondosan fejlesztenek és táplálnak, miközben a gyermekek és a szülők együtt haladnak a családi élet különféle állomásain keresztül.”

A szülők bölcsen járnak el, ha megkérdezik: „Vajon a Télapó-mítosz fenntartása megéri azt az árat, hogy gyermekem elveszíti bennem hitét és bizalmát?” Lehet, hogy nincs többé lehetőség ennek visszaszerzésére. Van a karácsonynak más rejtett ára is?

Túl sok az ajándékozás?

„Kezdd a gyermekkorában azt, hogy mindent megadsz a gyermeknek, amit akar. Úgy fog felnőni, hogy azt hiszi, a világnak kötelessége támogatni őt” — mondja a 12 Rules for Raising Delinquent Children (Tizenkét szabály bűnöző fiatalok nevelésére) című füzet. Az anyagi dolgok túlhangsúlyozása valóban káros lehet.

Maureen Orth írónő és szülő ezt kérdezte: „Hogyan csepegtessük beléjük az értékeket és a szilárd jellemet egy olyan anyagias világban, mint amilyen a miénk, ahol úgy tűnik, a fogyasztást és a kapzsiságot annyira dicsőítik, gyakran akaratlanul is?” „Az ajándékozás visszatartásának ajándéka” című cikkben így panaszkodik: „Tipegő kiskirályunk azt hiszi, hogy az ajándékok a mindennap előforduló események közé tartoznak — mint például a napi posta.” Ez a valódi üzenete a karácsonynak?

Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azokat a fényűző ajándékokat, amelyeket elengedhetetlenül szükséges karácsonyi ajándékoknak kiáltanak ki? Hogyan éreznek azok a fiatalok, amikor azt hallják, hogy a Télapó csak a jó gyermekeknek hoz ajándékokat? És mi a helyzet a szétvált családokban élő gyermekekkel, akiknek az ünnepek alatt okoz fájdalmat a családon belüli szakadék tudata?

„Az ünnepi összejövetel fénypontja túlságosan is gyakran az ajándékok kicsomagolása — mondja a The New York Times. — Ez a hangsúly azt az üzenetet közvetíti a gyermekek felé, hogy a családi összejövetel csak az ajándékról szól, és útnak indítja őket a csalódottság felé.”

A szeretet egy még teljesebb indíték a jó cselekvésére. Glenn Austin, a Love and Power: Parent and Child (Szeretet és hatalom: szülő és gyermek) című könyv szerzője megállapítja: „Egy harmonikus családban, ahol a gyermek egyaránt szereti és tiszteli a szülőket, a gyermek talán megfelelő módon viselkedik, hogy megörvendeztesse a szülőket.” Jehova Tanúi keményen fáradoznak, hogy a szeretet ilyen bensőséges családi körét teremtsék meg otthonaikban. Ráadásul Jehova Tanúinak gyermekeit arra nevelik, hogy ismerjék meg és szeressék az Istent, akit szolgálnak, Jehovát. Milyen erőteljes hatás az életükre, hogy jót cselekedjenek! Nincs szükségük egy misztikus figurára, hogy jó cselekedetekre buzdítsa őket.

Jehova Tanúi gyöngéden szeretik gyermekeiket mint Istentől kapott ajándékokat (Zsoltárok 127:3). Ennélfogva ahelyett, hogy egy naptári napra várnának az ajándékozás végett, ezek a szülők egész évben adhatnak ajándékokat. Ilyen alkalmakkor nehéz megmondani, ki az izgatottabb — a meglepett gyermek vagy a boldog szülő. A gyermek tudja, honnan jön az ajándék. Továbbá a Tanú szülőket arra buzdítják, hogy az idejüket rendszeresen adják ajándékként. Ha például egy kislány szomorúnak és magányosnak érzi magát, akkor hogyan lehet akár egy szobányi babát is összehasonlítani azzal a néhány perccel, amit édesanyja karjában tölt el, miközben hallgatja az anyut, aki történeteket mesél arról az időről, amikor még ő volt kicsi? Vajon azáltal tanulja meg egy fiatal fiú, hogyan váljon férfivá, ha baseball felszereléssel van tele a szekrénye, vagy ha hosszan, kellemesen elbeszélget édesapjával, amint elmennek együtt sétálni?

Ezen közelség ápolása életmentő lehet. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek úgy találták, hogy amint a közismert nemzedékek közötti szakadék kezd kialakulni egy fiatal számára, akkor sokkal erőteljesebben befolyásolhatóvá válik egykorú társai részéről. A fiatalkori helytelen magatartás és a felnőttek iránti megromlott viselkedés kéz a kézben járnak. „Azok azonban, akik kedvező képet őriztek meg édesapjukról és a felnőttekről, általában nem csatlakoztak a többi egykorú társhoz a helytelen magatartásban.”

