Fiatalok kérdezik:

Miért vannak ilyen érzéseim?

„Úgy érzem, mintha egy háború dúlna bennem. Nem tudom, hova forduljak” (Bob).

SOK fiatal szenved hasonló lelki gyötrődéstől. Társaiktól eltérően, akiket látszólag elemészt a más nembeliek iránti érdeklődés, ők abban a helyzetben találják magukat, hogy egyre jobban vonzódnak saját nembeli társaikhoz. Sokak számára ez lesújtó felismerés.

Egy asszony ezt mondta lányáról: „Egészségi állapota romlani kezdett, képtelen volt enni vagy aludni, depressziós és mélabús lett. Még öngyilkosságot is megkísérelt.” Mi volt a fő oka ennek a gyötrelemnek? „Leszbikus érzései voltak.” Egyesek számára talán nem könnyű felülkerekedni ilyen hajlamokon. „Mielőtt kamasz lettem — vallja be egy fiatalember, akit Marknak fogunk hívni —, homoszexuális tapasztalatokat kezdtem átélni néhány barátommal. Serdülőkorban is folytattam, míg el nem kezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. De néha mégis hosszan tartó rossz érzéseim voltak legbelül.”

Mi okozza, hogy egy fiatal a saját nembeli társaihoz vonzódik? És mit kell tennie egy fiatalnak, ha lesújtják ezek az érzések?

Természetes vagy táplált?

Napjainkban népszerű azt mondani, hogy a homoszexuálisok így születnek, és hogy a szexuális beállítottság megváltoztathatatlan. A Time folyóirat például drámaian kijelentette: „Egy új tanulmány azt sugallja, hogy a homoszexuális és a heteroszexuális férfiak agya között szerkezeti különbség van.” Ez a tanulmány azonban olyan férfiak agyát vette alapul, akik AIDS-ben haltak meg. Ez biztosan nem bizonyító erejű!

Egy másik elmélet a hormonokat vonja be. A tudósok megfigyelték, hogy azok a laboratóriumi patkányok, amelyeket megfosztottak a hím nemi hormonoktól, „nőstényekre jellemző” párzási viselkedést mutattak. Azt a következtetést vonták le, hogy a homoszexuálisok talán ehhez hasonlóan egy biológiai szerencsétlenség áldozatai — túl sok vagy túl kevés férfi nemi hormonnak voltak kitéve születésük előtt. Sok tudós azonban azt gondolja, hogy a patkányok közötti furcsa viselkedés nem több mint egy reflex — nem igazi „homoszexualitás”. Ezenkívül az emberek nem patkányok. A The Harvard Medical School Mental Health Letter így érvelt: „Nagyon valószínűtlen, hogy a születés előtti hormonok befolyásolják . . . az ember nemi ösztönét ugyanazon a közvetlen módon, ahogy meghatározzák a patkányok párosodási magatartásában szerepet játszó reflexeket.”

Nagy figyelmet szenteltek a genetikai tanulmányoknak is. Olyan homoszexuális férfiak és nők között, akiknek egypetéjű ikertestvérük van, az ikertestvérek körülbelül fele hasonlóképpen homoszexuális. Mivel az egypetéjű ikrek genetikai másolatok, ezért logikusnak tűnt levonni azt a következtetést, hogy bizonyos titokzatos gének okozták az elhajlást. Figyeld meg azonban, hogy az ikertestvérek fele nem volt homoszexuális. Ha ez a jellemvonás valóban be lenne programozva genetikailag, akkor vajon nem az összes ikernek lenne ez beprogramozva? Igaz, a gének és a hormonok játszhatnak bizonyos szerepet. A Scientific American mégis beszámolt egyesek megállapításairól, miszerint a bizonyíték „erőteljesen azt sugallja, hogy a környezet jelentősen hozzájárul a szexuális beállítottsághoz”.

Környezeti tényezők

Figyeld meg az ókori Görögországban levő környezetet. Egyes mitológiai istenükről szóló erotikus történetek, filozófusok — például Platón — írásai és a tornatermek kultúrája — ahol a fiatalok meztelenül tornáztak — által keltett vágyaktól hajtva a homoszexualitás divat lett az előkelőségek között a görögül beszélő világban. A L’Amour En Grèce című könyv szerint „Krétán szégyenletesnek tartották, ha egy előkelő származású fiúnak nem volt [férfi]szeretője”. Nem egy titokzatos gén vagy hormon okozta ezt a hanyatlást. A homoszexualitás azért virágzott, mert a görög kultúra megengedte, igen, előmozdította azt! Ez jól szemlélteti, mennyire erőteljes szerepet játszhat a környezet.

Nem kétséges, hogy a homoszexualitást pártoló propaganda áradata már eddig is sokban hozzájárult ahhoz, hogy napjainkban elterjessze ezt a nézetet. A tévében, a filmekben, a zenében és a folyóiratokban hemzsegnek a homoszexualitásra utaló célzások. A kábeltévé könnyen elérhetővé tette a fiatalok számára a legkeményebb pornográfiát. A hermafrodita (egynemű) stílusú ruházat és ápoltság lett a sikk. Néhány szakember szintén úgy érzi, hogy az egyes feministák által szított férfiellenes propaganda hozzájárult a leszboszi szerelem feltöréséhez. A fiatalok ki lehetnek téve osztálytársaik rossz befolyásának, akik nyíltan támogatják a homoszexuális életstílust (1Korinthus 15:33).

