A jó hír hírnökei

JEHOVA tökéletes példaként állította elénk a Fiát, Jézus Krisztust (1Pét 2:21). Ha valaki Jézus követője lesz, Isten szolgájaként hirdetnie kell a jó hírt. Jézus a következő szavakkal utalt rá, hogy ez egy felüdítő tevékenység: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos vagyok, és fel fogtok frissülni” (Máté 11:28, 29). Soha senki nem csalódott még ebben az ígéretben, aki elfogadta a meghívást.

² Jézus, aki Isten legfőbb szolgája, elhívott bizonyos személyeket, hogy legyenek a követői (Máté 9:9; Ján 1:43). Képezte őket a szolgálatban, és elküldte őket, hogy ugyanazt a munkát végezzék, amit ő (Máté 10:1–11:1; 20:28; Luk 4:43). Később elküldött 70 másik tanítványt is, hogy hirdessék az Isten királyságáról szóló jó hírt (Luk 10:1, 8–11). Ezekkel a szavakkal bocsátotta őket útjukra: „Aki rátok figyel, rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött” (Luk 10:16). Jézus ezzel kiemelte, hogy a tanítványok komoly megbízatást kaptak. Jézust és a legfelségesebb Istent kellett képviselniük! Ma is így van ez mindenkivel, aki elfogadja Jézusnak azt a meghívását, hogy „gyere, légy a követőm!” (Luk 18:22; 2Kor 2:17). Isten azzal bízza meg őket, hogy prédikálják a királyság jó hírét, és képezzenek tanítványokat (Máté 24:14; 28:19, 20).

³ Mivel elfogadtuk Jézus meghívását, és követjük őt, abban az áldásban részesültünk, hogy megismerhettük őt és Jehova Istent (Ján 17:3). Jehova megtanított bennünket az útjaira. Arra is képessé tett bennünket, hogy megújítsuk a gondolkodásmódunkat, felvegyük az új egyéniséget, és igazságos követelményeihez igazítsuk a viselkedésünket (Róma 12:1, 2; Ef 4:22–24; Kol 3:9, 10). A szívből jövő hálánk arra indított bennünket, hogy átadjuk az életünket Jehovának, és ennek jeleként megkeresztelkedjünk. A keresztelkedésünkkor Isten felszentelt szolgáivá váltunk.

⁴ Soha ne felejtsük el, hogy Istennek csak ártatlanul és tiszta szívvel lehet szolgálni (Zsolt 24:3, 4; Ézs 52:11; 2Kor 6:14–7:1). A Jézus Krisztusba vetett hitünk által tiszta lehet a lelkiismeretünk (Héb 10:19–23, 35, 36; Jel 7:9, 10, 14). Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy mindent Isten dicsőségére tegyenek, nehogy megbotránkoztassanak másokat. Péter apostol szintén rámutatott, hogy milyen fontos a példás viselkedés ahhoz, hogy a kívülállókat megnyerjük az igazságnak (1Kor 10:31, 33; 1Pét 3:1). Hogyan segíthetsz valakinek, hogy alkalmassá váljon arra, hogy ő is a jó hír hírnöke legyen?

ÚJ HÍRNÖKÖK

⁵ Attól kezdve, hogy elkezded tanulmányozni valakivel a Bibliát, bátorítsd, hogy mondja el másoknak, amit tanul. Beszélhet kötetlen formában a rokonainak, a barátainak, a munkatársainak vagy másoknak. Ez fontos lépés afelé, hogy az újak, akiket tanítunk, Jézus Krisztus követőivé váljanak mint a jó hír hírnökei (Máté 9:9; Luk 6:40). Ha egy új személy előrehalad, és már ügyesen tud kötetlen formában tanúskodni, akkor biztosan jelezni fogja, hogy szeretne részt venni a szántóföldi szolgálatban.

A KÖVETELMÉNYEK TELJESÍTÉSE

⁶ Mielőtt meghívnál egy új személyt a házról házra végzett szolgálatba, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. Ha valaki elkísér bennünket a szolgálatba, Jehova Tanújaként fogják azonosítani. Ezért már biztosan összhangba hozta az életét Jehova igazságos követelményeivel, és kereszteletlen hírnök lehet.