Jehova Tanúit néha bírálják azért, mert nem vesznek részt ünnepi mulatságokban családjaikkal. Úgy tűnik, hogy Jehova Tanúi gyermekeit megfosztják valamilyen különleges mulatságtól. Ezen őszinte szülőknek és gyermekeknek azonban józan bibliai érveik vannak arra, miért tartózkodnak. (Kérjük, olvasd el a 11—14. oldalt.) És ezek a fiatalok erős erkölcsiséget fejlesztenek ki, amely ellenáll majd a környezettől jövő nyomás súlyának, amely más fiatalok akaratát elnyomja. Az erkölcsöt elmossa a gonoszság emelkedő áradata. Az erkölcstelen nemi élet, a kábítószerek, az erőszak, az alkohol, a vallási kultuszok, a gyermekmolesztálók — igen sok veszély fenyegeti a sebezhető fiatalokat.

Hogyan tudja a szülő megvédeni a fiatalt ezen állandó veszélytől? Gyermekkortól kezdve a Tanú gyermekek következetes oktatást kapnak, hogy támaszkodjanak a Biblia szilárd erkölcsi törvényeire. A szerető szülők segítenek nekik megérteni Isten nézőpontját nemcsak az ünnepeket, hanem az élet minden területét illetően is. Az Istenüknek való engedelmesség az iránta érzett szeretetből és tiszteletből fakad, még ha az azt jelenti is, hogy különböznek másoktól. Képzeld el, ezek a dolgok mennyire felkészítik őket a sikeres fiatal felnőttkorra! Ha fiatalon egy gyermek képes az osztályteremben ülni csupa olyan osztálytárssal, aki azt teszi, ami mulatságosnak látszik, és állást foglalni amellett, amit helyesnek hisz, akkor mennyivel jobban tud ellenállni a későbbi kísértéseknek, amelyek később tűnnek mulatságos dolognak — kábítószereknek, házasság előtti nemi életnek és más káros csábításoknak!

Jehova Tanúinak gyermekei kifejleszthetnek egy erkölcsiséget, amitől sok gyermeket esetleg megfosztottak.

„A gyermekek közül sokaknak, akiket megfigyeltem, nincs hitük — fejti ki dr. Robert Coles, a Harvard Egyetem kutatója. — Mindent elvesztettek, kivéve az önmagukba való belefeledkezést, és ez fokozódik nap mint nap azon a módon, ahogy felnevelik őket.”

Egy gyermekorvos leír egy átlagtól eltérő családot: „Olyan gyermekeket akarnak, akik törődnek másokkal, és akik magukból adnak egy kicsit . . . Egyszerűbb életet élnek . . ., azonban valami mással is rendelkeznek még. Jobb kifejezés híján megelégedettségnek hívom ezt.”

Dolores Curran úgy utal a másoknak végzett szolgálat értékére, mint a boldogság alapjára. „Néhány család számára nemzetünkben [az Egyesült Államokban] — valójában a többségről szeretnék beszélni — az elsődleges cél a siker és a magas színvonalú életre való törekvés.” De „azok a családok, amelyek feltételezik, hogy a családtagok tudnak és fognak is törődni egymással, olyan egészséges családokká válnak, ahol értékelik a másoknak végzett szolgálatot . . . Ahogy a gyermekek felnőnek ezekben a családokban, arra hajlanak, hogy a családi tapasztalataik eredményeképpen meglehetősen gondos és felelőségteljes személyek legyenek”. Curran azt figyeli meg a sikeres szülőknél, hogy „inkább az emberekben és az ajándékozásban lelhető örömkeresés tér vissza, mintsem a vásárlásban, a megszerzésben és a fogyasztásban való örömkeresés”.

Egy ebben kiemelkedően jártas személy által megállapított másik mód az ajándékozásra ez: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, Újfordítású revideált Biblia, 1991). A Tanú családok Krisztus Jézus ezen kijelentésének élő bizonyítékai. Hozzá hasonlóan életüket a keresztény szolgálatra összpontosítják. Néhányan úgy érezhetik, hogy a Tanú fiatalokat kihasználják és arra kényszerítik, hogy szüleikkel együtt menjenek ajtóról ajtóra. Éppen ellenkezőleg arra tanítják őket a szülői példa által, hogyan mutassanak ki szeretetet embertársaik felé azáltal, hogy önként eljuttatják felebarátaikhoz Isten Királysága jó hírét (Máté 24:14).

„Nem nyomja majd el ez a gyermekeket?”

Nem nyomja el azonban a fiatal gyermeket a komoly vallásos nevelés? Nem jobb a vallással kapcsolatos döntéseket mindenkire magára hagyni, amikor eléri a felnőttkort? Ez lehet a 3. szabály abból, amit a 12 Rules for Raising Delinquent Children leír: „Soha ne nyújts neki semmilyen szellemi képzést! Várj addig, míg 21 éves lesz, és hagyd, hogy »maga döntsön«!”

A gyermek alapvető erkölcsi tudata azonban dr. Coles szerint már hároméves kortól kezd kifejlődni. „A gyermekben van egy fejlődő erkölcsi tudat. Történetesen úgy gondolom, ez Istentől kapott dolog, hogy van egy ellenállhatatlan szükségérzet az erkölcsi rend után.” Ez egy válságos időszak az igazi, erkölcsi értékek elmébe vésésére. Ez többek között annak az ideje, hogy az igazmondás értékét — mely szembehelyezkedik a hazugsággal — példa által tanítsd meg. A Biblia hangsúlyozza a fiatalkori évek alatti oktatás fontosságát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Példabeszédek 22:6).

