Még mindig lovakkal művelik meg a földet
AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A CSÚCSTECHNOLÓGIA korában néhányan nehéznek találhatják elhinni, hogy vannak farmerek, akik még mindig lovakkal művelik meg a földjüket. De mégis vannak olyan területek, ahol erős igáslófogatot használnak a traktorok helyett.
Kétségtelen, hogy a lovakkal megművelt farmok igen ritkává váltak. Mégis, van valami, ami a lovak használata mellett szól.
A mezőgazdaságban való használatuk
A korai időktől kezdve a lovakat igavonó állatként használták. A sumerok, a hettiták, az egyiptomiak és a kínaiak krónikáiban említés történik róluk. Ám a mezőgazdaságban való használatuk évszázadokon keresztül korlátozott volt. Ez azért volt így, mert az ökörről azt mondták, hogy olcsóbb róla gondoskodni, és amikor többé már nem tudott dolgozni, étel gyanánt szolgálhatták fel az asztalon. Az ökrök azonban lassabbak, mint a lovak.
A XIX. századra sok nyugati országban a lovak vették át a föld felszántásának feladatát. Az egyik kiadvány ezt részben annak tulajdonítja, hogy „farmokon használatos, bonyolultabb gépeket találtak fel, és ehhez jobban illett a lovak gyors, egyenletes mozgása, mint a lassú ökröké”.
Idővel az olyan tenyészeteket, mint a skót Clydesdale, az angliai suffolk punch és a shire, valamint a főleg Franciaországban honos Percheron, a mezőgazdasági életben hasznosították. Ezeket a lassú, de erős lovakat világosabb egyedekkel pároztatták, hogy így olyan lovat tenyésszenek ki, melyek kicsit gyengébbek, de sokkal gyorsabbak. Az ilyen különlegesen kitenyésztett állatokat igáslovaknak nevezzük, ezzel utalva azon képességükre, hogy nehéz terheket tudnak húzni.
A ló összehasonlítása a traktorral
Természetesen egyetlen olyan lovat sem tenyésztettek még ki, amely megegyezhetne a modern traktor húzóerejével. De talán meglep, ha megtudod, milyen nagy ereje van egy lónak! 1980-ban két Clydesdale igásló úgy húzott el egy teljesen megrakott szekeret, hogy annak kerekeit lerögzítették! 1924-ben pedig egy pár angol shire ló egy, az előbbihez hasonlóan mély benyomást keltő tettet vitt véghez, amikor a becslések szerint 50 tonnás húzóerőt fejtett ki!
Az igáslovak intelligensek és kezdeményezők is. Például, ha van egy jó barázdahúzó ló, egy lófogatot szinte egyáltalán nem is kell irányítani a mező felszántásakor. A barázdahúzó ló, egész nap követve a barázdát, vezeti a fogatot. Úgy gondolják, hogy a fogatok azért tudnak rendkívül egyenes sorokat szántani, mert a lovak szemellenzőket viselnek, és nem tudnak hátranézni, amire viszont a traktorral dolgozó emberek gyakran hajlamosak.
Továbbá aratáskor a lovak ügyesebbek lehetnek, mint a traktor. Azon képességük, hogy meg tudnak tenni egy pontosan 90 fokos fordulatot — ha pedig szükséges, egy 180 fokos fordulatot —, azt jelenti, hogy a mező egyetlen részét sem hagyják ki a szántásból, mialatt dolgoznak a farmon.
Lófogatok tevékenység közben
Mély benyomást keltő látvány, amikor egy lófogat reagál a hajtótól jövő parancsra. Egy fogatot arra képeznek ki, hogy konkrét parancsokra konkrét mozdulatokkal reagáljon, bár a pontos nyelvezet és kifejezések a hajtótól függnek. A lovak hozzászoknak a hajtó szókincséhez és hangszínéhez. Egy jellegzetes füttyentés, valamint a hajtó buzdító szavai jelzések lehetnek a lovak számára az indulásra.
Ausztráliában (a hajtó nézőpontjából) a fogat jobb oldalán lévő ló jobb oldali lóként ismeretes, a bal oldalon lévő pedig bal oldali lóként. Ez az elnevezés talán abból a szokásból ered, miszerint a gyakorlott hajtók általában a bal oldalon haladva dolgoztatják a lovakat.