⁷ Miközben tanulmányozol valakivel, és megbeszéled vele a bibliai alapelveket, nagy valószínűséggel a körülményeit is megismered. Lehet, hogy szerinted összhangban él azzal, amit megtanult. Vannak azonban olyan területei az életének, amelyekről a vének is szeretnének beszélgetni vele a jelenlétedben.

⁸ A vének testületének koordinátora intézkedni fog, hogy két vén (egyikük a gyülekezeti szolgálati bizottság tagja) elbeszélgessen veled és a bibliatanulmányozóddal. Ha egy gyülekezetben nagyon kevés vén van, egy vén és egy arra alkalmas kisegítőszolga is elláthatja ezt a feladatot. Erre a beszélgetésre minél hamarabb sort kell keríteniük a kijelölt testvéreknek. Ha egy összejövetelen értesülnek arról, hogy a tanulmányozó szeretne kereszteletlen hírnök lenni, akkor akár az összejövetel után is elbeszélgethetnek veled és a tanulmányozóval. A beszélgetés oldott légkörben folyjon. Mielőtt jóváhagyják, hogy valaki kereszteletlen hírnök lehessen, a következő pontoknak kell megfelelnie:

1. 1. Hiszi, hogy a Biblia Isten ihletett Szava (2Tim 3:16).

2. 2. Ismeri a Szentírás alaptanításait, és hisz is azokban. Ha kérdéseket tesznek fel neki, a Bibliával összhangban válaszol, nem pedig a hamis vallásos tanítások vagy az egyéni elképzelései szerint (Máté 7:21–23; 2Tim 2:15).

3. 3. Megtartja azt a bibliai parancsot, hogy legyen ott a gyülekezeti összejöveteleken Jehova népével, ha képes rá (Zsolt 122:1; Héb 10:24, 25).

4. 4. Tudja, mit tanít a Biblia a szexuális erkölcstelenségről, beleértve a házasságtörést, a többnejűséget és a homoszexualitást, és összhangban él ezekkel a tanításokkal. Ha együtt él egy más nembeli személlyel, aki nem a rokona, akkor törvényes házasoknak kell lenniük (Máté 19:9; 1Kor 6:9, 10; 1Tim 3:2, 12; Héb 13:4).

5. 5. Komolyan veszi a részegségre vonatkozó bibliai tilalmat. Nem használ függőséget okozó vagy tudatmódosító szereket nem orvosi célra, legyenek azok természetes vagy szintetikus anyagok (2Kor 7:1; Ef 5:18; 1Pét 4:3, 4).

6. 6. Felismeri, hogy mennyire fontos kerülni a rossz társaságot (1Kor 15:33).

7. 7. Végérvényesen megszakította a kapcsolatát minden olyan vallásszervezettel, amelynek esetleg tagja volt, és felhagyott azzal, hogy látogassa azok összejöveteleit, támogassa a működésüket, és részt vegyen a tevékenységeikben (2Kor 6:14–18; Jel 18:4).

8. 8. Szigorúan elhatárolódik a világ politikai ügyeitől (Ján 6:15; 15:19; Jak 1:27).

9. 9. Semleges marad a nemzetek közti konfliktusokban (Ézs 2:4).

10. 10. Valóban Jehova Tanúja szeretne lenni (Zsolt 110:3).

⁹ Ha a vének nem biztosak benne, hogy hogyan gondolkodik a tanulmányozó a fenti témákról, akkor tegyenek fel neki kérdéseket, például a megemlített bibliaversek alapján. Fontos tisztában lennie azzal, hogy csak azok vehetnek részt Jehova Tanúival a prédikálómunkában, akik összhangban élnek ezekkel a szentírási követelményekkel. A tanulmányozó kijelentései segíteni fognak a véneknek eldönteni, hogy tudja-e, milyen elvárásoknak kell eleget tennie, és észszerű mértékben megfelel-e a követelményeknek ahhoz, hogy elkezdhesse a szántóföldi szolgálatot.

