Információáradat — Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR

Információáradat

A XX. század példátlan információáradatnak a tanúja. A világot elárasztja az információ hol nyomtatott anyag, hol a rádiós, illetve televíziós hírközlés, az Internet vagy valamilyen más eszköz formájában. David Shenk ezt írja a Data Smog—Surviving the Information Glut című könyvében: „Az információáradat úgy bukkant fel, mint valódi fenyegető veszedelem . . . Most azzal a kilátással nézünk szembe, hogy az információból több van a kelleténél.”

Példának okáért gondolj egy jól ismert újságra. Azt mondják, hogy a The New York Times szokásos hétköznap megjelenő kiadása több információt tartalmaz, mint amelyhez egy XVII. századi angol átlagember egész életében hozzájuthatott. De a napilapokon kívül az előidézett információs lavinához hozzájönnek még a témák sokaságáról szóló mindenféle folyóiratok és könyvek. A könyvek tízezreit adják ki évente. És mivel a tudományos információ minden hatodik évben megkétszereződik, nem meglepő, hogy egyedül a műszaki újságok száma világszerte több mint 100 000. Az Internet pedig a számítógép-felhasználóknak lehetővé teszi, hogy hozzáférjenek az információ óriási gyűjteményeihez.

Mi a helyzet a folyóiratokkal? Az üzleti újságok, az asszonyoknak, valamint tizenéveseknek szóló magazinok, a sportújságok és szórakoztató magazinok — csakugyan szinte minden témában és minden érdeklődési körnek megfelelő folyóiratok — elárasztották a világot, és mindegyik a figyelmünkért esedezik. De mi a helyzet a hirdetőnek, „az értéktelen dolgok szószólójának” szerepével, ahogy találóan nevezik őt? Richard S. Wurman író az Information Anxiety című könyvében megjegyzi: „A hirdetőirodák hadat üzentek érzékeinknek a hirdetések áradatával, mely hirdetések azt követelik, hogy nézzék, hallgassák, szagolják, érintsék meg őket.” Erősködnek, hogy szükséged van a legújabb és korszerűsített termékre, hogy lépést tarts szomszédaiddal, a Kovácsékkal.

Dr. Hugh MacKay ausztráliai pszichológus és társadalomkutató azt mondta, hogy a világot elárasztja az információ, és az embereket arra ösztönzik, hogy kerüljenek be a legbelső sávba az információs szupersztrádán. Dr. MacKay meglátása szerint a gond az, hogy ugrásszerűen növekedett a hírek és az aktuális ügyekről szóló műsorok száma a rádióban és a tévében, és ezzel együtt drámaian növekedtek a közhasználatban lévő számítógépes információs hálózatok, s ez egy olyan világot hozott létre, melyben sokan reagálnak a média információjára, s ez az információ igen gyakran csak elfogult beállítása a tényeknek és eseményeknek, nem pedig a teljes történet.

Mi az információ?

A latin alapszó, az informare az anyag megmunkálásának — leginkább úgy, ahogy a fazekas megmunkálja az agyagot — gondolatát hordozza. Ezért az „informál” néhány meghatározása az ’elme formálása’ vagy ’az elme megformálása és irányítása’ jelentést adja meg. A legtöbb olvasó tisztán emlékszik arra az időre — amely nem is oly régen volt —, amikor az információ egyszerűen csak tények vagy adatok jegyzéke volt, és olyan részleteket mondott el nekünk, mint ki, hol, mi, mikor vagy hogyan. Az információnak nem volt különleges nyelve, sem szótára. Csupán kérned kellett, illetve megkeresned magadnak.

De jöttek az 1990-es évek, és a világ olyan sok új, információhoz kapcsolódó szót talált ki, hogy azok már önmagukban is zűrzavart okozhatnak. Míg ezek közül a szavak vagy kifejezések közül némelyik aránylag egyszerű és érthető, mint például az „infománia”, a „technofília” és az „informatika kora”, addig más szavak igazi nehézséget okozhatnak. Ma a világot magával ragadja az infománia — az a hit, hogy akinek a legtöbb információja van, az előnyben van azokkal szemben, akik nem tudnak úgy hozzáférni az információhoz; és az információ többé nem a célhoz vezető eszköz, hanem maga a cél.

Ezt a mániát előmozdítja az olyan telekommunikációs rendszerek áradata, mint a fax, a mobiltelefon és a személyi számítógép, amelyről némelyek úgy tartják, hogy az informatika korának a jelképe és kabalája. Igaz, a számítógépek kényelme, gyorsasága és teljesítménye lehetővé tette, hogy oly mértékben hozzáférjenek az információhoz, mint eddig még soha. Ez olyannyira így van, hogy Nicholas Negroponte, a Massachusettsi Műszaki Intézet munkatársa ezt mondja: „A számítógépek használata többé már nem csak számítógépezés. Ez életforma.” Ennek eredményeképpen az információt, és a technikai dolgokat, amelyek közvetítik, rendkívüli módon kezdték megbecsülni; bizonyos esetekben imádják, és kultuszának sok követője van a világ minden részén. A televízió híreit és az aktuális ügyekről szóló programokat csaknem „szentírási” szintre emelik, mialatt árad a tengernyi jelentéktelen dolog a televíziós tereferékből, s ezeket lenyeli a gyakran kis igényű, könnyen rászedhető közönség.

Ez azért van, mert az informatika kora megváltoztatta az életmódunkat és azt, ahogyan munkánkat végezzük, ezért sok ember szenved az „információ okozta aggodalomtól” ilyen vagy olyan formában. De pontosan mi az információ okozta aggodalom? Hogyan ismerheted fel, hogy érintve vagy-e? Tehetsz-e valamit ellene?

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]