Társalgó előadásmód

AZ EMBEREK általában fesztelenül társalognak a barátaikkal, nem kell keresgélniük a szavakat. Vannak lendületes egyéniségek, és olyanok is, akik zárkózottabbak. De mindenképpen vonzó az a természetesség, ami ilyenkor jellemzi a társalgást.

Amikor azonban egy idegent szólítasz meg, nem szabad túlságosan bizalmaskodóan vagy közvetlenül beszélned vele. Sőt néhány kultúrában kötelező bizonyos formaságokat követni, amikor valaki idegenekkel kezd beszélgetni. De miután az elvárásoknak eleget téve kimutatta tiszteletét, talán kívánatosabb, hogy jó ítélőképességgel közvetlenebb és társalgóbb nyelvezetre váltson.

Amikor előadást tartasz, szintén vigyáznod kell. A túl közvetlen beszédstílus csökkenti a keresztény összejövetel méltóságát, és az elhangzó gondolatok komolyságát. Egyes nyelveken meg van határozva, hogy milyen kifejezéseket kell használni, amikor valaki egy idősebb személlyel, pedagógussal, hivatalnokkal vagy szülővel beszél. (Figyeld meg a Cselekedetek 7:2-ben és a 13:16-ban használt kifejezéseket!) Ehhez képest máshogyan beszél a házastársához vagy egy jó barátjához. Az emelvényen nem kell túlságosan hivatalos stílusban beszélned, de legyél tisztelettudó!

Ám bizonyos okokból szükségtelenül merevvé vagy hivatalos ízűvé válhat az előadásmód, például a mondatszerkesztés vagy a szóhasználat miatt. Abból adódik a gond, ha az előadó pontosan akarja követni a leírt szöveget. Az írott szó általában teljesen más, mint az élőbeszéd. Az igaz, hogy többnyire nyomtatott anyagokban kutatsz, amikor felkészülsz egy előadásra, és talán nyomtatott vázlat alapján tartasz előadást, de ha egy az egyben úgy adod vissza a gondolatokat, ahogy le vannak írva, vagy ha előadás közben felolvasol a vázlatból, akkor nem valószínű, hogy társalgó stílusú lesz az előadásmódod. Csak úgy őrizheted meg a társalgó előadásmódot, ha a saját szavaiddal fejezed ki magad, és kerülöd a bonyolult mondatszerkezeteket.

Egy másik figyelmet érdemlő dolog a beszédtempó változtatása. A meglehetősen merev és hivatalos ízű beszédre jellemző, hogy a szavakat egyenletesen, egyforma tempóval mondjuk ki. Amikor beszélgetünk valakivel, változtatunk a tempón, és gyakran tartunk hosszabb-rövidebb szüneteket.

Amikor nagy hallgatóság előtt beszélsz, a társalgó előadásmód mellett persze hangosabban, erőteljesebben és lelkesebben kell beszélned, hogy lekösd a hallgatóid figyelmét.

Ahhoz, hogy elsajátítsd a szolgálatban is alkalmazható társalgó előadásmódot, meg kell szoknod, hogy a mindennapi életben is helyesen beszélj. Ehhez nem feltétlenül kell nagyon műveltnek lenned, de jó, ha olyan a beszédstílusod, amely arra indít másokat, hogy tiszteletteljesen meghallgassák, amit mondasz. Ezt szem előtt tartva figyeld meg, hogy kell-e dolgoznod a következő szempontokon a mindennapi beszélgetéseid közben:

1. Ne használj nyelvtanilag helytelen kifejezéseket, se olyanokat, amelyek azokkal az emberekkel azonosítanának, akiknek az életmódja ellentétben áll az isteni irányadó mértékekkel. A Kolosszé 3:8-ban található tanáccsal összhangban kerüld a durva vagy a közönséges nyelvezetet. A hétköznapi nyelvhasználatban ellenben semmi kifogásolható sincs. A köznyelvi, vagyis a mindennapi kifejezések közvetlenebbek, ugyanakkor összhangban vannak a beszédre vonatkozó elfogadott irányelvekkel.

2. A különböző gondolatok közlésére ne ismételgesd állandóan ugyanazokat a szavakat és kifejezéseket. Használj olyan szavakat, amelyek világosan közvetítik a mondanivalódat!

3. Kerüld a szükségtelen visszautalásokat! Inkább előbb jól gondold át, mit akarsz mondani, és csak azután kezdj beszélni!

4. Aki túl sokat beszél, az keveset mond. Ezért tedd szokásoddá, hogy egy egyszerű mondatban világosan fogalmazd meg azt a gondolatot, amelyre emlékezniük kell a hallgatóknak.

5. Beszédeden érződjön a mások iránti tisztelet!