Egy betegség nélküli világ

„A malária okosabb, mint ahogy azt eddig bárki is hitte volna — mondja dr. Dan Gordon immunológus. — Még mindig próbálunk választ kapni rá.”

„MÉG mindig nem tudunk eleget a [tuberkulózisbaktérium] anyagcseréjéről — mondja Barry Bloom, a Howard Hughes Orvosi Intézet munkatársa. — Nem teljesen tudjuk, hogy működnek a gyógyszerek. Egyszerűen nem tudjuk igazán.”

„A tudás nem szükségszerűen jelent viselkedésbeli változást” — panaszkodik a Betegségellenőrző Központ szóvivője, megfigyelve a szifilisz megakadályozására irányuló „biztonságos szex” kampányok kudarcát. Amint a fenti kijelentések is jelzik, a malária, a tuberkulózis és a szifilisz elleni harcok meghiúsult harcok. Vajon hoz a jövő fejlettebb ellenszereket ezekre a betegségekre?

Talán. Ám jóllehet az ember leküzdhet néhány betegséget és megkönnyítheti, hogy más betegségekkel együtt éljünk, van egy alapvető oka annak, amiért nem tudja teljesen megnyerni a betegségek elleni háborút.

A betegség gyökere

A betegség elleni harc sokkal több, mint csupán küzdelem a parazitákkal és bacilusokkal. A Biblia elmagyarázza, hogy a betegség az első emberi apánktól örökölt bűn következménye (Róma 5:12). A bűn az embernek nemcsak Teremtőjével való kapcsolatát tette tönkre, hanem elmebeli, érzelmi és fizikai romlásához is vezetett. Így ahelyett, hogy továbbra is tökéletességben éltek volna a paradicsomi földön, az emberek tökéletlenek és romlottak lettek, amíg a halál utol nem érte őket (1Mózes 3:17–19).

Az ember még a legjobb gyógyszerekkel sem képes visszafordítani bűnös állapotát vagy annak következményeit. Ez a dilemma ’hiábavalóság alá vetetten’ [oly korlátozottság alatt, Phillips] hagyja az emberiséget (Róma 8:20). És ez igaz a betegségek leküzdésére nézve is. Az orvostudomány területén elért életmentő előrehaladást gyakran semlegesíti a társadalom életet fenyegető összeomlása.

„Két tűz között vagyunk — írja Jerold M. Lowenstein a Discover folyóiratban. — Minél több sikert érünk el a betegségekkel szembeni küzdelemben és az emberi életek meghosszabbításában, annál jobban tűnik fel annak lehetősége, hogy felgyorsítjuk saját magunk kipusztítását” a túlnépesedés és a környezet fokozatos romlása miatt.

A valódi gyógyítás

A valódi gyógyítás nem az embertől függ, hanem a Teremtőtől. Ezért jelentette ki a zsoltáros: „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!” A továbbiakban ezt mondja a Biblia: „Boldog, a kinek . . . reménysége van az Úrban, az ő Istenében; a ki teremtette az eget és földet” (Zsoltárok 146:3, 5, 6). Egyedül Istennek van hatalma gyökerestül kiirtani a betegséget. És a Biblia szerint így is szándékozik tenni. Az az idő közeledik.

Jézus Krisztus előre megmondta, hogy többek között „járványok” bizonyítják majd, hogy a dolgok jelen rendszerének befejezésekor és közvetlenül az eljövendő új világ érkezése előtt élünk. Olyan állapotok fokozódását is megjövendölte, amelyek növelik a betegséget, mint például a háború, éhínség és a törvénytelenség (Lukács 21:11, Újfordítású revideált Biblia; Máté 24:3, 7, 12; 2Timótheus 3:1–5, 13).

Amikor a földön volt, Jézus csoda útján meggyógyított beteg embereket, így elkezdte beteljesíteni a próféciát: „betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá” (Ésaiás 53:4, Máté 8:17). Ezáltal bemutatta kismértékben azt, amit Isten hamarosan világméretekben szándékozik véghezvinni. Jézusra vonatkozóan ezt mondja a Biblia: „És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak” (Máté 15:30, 31).

Az emberek, akik látták azokat a csodákat, Istent dicsőítették, mert megértették, hogy ő volt az, aki Jézusnak hatalmat adott a csodák végrehajtásához. Az a hatalom, amelyhez Jézus hozzájutott, ugyanaz a hatalom volt, mint az áhítatot keltő világegyetemünk megteremtéséhez használt hatalom. Ez Isten szent szelleme, az ő tevékeny ereje volt (1Mózes 1:1, 2; Jelenések 4:11).

Ésaiás próféta írt egy olyan időről, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24). Valamint a Jelenések 21:4, 5 kijelenti: „Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek.”

A Biblia megmutatja, hogy egy átmeneti időszakban élünk (1János 2:15–17). Hamarosan ez a világ a betegségével, bánatával, bűnözésével, erőszakával és halálával együtt a múlté lesz. Isten eltávolítja azt és minden elemi csapását, hogy útját egyengesse egy új világnak itt a földön, ahol majd „igazságosság lakozik” (2Péter 3:11–13, Csia fordítás). Jézus úgy utalt erre az eljövendő új világra mint „Paradicsomra”, mivel olyan lesz, mint az eredeti paradicsomi Édenkert, csak világméretekben (Lukács 23:43; 1Mózes 2:7, 8).

Így a keresztényeknek nemcsak egy ideiglenes kezelésre van reményük, hanem a tökéletlenségtől, betegségtől és a haláltól való tartós szabadulásra. Örömmel várják Isten ígéretének teljes beteljesedését: „én vagyok az Úr, a te gyógyítód”, „eltávolítom ti közűletek a nyavalyát [betegségeket, Katolikus fordítás]” (2Mózes 15:26, 23:25).

[Képek a 9. oldalon]

Jézus felhatalmazást kapott Istentől, hogy feltámassza a halottakat és meggyógyítsa a betegeket