¹⁰ A vének haladéktalanul – akár rögtön a megbeszélés után – tudassák a tanulmányozóval, hogy megfelel-e a követelményeknek. Ha igen, akkor örömmel tájékoztatják arról, hogy hírnök lehet (Róma 15:7). Bátorítsák, hogy a lehető leghamarabb kezdje el a szántóföldi szolgálatot, és a hónap végén adja le a szántóföldi jelentését. Elmagyarázzák, hogy amikor egy bibliatanulmányozó alkalmassá válik arra, hogy kereszteletlen hírnök legyen, és leadja az első szántóföldi jelentését, ki lesz állítva a nevére egy Gyülekezeti hírnökadatlap, és ezt a gyülekezet irattárában fogják tartani. A véneknek azért van szüksége erre az adatra, hogy a szervezet oda tudjon figyelni Jehova Tanúi világszerte folyó tevékenységére, illetve hogy a hírnök részt tudjon venni a gyülekezet által szervezett tevékenységekben, és bátorítást, valamint útmutatást kapjon a vénektől. Továbbá a vének elmondhatják az új hírnöknek, hogy minden személyes adatot Jehova Tanúi nemzetközi adatvédelmi szabályzatával összhangban kezelnek, mely megtalálható a jw.org honlapon.

¹¹ Ha közelebbről is megismerjük az új hírnököt, és értékeljük a szolgálatban elért eredményeit, az buzdítani fogja őt. Arra indíthatja, hogy rendszeresen adjon le jelentést, és még nagyobb igyekezettel szolgálja Jehovát (Flp 2:4; Héb 13:2).

¹² Ha a vének alkalmasnak találják a bibliatanulmányozót arra, hogy részt vegyen a szántóföldi szolgálatban, akkor kaphat egy példányt a Szervezetten cselekedjük Jehova akaratát című könyvből. Miután leadta az első jelentését, röviden be kell jelenteni a gyülekezetnek, hogy kereszteletlen hírnök lett.

SEGÍTSÜNK A FIATALOKNAK!

¹³ Gyermekek is alkalmassá válhatnak arra, hogy a jó hír hírnökei legyenek. Jézus szívesen volt együtt a kisgyermekekkel, és megáldotta őket (Máté 19:13–15; 21:15, 16). Noha elsősorban a szülők felelnek a gyermekeikért, a gyülekezet többi tagja is segíthet azoknak a fiataloknak, akiknek szívük vágya, hogy részt vegyenek a királyságprédikáló munkában. Ha szülő vagy, a szolgálatban mutatott jó példáddal sokat tehetsz azért, hogy a gyermekeid lelkesen szolgálják Istent. Ha egy gyermek példamutatóan viselkedik, és a szíve arra indítja, hogy megvallja a hitét mások előtt, milyen további segítséget nyújthatunk neki?

¹⁴ Helyénvaló volna, ha a szülő megkérné a gyülekezeti szolgálati bizottság egyik tagját, hogy beszéljék meg, hogy alkalmas-e a gyermek arra, hogy hírnök legyen. A vének testületének koordinátora megszervezi, hogy két vén (egyikük a gyülekezeti szolgálati bizottság tagja) találkozzon a gyermekkel és a keresztény szülővel (vagy szülőkkel), esetleg gyámmal. Ha a gyermek ismeri a Biblia alaptanításait, és kifejezi, hogy szeretne részt venni a szolgálatban, az azt mutatja, hogy szépen előrehaladt. Miután a két vén mérlegeli ezeket és más szempontokat, amelyek hasonlóak a felnőttekre vonatkozókhoz, eldöntik, hogy a gyermek lehet-e kereszteletlen hírnök (Luk 6:45; Róma 10:10). Ha a gyermek még nagyon fiatal, nem kell vele olyan témákról beszélni, amelyeket a felnőttekkel át szoktak venni, de a gyermekekre nem vonatkoznak.