Curran ezt figyeli meg: „A gyermekektől napjainkban nem lehet elvárni, hogy segítség nélkül legyenek erkölcsösek . . . A vizsgálatomban szereplő válaszadók azt a benyomást keltik, hogy minél egészségesebb a család, annál jobban fejlődik a jót és a rosszat megkülönböztető tudatuk.”

Egy szociális gondozó Curran vizsgálatára válaszolva ezt a megfigyelést tette: „Létezik olyan ellenállhatatlan központi erő, amelyet a vallásos hit ad a családoknak.” Azon családokkal kapcsolatban, akik osztoznak ebben a vallási erőben, Curren ezt mondja: „Istenben való hit alapvető szerepet játszik a család mindennapi életében. A vallási erő megerősíti a kölcsönös támogatási rendszert a családban. A szülők komoly felelősséget éreznek arra, hogy továbbadják hitüket, azonban ezt is pozitív és értelmes módon teszik.”

Segíts gyermekeidnek szeretetet érezni Isten iránt

Mutasd meg gyermekeidnek az Istentől kapott ajándékokat, amelyek örömet hoznak nekik! Heveredj le a fűre és vizsgáld meg velük a piciny virágot, milyen bonyolult tervezésű! Figyeld meg a katicabogarat, amely előbukkan ebből a fűtengerből, hogy felmásszon egy fűszál csúcsára, felemelje csillogó, piros, feketepettyes fedőszárnyait, és elrepüljön! Engedd, hogy lélegzetvisszafojtva csodálkozzanak, amint egy pillangó hirtelen leszáll egy kézre röviden megpihenni, hogy kinyissa és összecsukja csillogó, sárga szárnyait és magába szívja a nap melegét! Fordulj át a hátadra, hogy lássad a bolyhos, fehér felhőket, amint úsznak a magasban, és figyeld meg, hogyan változtatják alakjukat a hajótól kezdve a ló- vagy kastélyformáig az égen! Ezalatt mindvégig mutass rá gyermekeidnek, hogy Teremtő Istenünk az, aki ezeket az örömteli ajándékokat adta nekünk!

És sok más ajándék, mint például a kiscica, amelynek játékos ugrándozása egy falevéllel kitörő nevetésre késztet, vagy a bodros kiskutya, amely „megrohan” bennünket, miközben jobbra-balra rázza a fejét és vadul morog, amint ráncigálja a kabátujjadat, mindezalatt mégis barátságosan csóválja szakadatlanul a farkát. Vagy egy ugrándozás az óceáni hullámverésben, egy csatangolás a hegyekben vagy egy éjszakai, megilletődött szemlélődés a csillagokkal teli égbolt felé, amelyek pislákolnak és világítanak fent a magasban. Annak tudatában, hogy ezek az ajándékok és megszámlálhatatlan más dolgok attól a Személytől vannak, aki az életünket adta, képesek vagyunk megköszönni ezeket az ajándékokat, miközben hálát érzünk megismeréséért — mindezek örömet hoznak nekünk, és visszatükrözik az iránta érzett mély és értékelő szeretetünket.

És végül a családi téren az aputól és az anyutól kapott rengeteg ölelés és puszi, amely segít a gyermekeknek nap mint nap érezni a biztonság és a hála izzó melegét. Segíts nekik megtartani Jehovába vetett hitüket, mialatt visszautasítanak még egy annál nagyobb hazugságot is, mint ami a piros kabátos Télapóról szól, nevezetesen azt, hogy mindezek az Istentől kapott ajándékok éppen csak létrejöttek, éppen csak kialakultak — ez egy hamis tanítás tudományos bizonyítékok nélkül, amelyet nem támogat a tudományos módszer, és csak azáltal tudják fenntartani, hogy dogmatikusan ismételve, újra meg újra, egyre csak egyre a fiatalok elméjébe töltik.a

Imádkozz gyakran gyermekeiddel a legnagyobb Ajándékozóhoz — az étkezéseknél, amikor olvassátok az ő Szavát, valamint a nap végén! Nevelj fel hálás gyermeket, és a nagyraértékelésnek ez az érzése kellemesebbé tesz minden tapasztalatot, amit majd átél az életben. Úgy fog felnőni, hogy maga is boldog ajándékozó lesz, mialatt az igaz Istent és szüleit utánozza, akiket szeret. Ekkor fog elérkezni a boldogság, nem a naptár egy előre beállított napjával, hanem a tiszta öröm erőltetettségtől mentes, élő pillanataival. „Bóldog nép, kinek Istene Jehova” (Zsoltárok 143:15, Báró Szepesy féle fordítás, [144:15]).

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Az egyik legnagyobb ajándék, amelyet adni tudsz a gyermekeidnek: az időd