Repülő kövek

LÁTTÁL már hullócsillagot, amint átvillant az égen egy tiszta éjszakán? Talán csak idő kérdése, és fogsz látni. A tudósok szerint a természet ezen tűzijátékai naponta mintegy 200 milliószor rajzolják ki útjukat a Föld egén keresztül!

Mik ezek? Egyszerűen meteoroidokként ismert kő vagy fém anyagdarabok, melyek fehéren felizzanak, ahogy belépnek a Föld légkörébe. Az a ragyogó fénycsóva, amit a Földről megfigyelve az égen keresztül húznak, meteorként ismert.

A legtöbb meteoroid teljesen elég, mire eléri a Földet, ám némelyik megmarad a hatalmas hő ellenére, és elér a Föld felszínére. Ezeket meteoritokként ismerjük. Egyes tudósok úgy becsülik, hogy naponta mintegy ezer tonna repülő kő rakódik le a Földre.a

Az ilyen ütközések ritkán jelentenek veszélyt az emberekre nézve, főként mivel ezek a repülő kövek viszonylag kis méretűek. Valójában a legtöbb meteort olyan meteoritok okozzák, amelyek nem nagyobbak, mint egy homokszem. (Lásd a „Kövek a világűrből” című bekeretezett részt.) De mi a helyzet az űrben repülő több ezernyi nagyobb kővel? Vegyük például a Ceres néven ismertet, amelyiknek az átmérője megközelítőleg ezer kilométer! Ezenkívül körülbelül harminc kőről van tudomásunk, amelynek az átmérője több mint 190 kilométer. Ezek a nagyobb kövek valójában kisbolygók. A tudósok aszteroidáknak nevezik őket.

Mi történne, ha egy ilyen aszteroida beleütközne a Földbe? Ez a nyilvánvaló veszély az egyik fontos oka annak, hogy a tudósok tanulmányozzák az aszteroidákat. Bár a legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter közötti övezetben kering, egyes kisbolygók, melyeket a csillagászok nyomon követtek, valójában keresztezik a Föld pályáját. Az összeütközés veszélyét erősíti meg a hatalmas kráterek létezése, például a Meteor-kráteré (Barringer-kráterként is ismert) Flagstaff közelében (Arizona, USA). A dinoszauruszok kihalásáról szóló egyik elmélet szerint egy hatalmas ütközés átalakította a légkört, és a Földre hosszú időre olyan hideg időt hozott, amelyben a dinoszauruszok nem tudtak fennmaradni.

Egy ilyen katasztrofális ütközés ma valószínűleg elpusztítaná az emberiséget. A Biblia azonban rámutat, hogy „az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Videofelvétel egy tűzgömbről

Egyes meteorok szokatlanul fényesek és nagyok. Tűzgömbökként ismertek. 1992. október 9-én a fenti fényképen látható tűzgömb szelte át az eget az Egyesült Államok több állama fölött. A tűzgömböt először Nyugat-Virginia fölött látták, majd egy hétszáz kilométeres földszakasz felett tűnt fel. Egy körülbelül tizenkét kilogrammos darabja egy álló autóra esett rá Peekskillben (New York állam).

Az eseményben az az egyedülálló, hogy a súrlódási szög miatt, amelyben a meteoroid a légkörbe lépett, ragyogó tűzgömb keletkezett, mely több mint negyven másodpercig tartott. Ez olyan példa nélküli lehetőséget biztosított, hogy fel tudták venni videóra, méghozzá legalább tizennégy különböző helyről. A Nature folyóirat szerint „ezek az első mozgóképek egy olyan tűzgömbről, amelynek a darabját, egy meteoritot megtaláltak”.

A tűzgömb legalább hetven darabra tört szét, s ezek a darabok a videofelvételek némelyikén különálló, ragyogó repülő tárgyakként jelennek meg. Bár csak egy meteoritot találtak az esemény után, a tudósok azt hiszik, hogy azon kívül egy vagy több olyan darab lehetett, amely behatolt a Föld légkörébe, és a szárazföldbe ütközött. Talán csupán ennyi maradt meg a hatalmas meteoroidból, mely korábban körülbelül húsztonnás volt.

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

Kövek a világűrből

Aszteroida: Planetoidákként vagy kisbolygókként is ismertek. Ezek a rendkívül kicsi bolygók Nap körüli pályán keringenek. A legtöbbnek szabálytalan alakja van, ami azt jelezheti, hogy egykori nagyobb tárgyak darabjai.

Meteoroid: Viszonylag kis fém illetve kő anyagdarabok, melyek az űrben lebegnek, vagy lehullanak a légkörön keresztül. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a legtöbb meteoroid aszteroidából letört darabka, mely ütközések folytán, illetve kihunyt üstökösökből származó kőtörmelék hatására keletkezett.

Meteor: Amikor egy meteoroid behatol a Föld légkörébe, a levegővel való súrlódása hatalmas hőt és izzó ragyogást hoz létre. A forrón ragyogó gázok nyoma egy pillanatig fénycsóvaként látható az égen. A fénycsóva meteorként ismert. Sokan hullócsillagnak nevezik. A legtöbb meteort akkor lehet először megpillantani, amikor körülbelül száz kilométer magasan van a Föld felszíne felett.

Meteorit: A meteoroid néha olyan nagy, hogy nem ég el teljesen, amikor belép a légkörünkbe, és beleütközik a Földbe. Az ilyen meteoroidot meteoritnak nevezzük. Némelyik nagyon nagy és nehéz lehet. Egy meteorit az afrikai Namíbiában több mint hatvan tonnát nyom. Hatalmas, tizenöt tonnás vagy még nehezebb meteoritokat találtak még az Egyesült Államokban, Grönlandon és Mexikóban.

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

Az Ida és kicsi holdja

Mialatt a Galileo-űrszonda az Ida nevű aszteroidát fényképezte, a Jupiter felé haladva váratlan felfedezést tett — ez volt az első eset, hogy igazolni tudták egy hold aszteroida körüli keringését. A Sky and Telescope jelentése szerint a tudósok úgy becsülik, hogy a tojás alakú, Dactyl nevű hold 1,6x1,2 kilométer méretű. Körülbelül száz kilométer távolságban kering az Ida nevű, 56x21 kilométer méretű aszteroida középpontjától. Infravörös színű sajátságuk arra enged következtetni, hogy mind az Ida, mind kicsi holdja a Koronis nevű aszteroidacsalád részét képezi, melynek tagjai a feltételezések szerint egyetlen hatalmas kőnek a darabjai, mely egy ütközés folytán darabokra tört az űrben.

[Forrásjelzés]

NASA-fotó/JPL

[Kép a 25. oldalon]

A Meteor-kráter Flagstaff közelében (Arizona, USA), 1200 méter átmérőjű, és 200 méter mély

[Forrásjelzés]

Fotó: D. J. Roddy és K. Zeller, U.S. Geological Survey

[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]

Sara Eichmiller Ruck