¹⁵ A megbeszélésen a vének dicsérjék meg a gyermeket, amiért szépen előrehaladt, és buzdítsák, hogy tűzze ki célul a megkeresztelkedést. A szülők is dicséretet érdemelnek, hiszen kétségtelenül sokat fáradoztak azon, hogy a gyermekük szívébe csepegtessék az igazságot. A vének hívják fel a szülők figyelmét a „Néhány szó a keresztény szülőkhöz” című részre (179–181. oldal), mely jó tanácsokat tartalmaz, hogy további segítséget tudjanak nyújtani a gyermeküknek.

ÖNÁTADÁS ÉS MEGKERESZTELKEDÉS

¹⁶ Ha megismerted és megszeretted Jehovát, összhangban élsz a követelményeivel, és részt veszel a szántóföldi szolgálatban, akkor szorosabbra kell fűznöd a kapcsolatodat vele. Hogyan teheted ezt meg? Úgy, hogy átadod neki az életedet, és ennek jeleként megkeresztelkedsz (Máté 28:19, 20).

¹⁷ Az önátadás azt jelenti, hogy elkülöníted magad egy szent célra. Ha átadod az életedet Istennek, imában ünnepélyes ígéretet teszel arra, hogy az életedet a szolgálatának szenteled, neki tetszően fogsz élni, vagyis kizárólagos odaadással imádod őt mindörökké (5Móz 5:9). Ez a te döntésed. Senki más nem hozhatja meg helyetted.

¹⁸ De nem elég csak imában elmondanod Jehovának, hogy hozzá kívánsz tartozni. Mások számára is nyilvánvalóvá kell tenned, hogy átadtad az életedet Istennek. Ezt úgy teheted meg, hogy Jézushoz hasonlóan vízben megkeresztelkedsz (1Pét 2:21; 3:21). Mit tegyél, ha elhatároztad, hogy Jehovát fogod szolgálni, és szeretnél megkeresztelkedni? Tudasd a kívánságodat a vének testületének koordinátorával. Ő szólni fog néhány vénnek, akik beszélnek veled, és megállapítják, hogy megfelelsz-e a keresztelkedésre vonatkozó szentírási követelményeknek. Ezzel kapcsolatban olvasd el a „Néhány szó a kereszteletlen hírnökhöz” című részt (182–184. oldal) és a „Kérdések azokhoz, akik szeretnének megkeresztelkedni” című részt (185–207. oldal).

A SZOLGÁLATRÓL SZÓLÓ BESZÁMOLÓK

¹⁹ A tiszta imádat előrehaladásáról szóló jelentések már régóta buzdítják Jehova népét. Attól kezdve, hogy Jézus Krisztus először beszélt arról a tanítványainak, hogy a jó hírt az egész földön prédikálni kell, az igaz keresztényeket mindig is nagyon foglalkoztatta, hogy miként fog ez megvalósulni (Máté 28:19, 20; Márk 13:10; Csel 1:8).

²⁰ Jézus első követői is szívesen hallgatták a prédikálómunka sikeréről szóló beszámolókat (Márk 6:30). A Biblia a Cselekedetek könyvében arról ír, hogy i. sz. 33. pünkösdkor, amikor a szent szellem kiáradt a tanítványokra, mintegy 120-an voltak jelen. A tanítványok száma csakhamar úgy 3000-re, majd 5000-re nőtt. A beszámoló szerint „Jehova továbbra is naponta gyarapította őket olyanokkal, akik megmentésben részesülnek”, és „nagyon sok pap is hívő lett” (Csel 1:15; 2:5–11, 41, 47; 4:4; 6:7). Mennyire buzdíthatták a tanítványokat a növekedésről szóló hírek! Biztosan sok erőt adtak nekik, hogy folytassák az Istentől kapott munkájukat, még a zsidó vallási vezetők szította heves üldözés közepette is.

