Fiatalok kérdezik:

Megbocsáthatatlan bűnt követtem el?

„SOHASEM éreztem magam ennyire lehangoltnak. Többé nem volt semmilyen önbecsülésem, és azt gondoltam, Isten sose fog megbocsátani” (Marco).a

„Nagyon elkeseredtem. A bűntudat beárnyékolta a szívemet. Azt gondoltam, néhány megbocsáthatatlan bűnt követtem el” (Alberto).

„Nincsen ember, a ki ne vétkeznék” — mondja a Biblia (1Királyok 8:46). Néha azonban egy fiatal úgy érezheti, hogy túlment egy egyszerű hiba elkövetésén. Marcóhoz és Albertóhoz hasonlóan, a bűnösség engesztelhetetlen érzése gyötri. Talán úgy érzi, hogy olyan hitvány, gonosz dolgot tett, amelyet Isten sohasem tud megbocsátani neki.

Mi van akkor, ha ilyen érzések gyötörnek? Szedd össze a bátorságod. Helyzeted minden, csak nem reménytelen.

Amiért bánt lelkiismeretünk

Egyszerűen természetes, ha rosszul érzed magad, miután elkövettél egy ostoba hibát. Mindannyian ezzel a képességgel születtünk, amelyet a Biblia „lelkiismeretnek” nevez. Ez a helyes és helytelen belső érzékelése, egy bensőnkben levő vészjelző, amely általában akkor szólal meg, ha valami rosszat teszünk (Róma 2:14, 15). Figyeld meg például Dávid királyt. Házasságtörést követett el egy másik ember feleségével. Később az asszony férjét, Uriást a biztos halálba küldette (2Sámuel 11:2–17). Milyen hatással volt ez Dávidra?

„Éjjel-nappal rám nehezedék kezed [Isten keze]” — vallotta be Dávid. Igen, érezte az isteni helytelenítés súlyát. Dávid ezt is mondta: „nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett . . . naponta szomorúan járok” (Zsoltárok 32:4; 38:4–7). Dávidot egészen addig gyötörte lelkiismerete, míg indíttatást nem érzett arra, hogy határozott lépéseket tegyen és megbánja helytelen tettét.

Hasonlóképpen, ha keresztény szülők oktattak és eltérsz a bibliai alapelvektől, rosszul érzed magad. Ilyen lelkiismeretfurdalást érezni normális és egészséges dolog. Ez arra késztethet egy személyt, hogy helyreigazítsa magát vagy segítséget kérjen, mielőtt a rossz dolog megrögzött szokássá válik. Másrészről az a személy, aki makacsul kitart a bűn mellett, kárt tesz lelkiismeretében. Idővel lelkiismerete érzéketlenné válik, mint az égés után meghegesedett bőr (1Timótheus 4:2). Ezt biztos, hogy erkölcsi romlás követi (Galátzia 6:7‚ 8).

Isten szerinti szomorúság

Nem meglepő ezek után, hogy a Biblia beszél „halálos bűnről” (1János 5:16; vö. Máté 12:31). Az ilyen bűn nem csupán testi gyengeség. Ezt szándékosan, akaratosan, önfejűen követik el. Nem is annyira a bűn milyensége, hanem inkább a bűnös szívállapota az, ami megbocsáthatatlanná teszi a bűnt.

De az a tény, hogy megsebezve és lesújtva érzed magad a helytelen viselkedés miatt, jelzi: nem követtél el megbocsáthatatlan bűnt. A Biblia azt mondja, hogy „az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való . . . megtérést szerez” (2Korinthus 7:10). Valóban, figyeld meg a Jakab 4:8–10-ben adott figyelmeztetést: „Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”

Való igaz, hogy a helytelenség igen komoly dolog is lehet. A fiatal Julie például ölelkezésbe és pettingbe keveredett barátjával. „Először nagyon bűnösnek éreztem magam — vallja be —, de ahogy telt az idő, hozzászoktam. Már nem zavart annyira a lelkiismeretem.” Idővel a tisztátalan tettek nemi kapcsolathoz vezettek. „Nyomorultnak éreztem magam — mondja Julie. — Lelkiismeretem annyira legyengült, hogy ez több alkalommal is megtörtént.”

