Napló — A megbízható barát

EGY napló bizalmas társ lehet, együtt érző barát ebben a közönyös világban. A napló „lehetővé teszi, hogy megőrizzünk egy csendéletgyűjteményt, mely emléket állít annak az útnak, melyet életünk során végigjárunk” — mondja Christina Baldwin írónő. Mint egy fényképalbum, mely képekben örökíti meg a múltunkat, a napló írott formában készült „pillanatfelvételekből” áll, melyek feltárják és megőrzik életünk egyes szakaszait.

A bibliai időkben a kormányzatok gyakran nyomon követték a fontos eseményeket. Maga a Biblia is utal számos ilyen hivatalos feljegyzésre (4Mózes 21:14, 15; Józsué 10:12, 13). A görögök kifejlesztettek egy kalendáriumot, melyet efemerideszneka neveztek el. Ebbe lejegyezték a csillagok és a bolygók naponkénti mozgását. A Görögországot legyőző rómaiak is átvették az ilyen feljegyzések használatát, de a rájuk jellemző gyakorlatiassággal úgy növelték azok értékét, hogy közösséget érintő, közérdekű napi eseményeket is beléjük foglaltak. Diariumoknak nevezték ezeket — ez az elnevezés a latin dies szóból származik, melynek jelentése: ’nap’.

Ám csupán a XVII. században, az angol Samuel Pepys naplójának a megírásával kezdték el a naplót személyes, mindennapi események megörökítésére használni. Pepys naplója, mely a vallásos és világias stílus szokatlan keveréke volt, az egyik legvalósághűbb képet festi a történészeknek arról, hogy milyen volt az élet II. Károly angol király uralkodásának az idején.

Attól kezdve egyre népszerűbbé vált a naplóírás. Sőt néhány napló értékes történelmi feljegyzés lett. Ezek között figyelemre méltó egy fiatal zsidó lány naplója, aki a nácik elől rejtőzködött. Az Anne Frank naplója fájdalmas mementója az emberek egymás ellen elkövetett embertelenségeinek.

Mi olyan csábító a naplóírásban?

A naplóírás, úgy tűnik, egy alapvető emberi vágyat elégít ki — az önkifejezés vágyát. Akár örömünket jegyezzük le, melyet egy kisbaba első szavainak a hallatán érzünk, akár egy szeretetteljes kapcsolat elmélyüléséről írunk, a napló lehetővé teszi számunkra, hogy elmerengjünk azokon az eseményeken, melyek az életünket alakítják. Ha később elolvassuk a bejegyzéseket, életre kelnek az értékes pillanatok, és azok az érzések, melyeket szültek.

A napló egyik legnagyobb haszna, hogy segíteni tud jobban megismerni magunkat. Tristine Rainer írónő „praktikus pszichológiai eszköznek” nevezi, „mely lehetővé teszi, hogy gátlások nélkül kifejezzük az érzéseinket”.

A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 12:24-ben: „A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt.” Ha valaki vonakodik beszélni másoknak a ’gyötrelméről’, nyitva áll előtte annak a lehetősége, hogy írásban tárulkozzék ki. Ezért gyakran ajánlják a naplóírást mint hasznos tevékenységet, mely segít megbirkózni a negatív érzésekkel. A napló írásakor az ember mérlegelheti az életét, új célokat tűzhet ki, és esetleg megoldásokat gondolhat ki a nehézségeire. Az aggodalmak és az érzések papírra vetése segíthet neki, hogy az igazi nehézségekre koncentráljon, és helyes megvilágításban lássa őket.

A naplóírás tanító jellegű is lehet. A Tanárok Amerikai Szövetsége ezt tanácsolja a szülőknek: „Buzdítsák arra a gyermekeiket, hogy vezessenek naplót. A naplóírás fejleszti a kifejezőkészséget és a kreativitást.”

Hogyan kezdjem el?

Először is találni kell egy csendes helyet és egy olyan naplót vagy jegyzetfüzetet, mely tetszik neked. Kétségtelen, hogy ijesztő egy olyan lap, mely arra vár, hogy teleírják. De az egésznek az a kulcsa, hogy őszinte, spontán és egyszerű legyél. Feltehetsz magadnak olyan kérdéseket, mint például: „Mit csináltam ma? Milyen hatással volt ez rám? Mit ettem? Kit láttam? Mi történik azok életében, akik fontosak nekem?” Vagy elkezdhetnéd a jelen pillanattal, megkérdezve magadtól: „Hol tartok az életben éppen most? Mik a céljaim? Milyen álmaim vannak?” Majd azután, anélkül hogy túlzottan önkritikus lennél, hagyd, hogy szabadon áramoljanak a gondolataid.

Írj olyan sokat vagy olyan keveset, amennyit akarsz. Írj olyan gyakran vagy olyan ritkán, ahogy jólesik. Legyél nyílt és őszinte. Ne aggódj a nyelvtan vagy a helyesírás miatt. Senki más nem fogja látni a munkádat. Megpróbálhatnál beragasztani képeket, újságkivágásokat vagy bármi mást, ami fontos neked. Ez a te könyved. Lehet rendezett vagy rendetlen, kicsi vagy nagy. Csak akkor írj bele, amikor kedved van. Ha a naplóírás merev kötelességgé válik, kudarcérzésnek és csalódásnak teszed ki magad. (Lásd a bekeretezett részt.)

Épp úgy, ahogy egy tudós feljegyzi az általa tanulmányozott élőlénnyel kapcsolatos változásokat, hogy nyomon kövesse azokat, a napló neked is segíthet nyomon követned és megvizsgálnod azt, hogy milyen vagy, és miként alakul az életed. A naplód feltárja majd az örömeidet, bánataidat, gyengeségeidet és erősségeidet. Segíteni fog, hogy könnyebben ki tudd fejezni magad. Igaz, hogy a naplóvezetés elkötelezettséget kíván, de ez a fajta elkötelezettség gazdag áldásokkal járhat. (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Hogyan kezdd el?

◆ Válassz olyan naplót, mely elnyűhetetlen, esetleg olyat, amilyet könnyen magaddal vihetsz.

◆ Nyugodt időszakban írj a naplóba. Keress egy csendes helyet, ahol egyedül lehetsz. Minden bejegyzéshez írj dátumot.

◆ Ha kihagysz néhány napot, ne ess pánikba. Folytasd onnan, ahol abbahagytad.

◆ Ne bíráld a munkádat. Legyél szabad, és engedd, hogy szárnyaljanak a gondolataid. Konkrétumokat írj, ne csak általánosságokat.