²¹ I. sz. 60-61 táján Pál arról számolt be a kolosszéiaknak írt levelében, hogy a jó hír „gyümölcsöt terem és terjed az egész világon”, és „az ég alatt levő egész teremtésben” hirdetik (Kol 1:5, 6, 23). Az első századi keresztények engedelmeskedtek Isten szavának, és a szent szellem erőt adott nekik egy nagyszabású prédikálómunka elvégzéséhez a zsidó rendszer i. sz. 70-ben bekövetkezett vége előtt. Milyen buzdító lehetett ezeknek a hűséges keresztényeknek jelentéseket hallani az eredményekről!

²² Ugyanígy Jehova modern kori szervezete is igyekszik jelentéseket vezetni arról a munkáról, amely beteljesíti a Máté 24:14 szavait: „a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég.” Isten önátadott szolgáiként sürgős munkát kell végeznünk. Lelkesen figyeljük, hogy Jehova népe milyen alaposan ellátja a szolgálatát, mielőtt eljön a vég. Jehova gondoskodni fog róla, hogy a munka el legyen végezve, és ha kivesszük belőle a részünket, örömet szerzünk Jehovának (Ez 3:18–21).

SZÁNTÓFÖLDI JELENTÉS

²³ Pontosan miről adjunk le jelentést? A szervezet által készített Szántóföldi jelentés nevű nyomtatványon fel van sorolva. Mindamellett hasznosak lehetnek a következő általános megjegyzések.

²⁴ A „Terjesztések (nyomtatott és elektronikus)” oszlopba írd be, hogy mennyi nyomtatott és elektronikus kiadványt terjesztettél el olyan személyeknek, akik nem megkeresztelt Tanúk. A „Videólejátszások” oszlopba azt írd be, hogy hányszor tudtál megmutatni valakinek valamilyen kisfilmet.

²⁵ Ami az „Újralátogatások” oszlopot illeti, számold össze, hány újralátogatást végeztél azzal a céllal, hogy fenntartsd olyan emberek érdeklődését, akik nem önátadott, megkeresztelt Tanúk. Újralátogatásról beszélhetünk, ha elmegyünk valakihez, felhívjuk telefonon, levelet, e-mailt vagy szöveges üzenetet írunk neki, vagy eljuttatunk hozzá valamilyen kiadványt. Ha bibliatanulmányozást folytatunk valakivel, akkor minden ilyen alkalom újralátogatásnak számít. Egy szülő minden héten legfeljebb egy újralátogatást számolhat, ha egy kereszteletlen gyermeke is jelen van, amikor megtartja a családi imádatot.

²⁶ Bár egy bibliatanulmányozást általában heti rendszerességgel folytatunk, havonta csak egy bibliatanulmányozásnak jelentjük. A Szántóföldi jelentésbe azt írd be, hogy az adott hónapban hány különböző bibliatanulmányozást vezettél. Ha olyan valakivel tanulmányozol, aki nem önátadott, megkeresztelt Tanú, jelentsd mint bibliatanulmányozást. Azt is bibliatanulmányozásnak számíthatod, ha a gyülekezeti szolgálati bizottság egyik tagjának megbízásából egy tétlen testvérrel vagy testvérnővel tanulmányozol, vagy egy újonnan megkeresztelt személlyel, aki még nem fejezte be a Boldogan élhetsz örökké! című könyvet.

²⁷ Fontos, hogy az „Órák” oszlopot is pontosan töltsd ki. Ez lényegében az az idő, amelyet házról házra végzett szolgálatra, újralátogatásokra és bibliatanulmányozásokra fordítasz, illetve arra, hogy kötetlen vagy más formában tanúskodj olyan embereknek, akik nem önátadott, megkeresztelt Tanúk. Ha két hírnök együtt tanúskodik, az időt mindketten jelenthetik, de az újralátogatást és a bibliatanulmányozást csak az egyikük. Ha mindkét szülő részt vesz a gyermekeik oktatásában a családi imádaton, mindketten legfeljebb egy órát jelenthetnek hetente. A nyilvános előadást tartó testvérek jelenthetik az előadás megtartásával töltött időt. Ha az előadás megtartásához szükség van tolmácsra, ő is jelentheti az időt. Vannak nélkülözhetetlen tevékenységek, amelyeket nem számítunk be az időbe. Ilyen például a szántóföldi szolgálatra való felkészülés, a szántóföldi összejövetelen való részvétel és a személyes ügyek intézése.