Apa és fiú

Néha a rossz családi környezet is jelentős szerepet játszik, különösen a férfiak körében.a Az apa nagyban hozzájárul a gyermek érzelmi fejlődéséhez (Efézus 6:4). A Tedd családi életedet boldoggá! című könyv ezt mondja: „Az apa férfias tulajdonságainak hatása életbe vágóan fontos hozzájárulás lehet a jól kikerekített, kiegyensúlyozott személyiség kialakításához.”b Egy fiúnak elismerésre, szeretetre és helyeslésre is szüksége van az apjától. (Vö. Lukács 3:22.) Mit eredményezhet az, ha az apa elmulasztja megadni gyermekének ezt a szükséges figyelmet? Érzelmi gyötrelmet. Joseph Nicolosi elmegyógyász-író azt állítja, hogy a férfi homoszexualitás „majdnem mindig családi kapcsolatokban — különösen apa és fiú között — kialakult problémák eredménye”.

Lehetséges, hogy egy anya akaratlanul is súlyosbítja a helyzetet azáltal, hogy lealacsonyítja férjét, vagy túlzott mértékben hatalmában tartja fiát. Egy elnőiesedett fiúkról készült tanulmány ezt a megfigyelést tette: „Bizonyos szülők kislányt szerettek volna fiú helyett, és finoman buzdítják fiúgyermeküket, hogy öltözzön úgy, mint egy lány, vagy úgy is öltöztetik őt.”

Nem lehet azonban azt mondani, hogy automatikusan a szülőkre foghatók az eltorzult szexuális érzések. Sok férfi, aki úgy nő fel, hogy uralkodó anyja és hanyag, távol levő vagy goromba apja van, mégis férfias egyéniséget fejleszt ki. Továbbá nem minden homoszexuális hajlamú személy származik feltétlenül rosszul működő családból. Úgy tűnik azonban, hogy egyes fiúk nagyon különleges módon sérültek meg. „A homoszexuális személy annak következményeként, hogy már korai éveiben érzése szerint apja visszautasította őt . . . — jelenti ki dr. Nicolosi —, a gyengeség és az alkalmatlanság érzését hordozza magában azokra a jellemvonásokra vonatkozóan, amelyek a férfiassággal kapcsolatosak, vagyis a hatalom, a jogok követelése és az erő. Saját férfiassága iránt érzett tudatalatti vágytól hajtva vonzódik a férfias erőhöz.”

Egy Peter nevű keresztény fiatalember ezt írja: „Apám alkoholista volt és rendszeresen verte édesanyámat és időnként bennünket, gyermekeket is. Amikor tizenkét éves lettem, ő elment otthonról. Erőteljesen éreztem egy apának a hiányát. Mindig vágytam valakire, aki betölti azt az űrt, amelyet mindennap éreztem. Amikor végül barátságot kötöttem egy olyan kiváló keresztény férfival, aki, úgy gondoltam, be tudja tölteni ezt a szükségletet, szexuális vonzalmat kezdtem érezni iránta.”

Érdekes módon a homoszexuálisok jelentős száma gyermekkori molesztálás áldozata.c Az ilyen molesztálás maradandó fizikai és érzelmi kárt eredményezhet. Egyesek számára ez talán azt teremti meg, amit egy író „eltorzult szexuális identitásnak” hív. Kétségkívül ez történt az ősi Szodomában, ahol a fiatal fiúk erőteljes vágyat mutattak elferdült kapcsolatok iránt (1Mózes 19:4, 5). Világos, hogy a felnőttek általi kizsákmányolás gyümölcsei voltak.

Az erkölcsi kérdés

A tudósok talán sosem fejtik meg pontosan, mekkora szerepet játszik a természet és a hajlamok táplálása az azonos neműek közötti vonzalomban. Egy azonban biztos: minden ember úgy születik, hogy ösztönösen enged a helytelen gondolkozásnak és hajlamoknak (Róma 3:23).

Egy fiatalnak, akinek szívbeli vágya, hogy megörvendeztesse Istent, ezért összhangba kell hoznia életét Isten erkölcsi irányadó mértékeivel és őrizkednie kell az erkölcstelen viselkedéstől, annak ellenére, hogy ez esetleg kínzóan nehéz lehet. Igaz, néhány egyén talán kifejezetten hajlamos a homoszexualitásra, mint ahogy egyesek a Biblia szerint ’hajlamosak a haragra’ (Titus 1:7, NW ). A Biblia azonban ennek ellenére elítéli az igazságtalan harag kimutatását (Efézus 4:31). Hasonlóképpen egy keresztény sem nézheti el az erkölcstelen viselkedést azt mondva, hogy ő „így született”. A gyermekmolesztálók ugyanerre a szánalmas mentségre hivatkoznak, amikor azt mondják, hogy a gyermekek iránt érzett kínzó vágyuk „veleszületett”. De tagadhatja-e bárki is, hogy e személyek szexuális vágya elferdült? Ugyanez a helyzet egy azonos nembeli személy iránt érzett szexuális vággyal.

Azoknak a fiataloknak, akik azon kapják magukat, hogy ugyanahhoz a nemhez vonzódnak, ezért őrizkedniük kell attól, hogy engedjenek vágyaiknak. Miért ítéli el azonban a Biblia ennyire élesen a homoszexualitást? Tényleg beteges és elferdült ez az életstílus? Ha igen, mit tehet egy fiatal, hogy nagy ívben elkerülje azt? Ezek a kérdések az Ébredjetek! egy későbbi számában kerülnek megvitatásra.

[Lábjegyzetek]