Ne tévesszen meg a külső látszat!

EGYIK barátunk kényelmes erdei házikójában voltunk, és a ház alagsori részében aludtunk. Így az ablakok nekünk belülről szemmagasságban, kintről pedig a földdel egy szintben voltak. Az első reggel, úgy 6 órakor, két furcsa kopogtatásra ébredtem, ami úgy tűnt, mintha a ház különböző részeiről jönne. Kíváncsiságomban felkeltem, és kibotorkáltam a konyhába, hogy megnézzem, a hűtő vagy a fűtőtest kelti-e a zajt. Egyik sem. Amint ott törtem a fejem, hirtelen a nappali felől hallottam a hangot. Csendben besétáltam oda, és meglepetésemre egy pompás, piros madarat láttam odakint — egy kardinálispintyet, amint éppen az ablaküvegeket támadja! Felröppent, és megkocogtatta az üveget. Ablaktól ablakig repdesett a ház körül — a hálószobánál, a fürdőszobánál, a tévészobánál, bárhol, ahol csak a földdel egy szintben volt az ablak. Ez egy rejtély volt előttem.

Amint csendben az ablakhoz közeledtem, megtaláltam a rejtély nyitját: egy kívül lévő, tojó kardinálispinty csupán pár centivel arrébb megelégedetten magokat csipegetett. De miért támadta a hím az ablakokat? Szemmel láthatólag a saját visszatükröződését folyamatosan összetévesztette egy rivális kardinálispinttyel, és megpróbálta azt elijeszteni. A külső látszat megtévesztette őt.

Később megbizonyosodtam arról, hogy ez indította a madarat a furcsa viselkedésre. June Osborne a The Cardinal (A kardinálispinty) című könyvében elmondja, hogy a hím kardinálispinty „bármit megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa földdarabja biztonságát a saját fajához tartozó minden más betolakodó hímtől . . . Nemcsak elűzi ezeket a betolakodókat, hanem arról is ismeretes, hogy . . . nekiütközik saját visszatükröződésének, melyet dísztárcsákban, autók visszapillantó tükreiben, panorámaablakokban és üvegből készült tolóajtókban lát.” Majd hozzáfűz még egy gondolatot, mellyel egyetérthetünk: „Elég zavaró lehet a háztulajdonos békés életében.” Erre mi is rájöttünk minden kora reggel.

Mit lehet tenni, hogy leállítsuk e megrögzött hímnek ezt a fajta viselkedését? Osborne írónő a következőt javasolja: „A béke és a csend helyreállítása végett néha szükségessé válik a fényes felületek letakarása . . ., nem beszélve arról, hogy ez a madarat is meg fogja védeni attól, hogy bajt okozzon magának ezek során a szinte öngyilkos támadások során.” (Beküldött cikk.)