²⁸ Minden hírnöknek hallgatnia kell a Biblia alapján képzett lelkiismeretére, amikor alaposan átgondolja, hogy mettől meddig számolja a tanúskodással töltött időt. Némelyek sűrűn lakott területen prédikálnak, mások viszont olyan részeken, ahol nagy távolságokra laknak egymástól az emberek. A területek eltérőek, és az is, hogy a hírnökök hogyan tekintenek a szolgálatukra. A vezetőtestület nem kényszeríti rá a világméretű gyülekezetre a saját véleményét a szántóföldi szolgálatban töltött idő számolásával kapcsolatban, és mást sem hatalmaztak fel arra, hogy ítélkezzen ebben a kérdésben (Máté 6:1; 7:1; 1Tim 1:5).

²⁹ A szántóföldi szolgálatban eltöltött időt teljes órákban kell megadni. Kivétel, ha egy hírnököt jelentősen korlátoz az idős kora, nem tud kimozdulni otthonról, idősek otthonában él, vagy más miatt korlátozottak a lehetőségei. Egy ilyen hírnök 15 perces egységekben is jelentheti a szántóföldi szolgálatát. Még ha csak 15 percet tanúskodott is egy hónapban, jelentse ezt az időt. Így továbbra is a rendszeres hírnökök közé lehet számítani. Mindez azokra a hírnökökre is vonatkozik, akiknek a lehetőségei átmenetileg korlátozottak, talán mert valamilyen súlyos betegség vagy sérülés folytán nem tudnak kimozdulni egy vagy több hónapig. Ez kizárólag azokra érvényes, akiket a körülményeik erősen korlátoznak. A szolgálati bizottság dönti el, hogy mely hírnökök élhetnek ezzel a lehetőséggel.

GYÜLEKEZETI HÍRNÖKADATLAP

³⁰ A szántóföldi jelentésedet minden hónapban rávezetik a Gyülekezeti hírnökadatlapra. A hírnökadatlapok a helyi gyülekezet tulajdonát képezik. Ha azt tervezed, hogy átmész egy másik gyülekezetbe, feltétlenül szólj erről a véneknek. A titkár gondoskodik róla, hogy a hírnökadatlapjaidat megkapja az új gyülekezeted. Így a vének felkészültebben tudnak majd fogadni, illetve bátorítani és segíteni. Ha három hónapnál rövidebb ideig vagy távol a gyülekezetedtől, a szántóföldi jelentésedet az otthoni gyülekezetednek küldd el.

MIÉRT ADJUNK LE JELENTÉST A SZÁNTÓFÖLDI SZOLGÁLATUNKRÓL?

³¹ Van úgy, hogy elfelejted leadni a szántóföldi jelentést? Kétségtelen, hogy időnként mindannyiunknak emlékeztetőre van szüksége. De ha megértjük, hogy miért olyan fontos leadni a jelentést, és helyesen gondolkodunk erről, akkor talán nem fogjuk elfelejteni.

³² Némelyek megkérdezik: „Ha Jehova tudja, mit teszek a szolgálatban, akkor miért kell jelentést leadnom?” Nos, Jehova valóban tisztában van vele, hogy mit teszünk, és meg tudja ítélni, hogy teljes szívvel szolgálunk-e, vagy csak egy töredékét adjuk annak, amire képesek vagyunk. De ne feledd, hogy Jehova feljegyeztette, hány napot töltött Noé a bárkában, és hány évig vándoroltak az izraeliták a pusztában. Isten azt is számon tartotta, hogy hányan voltak hűségesek, és hányan engedetlenek. Leíratta, hogy miként történt Kánaán földjének fokozatos meghódítása, és hogy mit vittek véghez Izrael hűséges bírái. Igen, sok részletet közölt a szolgái tetteiről. A történtekről szóló írott beszámolót ő ihlette, és így világossá tette, hogy miként vélekedik a pontos feljegyzések vezetéséről.

