Olvasóink írják

Idős szülők Az apósom ágyban fekvő beteg, és minden tekintetben segítségre szorul. Mivel szellemileg és fizikailag ki vagyok merülve, volt amikor elveszítettem a türelmemet és olyan dolgokat mondtam, melyeket később megbántam. Így amikor „Az idős szülőkről való gondoskodás kihívást jelent” (1994. február 8.) témáról szóló cikkeket olvastam, repesett a szívem! Hálás köszönetem nektek ennek a cikknek az elkészítéséért. A cikkek támogatni fognak, amint továbbra is eleget teszek a kötelezettségeimnek.

T. H., Japán

Tizenhat éves vagyok, és a nagymamám most 24 órás gondozást igényel. Körülbelül 160 kilométerrel messzebb lakik. Így komoly megterhelést jelentett a családomnak. Ezért meg szeretném köszönni a cikkeket. Nagyon építőek voltak.

M. R., Egyesült Államok

Egy szociális gondozó ügynökségnél dolgozom, amely szolgáltatásokat nyújt azoknak, akik idős szülőkről gondoskodnak. A munkatársaim általában visszautasítanak minden Biblián alapuló irodalmat, melyet felajánlok nekik. Az elmúlt személyzeti összejövetelen azonban minden egyes személynek adtam egy példányt ebből a számból. Mindegyikük elfogadta! Észrevettem egy dolgozót, amint az asztalánál olvasta.

B. H., Egyesült Államok

Azt javasoltátok, hogy az ember nyíltan kérdezze meg a vér szerinti testvérét, hogy tudna-e segíteni a gondoskodásban. Azt hittem, ha valakit egyszer megkérdeznek, akkor soha senki nem utasítaná vissza. Hát, én elmondhatom, hogy a szüleimről én gondoskodom több mint tíz éve, és amikor a testvéreimtől segítséget kértem, ők nem nyújtottak segítséget. Rideg, nemtörődöm világban élünk. Bárcsak az emberek felébrednének és rájönnének arra, hogy a szülőkről való gondoskodás nem robotmunka — ez kiváltság!

M. D., Egyesült Államok

Az Írások azt mondják, hogy a család tagjairól való gondoskodás a keresztények számára kötelesség. „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta” (1Timótheus 5:8). (A kiadók.)

Igazán értékeltem azt a tanácsot, hogy fordítsunk időt magunkra és a házastársunkra. A múltban én ezt nem tettem meg, mert úgy éreztem, hogy a szüleinkről való gondoskodás előbbre való a férjemmel töltött időnél — vagy a magamra fordított időnél. De látom a tanácsban rejlő bölcsességet, és meg fogom próbálni, hogy ebben a tekintetben kiegyensúlyozottabb legyek.

M. O., Egyesült Államok

Költözés Tizennégy éves vagyok, és szeretném megköszönni a „Fiatalok kérdezik: Miért kell elköltöznünk?” (1994. február 22.) című cikket. Amikor kilencéves voltam, az apukámat, aki gyülekezeti vén, megkérték, hogy költözzön el egy szomszédos gyülekezetbe. Már több mint négy éve vagyunk itt, és nagyon, de nagyon megszerettem a gyülekezetet. Most az apukámat megkérték, hogy megint költözzön egy másik gyülekezetbe. Azon a napon kaptuk meg ezt a folyóiratot, amikor megkértek minket, hogy költözzünk el. Nekem és a bátyámnak is segített könnyebben megbirkóznunk a helyzettel. Kiváltság, ha megkérnek valakit, hogy költözzön el, de nagyon nehéz búcsút venni mindazoktól, akiket megszerettünk.

L. B., Anglia

Rasszizmus Éppen most volt szerencsém elolvasni az 1993. augusztus 22-i számukat, melyben az „Egyesül majd valaha minden rassz?” című sorozat van. Megdöbbentem és nagy hatást gyakorolt rám, milyen elfogulatlanul és éleselméjűen megértették ezt az összetett problémát. Nemrégiben fejeztem be egy történelem szakos egyetemi előadássorozatot. De az önök folyóirata csupán kilenc oldalon tömör történelmet, magyarázatot és orvoslást nyújtott! Felülmúlta egy teljes egyetemi szemeszter tankönyveit és előadásait.

R. J., Egyesült Államok