Aszteroidák, üstökösök és a Föld — Vajon összeütköznek majd?

„Június 30-án hajnalban igen különös jelenség volt megfigyelhető itt, ebben a szibériai faluban. A parasztok egy nagyon fényesen ragyogó tárgyat láttak magasan az égbolton; túlságosan is ragyogót ahhoz, hogy szabad szemmel nézzék. A látóhatár alján, a világítótest irányában, kis fekete felhőt lehetett látni. Amikor a világítótest a földfelszín közelébe ért, úgy tűnt, hogy porrá zúzódott. Hatalmas, fekete füstfelhő keletkezett azon a helyen, és hangos robbanás hallatszott, mintha kőlavina zúdult volna le. Az épületek beleremegtek; és a felhőből kétágú tűznyelv csapott föl. A falu lakói félelmükben kiszaladtak az utcákra. Az idős asszonyok sírtak; mindenki azt gondolta, hogy eljött a világ vége” (az oroszországi Irkutszkban 1908. július 2-án megjelent Szibir nevű lapban napvilágot látott cikk összefoglalása).

A FALU lakói aligha sejtették, hogy egy égből származó test éppen a fejük fölött robbant fel. Ma, több mint 90 évvel később, a bolygónk pusztulásával kapcsolatos egyik legbizarrabb jóslat éppen arról szól, hogy egy aszteroida vagy egy üstökös okozza majd a katasztrófát. A NEO (Földet megközelítő objektumok) és a PHO (feltételezhetően veszélyes objektumok) mozaikszavakat a Föld pusztulásának apokaliptikus jóslatával kapcsolatban lehet hallani, mely jóslat szerint a Föld égitestekkel ütközik össze. Hollywood igyekezett ezt a félelmet kiaknázni, és a mozipénztárak hasznát gyarapítani olyan filmekkel, mint a Deep Impact és az Armageddon.

Mennyi az esélye annak, hogy a halálodat vagy gyermekeid halálát egy égből jövő tűzgolyó okozza? Vajon nemsokára már arra is számítanod kell, hogy az udvarodra vas- és jégdarabok hullanak esőként? Ha a tengerpart közelében élsz, otthonodat talán hatalmas szökőár pusztítja el, melyet a tengerben elmerülő kóbor aszteroida okoz?

Bolygóhulladékok között keringve

Naprendszerünk nemcsak a Napból, kilenc bolygóból és holdjaikból áll, hanem sokkal több égitestből. Üstökösök (jég- és porhalmazok), aszteroidák (kisbolygók) és meteoroidok (főként kisbolygótöredékek) is keringenek a Naprendszerben. A tudósok már jó ideje tudják, hogy világűrből érkező tárgyak bombázzák a Földet. Csak rá kell néznünk a megviselt holdbéli tájra, ahhoz hogy megállapítsuk, milyen rendetlen szomszédaink vannak. Ha nem lenne légkör, és a lemeztektonika, valamint az erózió nem alakítaná folyamatosan a Föld felszínét, akkor bolygónk felszíne ugyanolyan kráteres lenne, mint a Holdé.

A tudósok becslése szerint 200 millió meteor látható a Föld légkörében naponta. A légkörbe belépő legtöbb objektum kicsi, és gyakorlatilag észrevétlenül elég. Bár ezek közül a tárgyak közül néhány túléli a belépéskor keletkező nagy forróságot, de körülbelül 320 kilométeres óránkénti sebességre lelassul a légellenállástól. Ami belőlük megmarad, az meteoritként csapódik a Földbe. Mivel többségük az óceánba hullik vagy lakatlan területre, ritkán okoz bajt az embereknek. Becslések szerint a légkörbe belépő ilyen tárgyak naponta több száz tonnával növelik a Föld tömegét.

Ezenfelül a csillagászok úgy tartják, hogy körülbelül 2000 olyan kisbolygó lehet, melynek átmérője egy kilométernél nagyobb, és amely keresztezi a Föld pályáját vagy pedig közel jön hozzá. Közülük körülbelül mindössze 200-at fedeztek fel és követtek nyomon. Becslések szerint 50 méternél nagyobb átmérőjű kisbolygóból is egymillió van, melyek vészesen közel jönnek a Föld pályájához. Ha az ilyen méretű kisbolygók elérik a Földet, kárt okozhatnak. Ezek a viszonylag kicsiny repülő tárgyak körülbelül tíz megatonna energiájúak — egy nagy atombombával egyenlőek. Míg a kisebb becsapódásoktól a Föld légköre meg tud védeni bennünket, a tíz megatonnás vagy annál nagyobb energiájúaktól nem. Néhány tudós a statisztikai adatokat alapul véve állítja, hogy évszázadonként átlagban legalább egyszer várható tíz megatonnás erejű becsapódás. Más vélemények szerint 100 000 évente egyszer fordulhat elő, hogy körülbelül egy kilométer átmérőjű objektumok csapódjanak be.