³³ A Biblia történelmi beszámolói bizonyítják, hogy Jehova népe pontos feljegyzéseket készített. Ezek a beszámolók sokszor nem is érnék el ugyanazt a hatást, ha hiányoznának belőlük a számadatok. Vizsgáld meg a következő példákat: 1Mózes 46:27; 2Mózes 12:37; Bírák 7:7; 2Királyok 19:35; 2Krónikák 14:9–13; János 6:10; 21:11; Cselekedetek 2:41; 19:19.

³⁴ Noha a szántóföldi jelentésünk nyilvánvalóan nem foglal magában mindent, amit Jehova szolgálatában teszünk, de gyakorlatias célt szolgál a szervezetében. Amikor az első században az apostolok visszatértek egy prédikáló körútról, beszámoltak Jézusnak „mindarról, amit tettek és tanítottak” (Márk 6:30). A jelentésekből olykor kiderülhet, hogy a szolgálatunk valamely ága különleges figyelmet igényel. Kitűnhet a számokból, hogy míg bizonyos tevékenységekben előrelépés történt, addig a hírnökök számában vagy más téren alábbhagyott a növekedés. Lehet, hogy buzdításra van szükség, vagy megoldásra váró nehézségek állnak fenn. A felelős felvigyázók figyelmet fordítanak a jelentésekre, és igyekeznek minden olyan helyzetet orvosolni, amely akadályt gördíthet az egyes személyek vagy az egész gyülekezet fejlődése elé.

³⁵ A jelentések azért is hasznosak a szervezetnek, mert meg lehet állapítani belőlük, hogy a szántóföld mely részén van nagyobb szükség munkásokra. Mely területek gyümölcsözőbbek? Hol tapasztalható csekély fejlődés? Milyen kiadványokra van szükség, amelyek segítenének az embereknek megismerni az igazságot? A jelentéseknek köszönhetően a szervezet fel tudja mérni, hogy mennyi kiadványra van szükség a világ egyes részein a prédikálómunkához, így lépést tud tartani a szükségletekkel.

³⁶ Legtöbben fellelkesülünk a jelentésektől. Milyen buzdító arról hallani, hogy hogyan hirdetik a jó hírt a testvéreink világszerte! A növekedésről szóló jelentések segítenek átfogó képet kapnunk Jehova szervezetének fejlődéséről. A beszámolók jó érzéssel töltenek el minket, és arra buzdítanak, hogy még odaadóbban vegyünk részt a prédikálómunkában (Csel 15:3). Fontos, hogy készségesen leadjuk a szántóföldi jelentést. Ezzel azt mutatjuk ki, hogy törődünk a testvéreinkkel, bárhol éljenek is. Még ezzel a látszólag jelentéktelen dologgal is azt bizonyítjuk, hogy alávetjük magunkat Jehova szervezetének (Luk 16:10; Héb 13:17).

TŰZZÜNK KI SZEMÉLYES CÉLOKAT!

³⁷ Semmi okunk sincs rá, hogy összehasonlítgassuk a szántóföldi szolgálatunkat másokéval (Gal 5:26; 6:4). A körülményeink eltérőek. Abból azonban igen sok hasznot meríthetünk, ha észszerű célokat tűzünk ki, hiszen ez segíthet lemérnünk, hogy mennyit fejlődtünk a szolgálatban. És ha elérjük a céljainkat, az megelégedettséget ad.

³⁸ Jehova most nyilvánvalóan felgyorsítja azoknak a begyűjtését, akiket meg fog védeni a nagy nyomorúság idején. Abban az időben élünk, amikor teljesedik Ézsaiás próféciája: „A kevés ezerré lesz, a kicsiny pedig hatalmas nemzetté. Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében” (Ézs 60:22; Jel 7:9, 14). Micsoda megtiszteltetés, hogy a jó hír hírnökei lehetünk ezekben a jelentőségteljes utolsó napokban! (Máté 24:14).