Figyeljük a világot
Veszélyes félreértések
A The European című újság arról számol be, hogy 1977-ben egy jelentéktelen szó félreértése játszott szerepet a világ legszörnyűbb repülőszerencsétlenségében. Egy 747-es gép holland pilótája azt az üzenetet adta le rádión, hogy „felszállásnál van”, amit a tenerifei (Kanári-szigetek) légiforgalmi irányító úgy értett, hogy a repülőgép egy helyben áll. A pilóta azonban azt értette ezalatt, hogy a repülőgépe gyorsul a sűrű köd borította kifutópályán, és éppen felszállni készül. Ennek következményeként a repülőgép összeütközött egy másik 747-essel, és 583 ember meghalt. Ugyancsak a nem megfelelő nyelvbeli jártasság járult hozzá 1996-ban ahhoz a levegőben történő összeütközéshez, amely Delhihez (India) közel történt — itt 349-en haltak meg. Bár ritkán történnek komoly hibák, és a járatok személyzete szigorú képzést kap a légi közlekedéssel kapcsolatos, alapvető angol nyelvből, néhány légi személyzet csak a speciális, légi közlekedéssel kapcsolatos szavakat ismeri. Amikor szükséghelyzet lép fel, nyelvi jártasságuk cserbenhagyhatja őket. A szakértők javaslata szerint számítógépes technológiát lehetne beépíteni a pilótafülkébe, hogy így biztosítsák a helyes, légi közlekedéssel kapcsolatos kommunikációt.
A pisai ferdetorony stabilizálódik?
Miután a pisai ferdetorony évszázadokon keresztül egyre inkább megdőlt, úgy tűnt, elkerülhetetlenül össze fog dőlni, de úgy látszik, a torony végül stabilizálódott — ez az alapzatánál elhelyezett ezer tonnát nyomó, ólomöntvényekből álló nehezéknek köszönhető. Ezt Michele Jamialcowsky professzor jelentette be, aki annak a nemzetközi bizottságnak az elnöke, amely a torony épségének biztosítására lett felállítva. A La Stampa című olasz újság a következőt írja: „Továbbra is komoly gondot okoz azonban a stabilitás, mivel rendkívül kritikus határértéket mutat az elhajlás, amely a függőlegeshez képest öt métert jelent — ez több mint hétszáz év alatt jött létre.”
Tiltott drogok világméretű használata
Az ENSZ egyik beszámolója azt állítja, hogy az összes nemzetközi kereskedelemnek mintegy 8 százalékát a tiltott drogok teszik ki, melyek mintegy 400 milliárd dollár jövedelmet hoznak évente. Ez a 332 oldalas beszámoló az első olyan átfogó tanulmány, amely a tiltott drogok világméretű hatásáról szól. Megmutatja, hogy a világ lakosságának közel 2,5 százaléka — körülbelül 140 millió ember — szív marihuánát, vagy ennek származékát, a hasist. 30 millióan használnak amfetamin típusú élénkítőket, 13 millióan élnek a kokain valamilyen fajtájával, és 8 millióan használnak heroint. Bár a törvényvégrehajtó szervek több ezer tonna marihuánát, kokaint, heroint és morfint foglaltak már le, sokkal több van, amit nem tudtak még kinyomozni. A beszámoló azt állította, hogy az az arány, amely megmutatja, mennyi szert foglaltak már le, a kokainnál körülbelül 30 százalék, a heroinnál pedig csupán 10-15 százalék. A nemzetközi, kábítószerrel kapcsolatos tevékenységek nagyon bonyolultak. Giorgio Giacomelli, az ENSZ kábítószer-ellenőrzési programjának vezérigazgatója ezt mondja: „A probléma olyannyira világméretűvé vált, hogy nem lehet megtenni, hogy ezzel csupán egyes országok foglalkozzanak.”
Szaporodnak a fertőző betegségek
„Az elmúlt 20 évben 30 teljesen új és igen ragályos betegség bukkant fel” — szól a Nassauische Neue Presse jelentése. E betegségek legtöbbjére, mint például az Ebolára, az AIDS-re és a Hepatitis C-re, nincs gyógymód. Továbbá a fertőző betegségek — például a malária, a kolera és a tuberkulózis — is szaporodnak. Miért? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint „sok betegség újra megjelenik, mert egyre több vírus válik ellenállóvá az egyre szélesebb körben használt antibiotikumokkal szemben. Kevesebb új antibiotikumot gyártanak, mivel az eljárás nagyon drága.” Abbeli erőfeszítésében, hogy megváltoztassa ezt a tendenciát, a WHO a kormányokhoz és a gyógyszergyárakhoz fordult, „hogy azok több pénzt fektessenek be az új antibiotikumok és a ragályos betegségek jobb szűrő módszereinek kifejlesztésébe”. Világméretekben 1996-ban a fertőző betegségek körülbelül 55 millió ember életét követelték.
„Csőcselékszabály”
Haim Sapiro, a The Jerusalem Post szerkesztőségének egyik tagja ez alatt a szalagcím alatt mondja el, milyen kellemetlen esetek történtek múlt márciusban, amikor kövekkel és téglákkal támadtak Jehova Tanúira, betörtek a termükbe, lerombolták azt, irodalmukat pedig elégették. A következőt jegyezte meg: „Amikor tavaly Tel Aviv-Jaffában katolikus templomot támadtak meg, rögtön — és jogosan — tiltakozási hullám kezdődött Izraelben és külföldön egyaránt. Amikor Lodban megtámadták a termet, alig volt valami visszhangja.” Bár maga Sapiro nem szereti, sőt helyteleníti Jehova Tanúit, emlékezetébe idézi, hogy a Tanúk „voltak az egyik olyan csoport, amelyet üldöztek és koncentrációs táborokba küldtek a náci Németországban”. Ezt írja még: „Annak elképzelése, hogy bárki büntetlenül megtámadhatja ezeket az embereket, romba döntheti imádati helyüket, és elégetheti a könyveiket, az rémálmokat jelenít meg, és a legundorítóbb történelmi párhuzamokat idézi fel magában.”
