A jövőbeni éghajlat
LÉGKÖRÜNK szennyezése csupán egyetlen azok közül a környezeti gondok közül, amelyeket az emberek okoztak. Más, gondot okozó tényező még a nagyfokú erdőirtás, az állatfajok kipusztítása és a folyók, tavak, valamint óceánok szennyezése. E gondok mindegyikét figyelmesen elemzik, és javaslatokat tesznek a megszüntetésükre. Mivel globális gondokról van szó, globális megoldásokra van szükség. Széles körű egyetértés van a gondokat és azt illetően, hogy mit lehetne tenni a megszüntetésükért. Évről évre tettre serkentő felhívásokat hallunk. Évről évre csak kevés dolgot tesznek. A politikusok túl gyakran panaszkodnak a nehézségek miatt, és egyetértenek abban, hogy kell valamit tenni, de még azt is hozzáfűzik, hogy tulajdonképpen „nem nekünk és nem éppen most” kell ezért tennünk valamit.
1970-ben a legelső Föld Napján a New York-i tüntetők egy nagy táblát vittek. A táblán a Földet ábrázolták, amint az a következőt kiáltja: „Segítség!!” Reagálni fog valaki erre a kérésre? Isten Szava megadja a választ: „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsoltárok 146:3, 4). A zsoltáríró ezután a Teremtőre mutat, mivel egyedül Neki van hatalma, bölcsessége és akarata ahhoz, hogy megoldja az összes összetett gondot, amellyel az emberiség szembenéz. Ezt olvassuk: „Boldog, a kinek . . . reménysége van az Úrban, az ő Istenében; a ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van” (Zsoltárok 146:5, 6).
A Teremtő szeretetteljes ígérete
A Föld Istentől kapott ajándék. Ő formálta és teremtette meg mindazzal a bonyolult és csodálatos mechanizmussal együtt, amely kellemessé teszi a Föld éghajlatát (Zsoltárok 115:15, 16). A Biblia leírja, hogy Isten „teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből” (Jeremiás 10:12, 13).
A Teremtőnek az emberiség iránti szeretetéről Pál apostol adott leírást az ókori Listrában élő embereknek. Azt mondta, hogy Isten „nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Cselekedetek 14:17).
Bolygónk jövője nem az emberek erőfeszítéseitől és egyezményeitől függ. Az éghajlatra vonatkozóan az a Személy, akinek megvan a hatalma, hogy ellenőrzése alatt tartsa azt, az ókorban élt népének ezt ígérte: „Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét” (3Mózes 26:4). Az emberek hamarosan ilyen állapotoknak fognak örvendeni szerte a Földön. Az engedelmes embereknek soha többé nem kell majd a pusztító viharoktól, dagályhullámoktól, árvizektől, szárazságoktól vagy bármilyen más természeti katasztrófától sem rettegniük.
A hullámok, a szél és az időjárás mind örömmel fognak eltölteni bennünket. Az emberek talán még mindig beszélnek majd az időjárásról, de semmit sem fognak érte tenni. Amikor eljön az Isten által elhozott jövő, az élet oly dicsőséges lesz, hogy erre nem is lesz szükség.