Árulkodó kráterek, robbanások és összeütközések

Nem nehéz elképzelnünk, hogy a világűrből nagyméretű objektumok csapódtak a bolygónkba a múltban. Az ilyen becsapódásokra bizonyítékul szolgál a több mint 150 felfedezett kráter, melyek a Föld felszínét sebhelyessé tették. Némelyik közülük tisztán látható, mások csak repülőgépről vagy műholdról láthatók, megint mások betemetődtek vagy az óceán mélyén vannak.

A leghíresebb kráterek egyike Chicxulub-kráter néven ismert, 180 kilométer átmérőjű bemélyedést idézett elő a Föld felszínén. A mexikói Yucatán-félsziget északi csúcsához közeli hatalmas kráterről úgy tartják, hogy tíz kilométer átmérőjű üstökös vagy kisbolygó becsapódási helye. Néhányan azt állítják, hogy a becsapódás következtében fellépő időjárás-változás a dinoszauruszok és más szárazföldi és víziállatok kipusztulását okozta.

Az egyesült államokbeli Arizonában egy vasmeteorit vájta ki a látványos Meteor-krátert, mely egy közel 1200 méter átmérőjű és 200 méter mély lyuk. Vajon mennyi halálos áldozatot követelne, ha egy ilyen meteorit valamelyik városra hullana? A New Yorkban lévő Amerikai Természettudományi Múzeum egyik népszerű kiállítása bemutatja, hogy ha ilyen objektum Manhattanre esne, akkor ez a zsúfolt város a földdel válna egyenlővé.

1908. június 30-án egy 100 méternél kisebb átmérőjűre becsült kisbolygó vagy üstökösdarab lépett dübörögve a légkörbe, és a szibériai Tunguzka jórészt lakatlan vidéke fölött mintegy tíz kilométer magasan felrobbant, ahogy a bevezetőben már említettük. A 15 megatonna erejűre becsült széllökés 2000 négyzetkilométeres területet letarolt, fákat döntött ki, nyomában tűz csapott fel és rénszarvasok hullottak el. Mennyi ember halt volna meg, hogyha a robbanás közvetlenül sűrűn lakott terület fölött történt volna?

1994 júliusában a Föld valamennyi űrtávcsöve a Jupiterre irányult, hogy figyelje, amint a Shoemaker-Levy 9 nevű üstökös egy darabja becsapódik a bolygóba. A Jupiteren keletkező ideiglenes bemélyedések látványa mélyen bevésődött azok elméjébe, akik közvetlenül látták az ütközést. A Jupiteren történő egyik becsapódást a másik után figyelő szakértők és laikusok éppúgy eltűnődtek azon, hogy mi lett volna, ha a Jupiter helyett a Föld az üstökös célpontja.

Katasztrófák forgatókönyve

A tudósok izgatottan fontolgatják annak szörnyű következményét, ha egy üstökös vagy kisbolygó a bolygónkba csapódna be. A következőképpen látják lelki szemeikkel egy nagyobb ütközés közvetlen következményét. Először a robbanékony kő- és porcsóva jönne. A hulló kőtörmelék meteorzáport hozna létre, ami az eget égővörösre festené, erdőségeket és füves vidékeket gyújtana lángra, elpusztítva a legtöbb szárazföldi lényt. Mivel a por hosszabb ideig megmaradna a légkörben, elzárná a napsugarak útját, ezzel jelentős hőmérséklet-csökkenést idézne elő, és a fotoszintézis megszűnne alant, az elsötétedett felszínen. A fotoszintézis megszűnése az óceáni tápláléklánc megszakadásához is vezetne, a legtöbb tengeri élőlénynek a halálát okozva ezzel. E forgatókönyv szerint a környezeti katasztrófát a globális savas eső és az ózonréteg pusztulása tenné teljessé.

Ha egy ilyen kisbolygó az óceánba csapódna, szökőárt, cunamit okozna, és nagy valószínűséggel pusztítás kísérné. A cunami az első lökéshullámnál sokkal távolabbi helyre is elhatna, és széles körben pusztítana a becsapódástól több ezer kilométerre fekvő tengerparti területen is. Jack Hills csillagász így nyilatkozik: „Ahol városok álltak, ott csak mocsaras síkság húzódna.”

