Ezek a bájos pillangók mérgezőek?
AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
FIGYELTED már elbűvölve, amint egy pillangó röpdösött melletted? Vajon mély benyomást keltett benned szépsége, felépítése és színei? Amint virágról virágra szálldogál, úgy tűnik, fájdítja a szívedet és kínoz téged. Szeretnéd közelebbről megpillantani, talán még egy fotót is készíteni róla, de szinte sose marad meg egyetlen virágon sem elég hosszú ideig — mindig fel és le csapkod szárnyaival. De tudtad-e, hogy néhány ilyen csodálatos teremtményt mérgezőnek vélnek?
Vessünk egy pillantást két pillangóra ezeken az oldalakon — a pompás királylepke (jobbra) hatalmas fekete és narancsszínű szárnyaival, valamint az alkirálylepke (Limenitis archippus) (fent), amely majdnem ugyanúgy néz ki, mint a pompás királylepke, de általában kisebb. Mi teszi őket mérgezővé, és milyen célt szolgál ez?
A pillangók — több mint 15 000 fajuk létezik — négy fejlődési szakaszon mennek át ahhoz, hogy olyan törékeny szárnyú csodává váljanak, amelyeket a kertünkben láthatunk. Az egyik ezek közül a lárva- vagy hernyóállapot. A pompás királylepke hernyója a mérgező selyemkóróval táplálkozik, és ezért azt mondják, hogy „valóban mérgező pillangó [lesz], amely halálos lehet minden olyan madárra, amely megeszi és nem hányja ki” — írja Tim Walker a Science Newsban. A méreg a szívbénító hatású kardenolid. Mi a helyzet az alkirálylepkével?
Walker ezt jelenti ki: „Több mint egy évszázada az volt a köztudatban, hogy ez a szárnyas rovar egy nagyon ízletes testet rejteget a mérgező pompás királylepke, a Danaus plexippus színei alatt.” Amint láthatod a fotókról, a két pillangó nagyon hasonló felépítésű, kivéve azt a fekete, belül futó csíkot az alkirálylepke hátsó szárnyain. Az elmúlt évszázad folyamán az evolucionisták azt hitték, hogy az alkirálylepke fokozatosan kifejlesztett egy olyan szárnyat, amely hasonló tervezésű a mérgező pompás királylepke szárnyához, mindezt azért, hogy megvédje magát azoknak a madaraknak a támadásaitól, amelyek megtanulták, hogy távol tartsák magukat ettől a rossz ízű pillangótól. Ettől a hasonlóságtól eltekintve az alkirálylepkéről azt hitték, hogy ízletes a madaraknak.
Mit fedeztek fel nemrégiben a kutatók? Walker ezt írja: „Az újabb kutatások azonban arra mutatnak rá, hogy az alkirálylepke a tudósokat vezette sikeresen félre, és nem a madarakat . . . Két zoológus kimutatta, hogy a különbséget észrevevő madaraknak az alkirálylepke ugyanolyan visszataszító ízű lehet, mint az egészségre káros pompás királylepke.” De miért rossz ízű az alkirálylepke, különösen akkor, ha lárvája nem mérgező fűzfalevelekkel táplálkozik, sem pedig mérgező növényekkel? Walker így ír: „Ez azt sugallja, hogy az alkirálylepke valahogy előállítja saját kémiai védekező szerét.”
A rovartan jelenlegi állása valójában azt sugallja, hogy a kutatóknak még mindig sok mindent kell megismerniük és talán kevésbé kellene bízniuk az általuk kedvelt „köztudatban”. Egy kritikus ezt írta a pompás királylepkéről mostanában kiadott könyvről: „Ez a kiváló könyv megmutatja nekünk, hogy minél többet ismerünk meg a pompás királylepkéről, annál kevesebbet »tudunk« biztosan.”
Az igazság inkább az, amit a Biblia megállapít: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jelenések 4:11).
Nyilvánvaló, hogy az ember még sok dolgot tanulhat a földünkön levő összes életformáról. A pontos ismeret megszerzésének egyik alapvető gátja az, hogy sok tudós számára elfogadhatatlan egy Teremtő, egy Tervező létezése és tevékeny szerepe. Paul Davies, a matematikai fizika professzora ezt írta The Mind of God című könyvében: „Nem kétséges, hogy sok tudós erőteljesen szembehelyezkedik bármilyen metafizikai . . . érveléssel. Megvetéssel tekintenek arra az elgondolásra, miszerint esetleg létezik egy Isten, vagy akár egy személytelen teremtési elv vagy egy létezési ok, amely a valóság alapjául szolgálna . . . Én személy szerint nem veszek részt ebben a gúnyolódásban . . . Nem tudom elhinni, hogy létünk ebben a világegyetemben csupán a sors okozta hirtelen fordulat, a történelem vakvéletlene vagy egy alkalmi felvillanás ebben a hatalmas kozmikus drámában.”
A zsoltáríró Dávid ezt írta: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek.” Másrészről a bölcs ember alázatosan elismeri a Teremtőt éppen úgy, ahogy Ésaiás próféta tette: „így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!” (Zsoltárok 14:1; Ésaiás 45:18).
[Képek a 16., 17. oldalon]
Pompás királylepke (fent), alkirálylepke (16. oldal). Jelentős különbség az alkirálylepke hátsó szárnyán húzódó fekete csík (A képek nem eredeti méreteket mutatnak.)