Milyen megragadó nézni egy tíz lóból álló sort, amint a hajtó kiáltásaira reagálva megcsinál egy 90 fokos fordulatot! Ahhoz, hogy balra forduljanak, a bal oldalon lévő lónak kis lépésekkel hátrafelé kell mennie, míg a fogat többi része egy negyed kört masírozva megfordul körülötte. Majd ha jobbra kell fordulni, a jobb szélső lónak kell kis lépésekkel hátrálnia. Szárazabb éghajlaton meglehetősen izgalmas látvány, amint a fogat eltűnik a porfelhőben, majd a fordulás után újra felbukkan, és egy falszerű sort alkotva dobog.
Mindegyik lovat a nevén szólítják, melyre aszerint reagálnak a lovak, hogy milyen a kocsis hangszíne. Ha egy ló lazít egy kicsit, általában csak a nevének éles, feddő hangnemben való szólítására van szükség. A képzés korai szakaszában a lovaknak gyakran meg kell tanulniuk, hogy az ilyen hangnemmel egy pálca vagy ostor csapása jár együtt. Ha egyszer azonban megtanulják ezt a leckét, a keményebb fegyelmezésre már ritkán kerül sor, ha ez egyáltalán szükségessé válik.
Egy jellegzetes munkanap
Egy farmer körülbelül reggel ötkor kel fel, hogy megetesse a lovakat, és megegye a reggelijét, míg a lovak esznek. A lovak már tudják, hogy jóval a napi munka megkezdése előtt kell inniuk, mert semmi más innivalót sem fognak kapni ebéd előtt. Minden lovat lekefélnek, mielőtt felkantározzák őket. Ez megakadályozza a bőr ingerlékenységét, és kellemes érzést nyújt. A lovak általában a farmer köré csoportosulnak, és türelmesen várnak a sorukra. Majd felkantározza és befogja őket együtt az igába. Mindez úgy egy óráig vagy még tovább tarthat attól függően, hogy mennyi ló van a fogatban. A lovak déli étkezéséhez szükséges abrakos tarisznyát is előkészítik. Végső soron nem csak a hajtó az egyetlen, aki megérdemli az ebédszünetet!
A fogat panaszkodás nélkül, keményen dolgozik nyolc vagy tíz órán keresztül, és ha a hámiga és a felszerelés kényelmes, a lovak nem fogják fájdalommal, felhorzsolt vállakkal befejezni a napot. Amint kezd beesteledni, az ember és az állat örül, hogy útban van a tanya felé, hogy élvezze a nyugodt étkezést, a kiadós ivást és a jó pihenést.
Akik még mindig lovakkal művelik meg földjüket, talán azt mondhatják, hogy ez sokkal élvezetesebb, mint egész nap a munkagép zúgását hallgatni. A nyugalom azt az érzést kelti a farmerben, hogy ő is része a földnek. Még jobban észre tudja venni a körülötte lévő teremtésművet — a madarak kaparászó hangját, amint szemügyre veszik a frissen felforgatott földet a felszántott barázdákban; a nedves fű illatát; a zúzmara ropogását, amint az eke keresztülszeli a fagyos földet egy hideg reggelen —, kicsi dolgokat, melyeket a farmer hajlamos figyelmen kívül hagyni, ha egy traktor zaja bombázza.
Az igaz, hogy a traktorok egy nap 24 órát is tudnak dolgozni, ami olyan tett, amely a lovak számára lehetetlen. Az is igaz, hogy a traktorok nagyobb földdarabot tudnak megművelni, és kevesebb fenntartást igényelnek. De egyetlen traktor sem tud sohasem létrehozni egy bájos kis utódot — ez pedig csak egyike azoknak az örömöknek, melyek miatt a lovakkal való együttes munka egyedülálló. A kocsist még az is élvezettel tölti el, amikor munka közben „beszélget” a lovaival. Azok pedig engedelmességükkel válaszolnak, amint hegyezik fülüket, hogy a farmer minden szavát meghallják.
A gazdálkodás nehéz, és időnként unalmas munka. Ám azoknak, akik még mindig régimódiasan, lovakkal szántják fel mezőjüket, bőséges örömük származhat abból, ha ilyen szorosan együtt dolgoznak Isten teremtésművének eme izmos és keményen dolgozó állataival.
[Kép a 26. oldalon]
A lovak ügyesebbek lehetnek, mint a traktor