A „szent város” csökkenőfélben lévő áhítatossága
Bár Rómát a szent városnak nevezik, és ott él a katolikus egyház feje, a város püspöke, a lakosok közel sem olyan vallásosak, mint ahogyan azt néhányan gondolják. Rómában a Harmadik Egyetem által végzett nemzeti tanulmány szerint az összes olasz embernek körülbelül 10 százaléka állítja, hogy „egyáltalán nem” érdeklődik a kereszténység iránt, de Rómában ez a számadat 19 százalékra emelkedik. Ehhez még hozzájön a rómaiaknak az a 21 százaléka is, akiket csak „kicsit” érdekel a katolikus egyház — állítja a La Repubblica című újság. Másrészt csupán 10 százalékuk érdeklődik nagyon a vallás iránt. Roberto Cipriani szociológus szerint csak minden negyedik római követi pontosan az egyháznak a magatartásra és a viselkedésre vonatkozó előírásait.
A tbc Indiát sújtja
Az arra tett nagy erőfeszítések ellenére, hogy küzdjenek a tuberkulózis (tbc) baktériuma ellen, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt állítja, hogy Indiában minden második felnőtt meg van ezzel fertőzve. India több mint 900 millió lakosa közül több mint 2 milliónál alakul ki évente aktív tbc, és 500 000-en halnak meg benne — tudósít a The Asian Age című újság. A WHO szerint rendkívül nagy a fertőzött emberek száma, és a betegséggel való fertőződés következményeként jelentkező kockázat. Nemcsak azzal a nehézséggel kell szembenézniük a tbc-s betegeknek, hogy megküzdjenek a betegséggel, hanem azzal is, hogy együtt éljenek azzal a szégyenfolttal, amely általában ehhez a betegséghez kapcsolódik. Ez ahhoz vezethet, hogy elutasítják őket a szomszédok, a munkaadók és a munkatársak. A fiatal menyasszonyokat, akikről megállapítják, hogy tbc-vel vannak megfertőződve, gyakran visszaküldik a szüleikhez, mint olyanokat, akik alkalmatlanok a szülésre.
Jó patkány?
„A legtöbb patkánynak rossz hírneve van — állítja a The Wall Street Journal. — Ezt az állatnevet olyan emberekre használják, akik »elmenekülnek a süllyedő hajóról«, akik a szemétkupacokban élnek, sőt még olyanokra is, akik jelöltetik magukat.” Rattie-vel azonban nem ez a helyzet — ő Judy Reavis biofizikus laboratóriumi patkánya, és több ezer méteres számítógépkábelt segít kihúzni az iskolákban, hogy így a számítógép-hálózatokat üzembe lehessen helyezni. A Journal a következőt magyarázza: „A madzagot a fogai közé szorítja, és Rattie keresztülfurakszik a falak gerendái és csövei között, a padló alatt és a plafon panelelemei mentén. Kopogtató hangok és egy tányér ízletes macskaeledel arra ösztönzi, hogy megtalálja a kijáratot. Amikor felbukkan, az általa húzott madzagot arra használják, hogy számítógépkábeleket húzzanak Rattie kanyargós nyoma mentén.” Rattie valamiféle hírességgé vált — az Interneten egy rovat szól róla, valamint egy „tőle” származó ének is van rajta. Ha hirtelen meghalna, „egy másik patkányt képzünk ki — mondja dr. Reavis. — Végül is ő is csak egy patkány.”
Megcsonkított lányok, tizenéves szülések
Az Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapja által kiadott The Progress of Nations című kiadvány 1996-os kiadása, amely a gyermekek egészségével, táplálkozásával és oktatásával foglalkozik, a következőt állítja: „Évente úgy 2 millió lányt csonkítanak meg. Az összes eset 75 százalékáért Egyiptom, Etiópia, Kenya, Nigéria, Szomália és Szudán a felelős. Dzsibutiban és Szomáliában a lányok 98 százalékát csonkítják meg.” A fájdalmon kívül az eljárásmód fertőzést, hosszan tartó vérzést, meddőséget és halált okozhat. „A csonkítás egyetlen vallásban sem követelmény. Ez olyan hagyomány, amelyet azért gondoltak ki, hogy megőrizzék a szüzességet, biztosítsák a férjhezadhatóságot és féken tartsák a nemi ösztönt” — állítja a beszámoló. A nők jogaival és a gyermekek jólétével foglalkozó csoportok és szervezetek nyomást gyakorolnak a kormányokra, hogy helyezzék törvényen kívül ezt a gyakorlatot.
Egy másik beszámoló azt mutatja, hogy sok országban a tizenévesek szülése állandó nehézséget okoz. Az iparilag fejlett országok közül például az Egyesült Államokban a legnagyobb ennek az aránya: minden ezer 15 és 19 év közötti lányra 64 szülés jut évente. Japánban a legalacsonyabb az arány, ahol évente négy ilyen szülés történik. A tizenéveskori szülések nem csak egy fiatal nő fejlődésére, tanulására és lehetőségeire vannak hatással, hanem még a csecsemőknek is gondot jelenthetnek — ilyen gond lehet a nem megfelelő gondozás, a szegénység és a bizonytalan légkör.