Azonban óvatosan kell bánnunk az ilyen állításokkal. Az effajta elképzelések többsége merő spekuláció. Nyilvánvalóan senki sem látta vagy tanulmányozta egy kisbolygó összeütközését a Földdel. Napjainkban a rögeszmésen szenzációhajhász tömegtájékoztatási eszközök is gyorsan izgalmat keltő szalagcímeket találnak ki, melyek hiányos vagy pedig pontatlan információn alapulnak. (Lásd a fent lévő bekeretezett részt.) Igen, sokkal kisebb annak az állítólagos esélye, hogy egy égből lehulló objektum okozza a halálunkat, mint hogy autóbalesetben halunk meg.

Mit kell tennünk?

Sok szakértő úgy véli, hogy egy felénk közelítő üstökös vagy kisbolygó által előidézett katasztrófa elkerülésére a legjobb stratégia az lenne, ha rakétát lőnének fel a támadó feltartóztatására, vagy legalábbis pályájának megváltoztatására. Ha a kisbolygó kicsi és sok évvel előre meghatározható a várt becsapódás, elég lenne eltéríteni.

A nagyobb objektumnál azonban, amely összeütközhet a Földdel, néhány tudós az atomfegyverek használatát javasolja. Ebben az esetben úgy gondolják, hogy a pontosan irányított atomrobbantás biztonságosabb pályára térítené a kisbolygót, és ezzel elhárulna a becsapódás veszélye. A kisbolygó mérete és a Földhöz való közelsége határozná meg, hogy milyen nagyságú atomrobbanásra lenne szükség.

A baj csak az, hogy egyik megelőző intézkedés sem lenne elég hatásos a kellő, korai figyelmeztetés nélkül. Csillagászattal foglalkozó olyan csoportok, mint az Űrkutató és Földet megközelítő kisbolygókat figyelő program kizárólag kisbolygóvadászatra szakosodott. Úgy érzik jó néhányan, hogy még számos tennivaló van ezen a téren.

A tökéletlen embernek kétségtelenül korlátozott az ismerete az ilyen égitestek elhelyezkedését és mozgását tekintve. De nem szükséges, hogy a földi élet jövőjét fenyegető dolgok miatt túlzottan aggódjunk, vagy hogy túlságosan féljünk e dolgoktól. A legbiztosabb garanciát arra, hogy sem aszteroidának, sem üstökösnek nem lesz megengedve, hogy elpusztítsa a Földön az életet, a világegyetem Teremtője, Jehova Isten adja.a A Biblia erről biztosít minket: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29; Ésaiás 45:18).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Az 1997 XF11 nevű kisbolygó esete

1998. március 12-én komor hírek járták be a világot: Egy másfél kilométer átmérőjű kisbolygó közeledik a Földhöz, várhatóan 2028. október 26-án, „csütörtöki napon” kell megérkeznie. Az 1997 XF11 névre keresztelt kisbolygót 1997. december 6-án Jim Scotti csillagász fedezte fel, aki az Arizonai Egyetem Űrkutató csoportjának tagja. A Harvard—Smithsonian Asztrofizikai Központban dolgozó tudósok a régebbi és újabb megfigyelések eredményeire támaszkodva adtak tájékoztatást, amelyet néhányan arra használtak fel, hogy megjósolják: a kisbolygó pályája valószínűleg körülbelül 50 000 kilométerre közelíti meg a Földet — hajszálnyira a csillagászati „mértéktől”, vagyis a „biztos becsapódási ponttól”. A televízió képernyőjét elárasztották a kisbolygó Földbe csapódását bemutató ijesztő képek. Majd alig egy nappal később a veszély elmúlt. Az új adatok és számítások azt mutatták, hogy a kisbolygó a Földet 1 000 000 kilométeres távolságban elkerüli. Ez még így is közelebb volt a Földhöz, mint a hasonló méretű, addig megfigyelt kisbolygók, a távolság azonban még biztonságos volt. A hírközlési eszközök hamar reagáltak, ilyen címeket közölve: „Minden rendben, a számítások kissé elcsúsztak”.

[Képek a 26. oldalon]

1. Halley-üstökös

2. Ikeya—Seki-üstökös

3. Gaspra 951 nevű kisbolygó

4. Meteor-kráter — egy közel 1200 méter átmérőjű és 200 méter mély lyuk

[Forrásjelzés]

Courtesy of ROE/Anglo-Australian Observatory, photograph by David Malin

NASA photo

NASA/JPL/Caltech

Photo by D. J. Roddy and K. Zeller, U.S. Geological Survey

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

NASA photo