1914 igazi jelentése

AMINT a 4. oldalon fel van tüntetve: „ez a folyóirat megerősíti a bizalmat a Teremtő azon ígérete iránt, amely szerint egy békés és biztonságos új világ jön létre, mielőtt elmúlik az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek.”

Bizonyára sok olvasónk meglepőnek találja ezt a kijelentést. Pedig Az Őrtorony (akkori nevén a Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence [Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke]) már 1879 decemberében — mintegy 35 évvel 1914 előtt — bibliai bizonyítékot szolgáltatott annak igazolására, hogy 1914 kiemelkedő év lesz. Sőt, már előtte — a XIX. század közepén — a Biblia más tanulmányozóia céloztak rá, hogy 1914 esetleg olyan év, ami meg van jelölve a bibliai próféciában.

A próféciát úgy jellemzik, mint ami előre megírt történelem. A Bibliának ez a tulajdonsága isteni eredetéről tanúskodik. Azon kívül, hogy a Biblia elmondja nekünk a jövő eseményeit, olykor megadja azt is, mennyi idő fog eltelni azelőtt, hogy valami megtörténik. Ezek közül a konkrét próféciák közül némelyik pár napra, némelyik évekre, mások pedig évszázadokra vonatkoznak.

Dániel, aki a Messiás első megjelenésének idejéről jövendölt, azt is feltárta, mikor fog visszatérni a Messiás, hogy jelen legyen „az utolsó idő”-nek nevezett időszakban (Dániel 8:17, 19; 9:24–27). Ez a bibliai prófécia hosszú időszakra terjed ki, nem csak néhány száz évre, hanem több mint két évezredre — 2520 évre! A Lukács 21:24-ben Jézus ezt az időszakot „a pogányok idejé”-nek nevezi.b

1914 sok nyomorúság idejét vezeti be

A bibliai prófécia beteljesedése azt jelzi, hogy 1914 óta a végidőben élünk. Jézus úgy jellemezte ezt az időt, hogy „sok nyomorúságnak kezdete” (Máté 24:8). A Jelenések 12:12-ben ezt olvassuk: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.” Ez megmagyarázza, miért van nagyobb zűrzavar a világban 1914 óta.

Ez a végidő azonban viszonylag rövid időszak lesz — egy generációra terjed ki (Lukács 21:31, 32). Az a tény, hogy most már 80 évvel túlléptük 1914-et azt mutatja, számíthatunk rá, hogy hamarosan eljön a szabadulás, amit Isten Királysága fog elhozni. Ez azt jelenti, hogy meglátjuk a „legcsekélyebb embert” — Jézus Krisztust —, hogy teljesen irányítása alá vonja „az emberek országát”, és létrehoz egy békés és igazságos új világot (Dániel 4:14, Káldi fordítás).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

Észrevételek 1914-gyel és az azt követő időszakkal kapcsolatban

„Azt követően, hogy úgy tűnt, a két világháború elkerülhetetlen, a nukleáris fegyverek létrejötte lehet, hogy figyelmeztetésül szolgáló ajándék volt számunkra, mely megkímélt minket a nagy nemzetek közötti harmadik összeütközéstől, valamint bevezette a Viktória kora óta leghosszabb általános békeidőszakot, jóllehet ez rettegésen alapuló béke volt . . . Hol történt a hiba az emberiségnél? Miért hiúsult meg a tizenkilencedik század ígérete? Miért változott át a huszadik század a rettegés, vagy ahogy egyesek mondanák, a veszedelem korává?” (Paul Johnson: A History of the Modern World​—From 1917 to the 1980s.)

„Az európai rendszer összes felfordulást okozó átalakulása közül a Nagy Háború és a békemegállapodás politikai és nem kevésbé gazdasági, valamint társadalmi értelemben is a legélesebb törést idézte elő a múlttal szemben . . . Ennek a szabadon működő és eredményes rendszernek a megnyugtató fénye a háború katasztrófájában eltűnt. Európának inkább gazdasági kimerüléssel és egy egész világra kiterjedő gazdasági széthullással kellett szembenéznie . . . A veszteség olyan nagy volt, hogy az európai gazdaság egészen addig nem tudott talpra állni a stagnálásból és a labilitásból, amíg ki nem tört a következő világháború.” (Bernadotte E. Schmitt és Harold C. Vedeler: The World in the Crucible 1914-1919.)

„A második világháborúban minden kötelék megsemmisült ember és ember között. A németek a hitleri uralom alatt — amelynek engedték, hogy alárendeltjei legyenek — olyan bűntetteket hajtottak végre, melyek a mérték és a gonoszság tekintetében páratlanok bármihez képest, ami beárnyékolta az emberi történelmet. A német kivégzőtáborokban a hat- vagy hétmillió férfin, nőn és gyermeken módszeres eljárással végzett nagyarányú mészárlás szörnyűségben felülmúlja Dzsingisz kán kegyetlen öldökléseit, és arányát tekintve kicsinyre csökkenti azokat. A keleten zajló háborúban egész népességek szándékos kiirtását mind Németország, mind Oroszország kitervelte és végrehajtotta . . . Végre kievickéltünk az anyagi összeomlás és erkölcsi pusztulás által jellemzett események olyan sorozatából, amilyenhez hasonlót a korábbi évszázadokban el sem tudtak képzelni.” (Winston S. Churchill: The Second World War, első kötet, The Gathering Storm.)

„Jelenleg minden osztályból, nemzetből és fajból származók emberi jogait elismerik; ugyanakkor mégis az osztályharc, a nacionalizmus és a faji megkülönböztetés eddig talán ismeretlen mélységeibe süllyedtünk. Ezek a gonosz indulatok hidegvérű, tudományosan megtervezett kegyetlenkedésekben törnek felszínre; és ez a két összeegyeztethetetlen elmeállapot és viselkedési mérce napjainkban egymás mellett figyelhető meg, nem csupán ugyanabban a világban, hanem némelykor ugyanabban az országban, sőt ugyanabban a lélekben.” (Arnold Toynbee: Civilization on Trial.)

„Egy szellemhez hasonlóan, mely a kijelölt órán túl időzik, a tizenkilencedik század — lényeges rendjével, önbizalmával és az emberiség fejlődésébe vetett hitével — 1914 augusztusáig várt, amikor a főbb európai hatalmak együttesen elmeháborodási rohamot szenvedtek el, amely közvetlenül a generáció több milliónyi legjobb fiatalemberének az értelmetlen lemészárlásához vezetett. Négy és fél évvel később, ahogy a világ megpróbált újra lábra állni a Nagy Háború szívet tépő felfordulása után, sok (de semmi esetre sem minden) korabeli megfigyelő számára nyilvánvalóvá vált, hogy a régi rend utolsó fennmaradó nyomait felszámolták, és hogy az emberiség belépett egy új korba, amely számottevően kevésbé volt racionális, és kevesebb megbocsátást tanúsított az emberi tökéletlenségekkel szemben. Azok, akik békét vártak, hogy az egy jobb világot vezessen be, 1919-ben rájöttek, hogy a reményük meghiúsult.” (William K. Klingaman 1919​—The Year Our World Began című könyvének előszava.)

[Kép a 10. oldalon]

Bajor Alpok