Vajon ez egy reménytelen helyzet? Nem szükségszerűen. Mi a helyzet Manasséval, Júda egyik királyával? Borzasztóan súlyos bűnöket követett el, amelyekbe beletartozott a spiritizmus és a gyermekáldozat. Isten mégis megbocsátott neki őszinte bűnbánata miatt (2Krónika 33:10–13). Mi történt Dávid királlyal? Mivel megbánta gonosz tetteit, úgy találta, hogy Jehova egy olyan Isten, aki „jó és megbocsátó” (Zsoltárok 86:5, Czeglédy fordítás).

Napjainkban a keresztényeknek ez a bizonyosságuk van: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1János 1:9). Kinek kell bevallanunk tetteinket? Elsősorban Jehova Istennek. „Öntsétek ki előtte szíveteket” (Zsoltárok 32:5; 62:9). Hasznosnak fogod találni, ha elolvasod Dávid bűnbánó vallomását az 51. zsoltárban.

Ezenfelül a Biblia arra ösztönzi azokat a keresztényeket, akik súlyos bűnbe estek, hogy beszéljenek a gyülekezet véneivel (Jakab 5:14‚ 15). Komoly tanácsuk és imáik segíthetnek, hogy ismét megalapozd Istennel való kapcsolatodat és visszanyerd tiszta lelkiismeretedet. Ők különbséget tudnak tenni a gyengeség és a gonoszság között. Arról is gondoskodniuk kell, hogy megkapd a szükséges segítséget, amely által elkerülheted hibád megismétlését. Julie, miután maga tette meg ezt a bátor lépést, ezt javasolja: „Megpróbáltam »helyreigazítani magam«, még azt is gondoltam, hogy ez bizonyos mértékig működik. De egy év múlva rájöttem, mennyire rosszul gondolkodtam. Képtelen vagy megoldani súlyos problémákat a vének segítsége nélkül.”

Bűntudat kisebb bűnök esetén

Néha azonban egy fiatal „félrelép . . . mielőtt észrevenné” (Galátzia 6:1, NW). Vagy engedi, hogy eluralkodjon rajta egy testi kényszer. Ebben a helyzetben egy fiatal a bűntudat mélyreható érzésétől szenvedhet — talán nagyobb a bűntudat, mint amit a helytelen tett valójában érdemel. Szükségtelen lelki fájdalom az eredmény. A bűntudat ilyen mélyreható érzéseit egy egészséges, de túlságosan is érzékeny lelkiismeret eredményezheti (Róma 14:1, 2). Emlékezz arra, hogy amikor vétkezünk, „van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1János 2:1‚ 2).

Figyeld meg újból a fiatal Marco esetét, akit a bevezetőben említettünk. Ez a fiatal keresztény meg volt győződve arról, hogy megbocsáthatatlan bűnt követett el. Abban az időben ezt mondogatta magának: „Olyan jól ismerem a Biblia alapelveit, és mégsem tudom abbahagyni a bűn elkövetését!” Mi volt a bűne? A maszturbáció problémája. „Hogyan tud Isten megbocsátani nekem, ha nem tudok véget vetni ennek a szokásnak?” — érvelt Marco. Alberto, aki hasonlóan küzdött az önkielégítés ellen, ezt mondta: „Mélységes bűntudatot éreztem legbelül, mert képtelen voltam elszakadni ettől a bűntől.”

A maszturbáció valóban egy tisztátalan szokás (2Korinthus 7:1). A Biblia azonban ezt nem sorolja az olyan súlyos bűnök közé, mint amilyen a paráznaság. Valójában egyáltalán nem említi. Ezért, ha valaki a maszturbáció vétkébe esne, az aligha megbocsáthatatlan. Úgy tekinteni, mintha ez kívül esne a megbocsátható dolgok fogalmán, tényleg veszélyes lehet; egy fiatal esetleg azzal érvelne, hogy nincs sok értelme megpróbálni legyőzni ezt a problémát. A bibliai alapelvek azonban rámutatnak arra, hogy egy kereszténynek fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tennie e szokás elleni harcbanb (Kolossé 3:5). Jehova tudja, hogy „mindnyájan sokképen vétkezünk” (Jakab 3:2). Ha visszaesés történik, a fiatalnak nem szükséges úgy éreznie, hogy elítélt helyzetben van.

Ugyanez igaz más félrelépésekre és tévedésekre. Jehova nem kívánja, hogy túlzott bűntudattal büntessük magunkat. Inkább megörvendeztetjük, amikor lépéseket teszünk a probléma helyreigazítására (2Korinthus 7:11; 1János 3:19‚ 20).

A segítség és a vigasz forrásai

Valószínűleg ennek ellenére szükséged van személyes segítségre ennek megtevésében. Az istenfélő szülők gyakran sokat tehetnek, hogy segítsék és támogassák gyermekeiket. A keresztény gyülekezet pedig másfajta támogatást nyújt. Marco így emlékszik vissza: „Ami igazán segített nekem, az egy vénnel folytatott beszélgetés volt. Bátorság kellett ahhoz, hogy nyíltan beszéljek és elmondjam neki legbenső gondolataimat. De bizalmat keltett bennem, ezért a tanácsát kértem.” Alberto is egy véntől kért tanácsot. „Nem tudom elfelejteni buzdító tanácsát — mondja Alberto. — Azt mondta nekem, hogy amikor fiatal volt, ő is ugyanezzel a problémával küzdött. Sose gondoltam volna. Őszintesége miatt érzett nagy tisztelettel hallgattam.” Ilyen segítséggel és támogatással Marco és Alberto felülkerekedtek problémáikon. Jelenleg mindketten felelősségteljes beosztásban szolgálnak saját gyülekezetükben.

A buzgó ima egy másik segítség. Dávidhoz hasonlóan imádkozhatsz „tiszta szívért” és új, „szilárd szellemért” (Zsoltárok 51:12, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Isten Szavának olvasása a vigasz egy másik forrása. Például buzdítónak találhatod megismerni azt, hogy Pál apostolnak szintén voltak belső küzdelmei. Ezt vallotta be: „ki a jót akarom cselekedni . . . a bűn megvan bennem” (Róma 7:21). Pálnak sikerült ellenőrzés alatt tartania helytelen hajlamait. Ezt te is meg tudod tenni. Különösen vigasztalónak találhatod, ha zsoltárokat olvasol, főleg azokat, amelyek Isten megbocsátásáról szólnak, mint például a 25., 86. és a 103. zsoltár.

Bármi történjék is, ne húzódj vissza és ne engedd, hogy a pesszimizmus uralkodjon el rajtad (Példabeszédek 18:1). Teljes mértékben vedd igénybe Jehova könyörületességét. Emlékezz arra, hogy ő „bővelkedik a megbocsátásban” Jézus váltságáldozata alapján (Ésaiás 55:7; Máté 20:28). Ne kicsinyeld le hibáidat, de ne vond le azt a következtetést, hogy Isten nem tud megbocsátani soha. Erősítsd meg hitedet és azon elhatározásodat, hogy őt szolgálod (Filippi 4:13). Idővel elmebeli békét érzel, és az abból a tudatból fakadó valódi belső örömet, hogy megbocsátást nyertél. (Vö. Zsoltárok 32:1.)

[Lábjegyzetek]

[Kép a 19. oldalon]

A dolgok megbeszélése egy képesített kereszténnyel új távlatokat nyithat meg számodra az érintett kérdésekben