A világosság növekedése a modern időkben

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).

1. A Példabeszédek 4:18 beteljesedésének mely bizonyítékait vizsgáltuk meg eddig?

A BIBLIAI feljegyzés a Genezis könyvétől a Jelenések könyvéig azt mutatja, hogy Jehova szolgáinak ösvénye valóban olyan, mint az egyre növekvő, felragyogó világosság (Példabeszédek 4:18). Jézus és apostolai idejében a Messiásra vonatkozó számos prófécia vált érthetővé, amit Máté és több evangélista is tanúsít. Isten szellemének pünkösdi kitöltését, valamint a „jó hír” eljuttatását a pogányokhoz pedig az Isten Igéjére vonatkozó újabb világosság kiáradása kísérte (Cselekedetek 2:14–36; 10:34–43; 15:6–21).

2. a) Melyik időszak számít a Krisztus állítólagos tanítványaira szakadó sötétség korszakának? b) Minek van döntő szerepe a szétválasztó aratási munkában?

² Az apostolok halála után azonban a sötétség korszaka borult fokozatosan Jézus Krisztus állítólagos követőire. Bekövetkezett az „elnyomó farkasok” térhódítása (Cselekedetek 20:29, 30). Az történt, amit Jézus egyik példázatában megjövendölt. Abban a példázatban a mennyek Királyságát olyan emberhez hasonlította, „aki jó magot vetett a földjébe”. Azután „jött az ellensége és gyomot vetett rá a búza közé”. Az lett az eredmény, hogy a világraszóló vallási szántóföldben hosszú ideig a konkoly kerekedett felül. De az aratás idején bekövetkezik a szétválasztás. Ez az aratási idő most eljött számunkra, mivel „az aratás a dolgok rendszerének befejezése”. Szerencsére az igaz keresztények „búza” osztályának begyűjtésére már sor került. A tények arról beszélnek, hogy e keresztények ösvényére kiáradó, egyre növekvő világosságnak döntő szerepe van abban, hogy különváljanak a törvénytelen „konkolytól”, azoktól, akiknek végsorsuk a pusztulás (Máté 13:24–30, 36–43).a

VILÁGOSSÁG JEHOVA ISTENRE ÉS AZ Ő SZAVÁRA VONATKOZÓAN

3, 4 Milyen tényeket értettek meg a Teremtő Jehova Istenre vonatkozóan nagyon korán a bibliakutatók?

³ Az 1870-es évek elején buzgó, nyílt szívű bibliakutatók egy csoportja gyűlt össze Isten Szavának tárgyilagos tanulmányozására. A kereszténység hitvallásai helyett az ihletett Írásokat tekintették vezérkönyvüknek. A bibliai üzenet bölcsessége, ésszerűsége, összhangja és ereje megragadta a szívüket. Meggyőzte őket arról az alapvető igazságról, hogy — az uralkodó ateista és evolúciós tanításokkal ellentétben — valóban létezik egy értelmes Teremtő. Felismerték, hogy csak „megfelelő okból jöhet létre megfelelő okozat” és hogy a „teremtés hatalmas méretei, szimmetriája, szépsége, rendje, harmóniája és változatossága a Teremtő mint nagy Tervező mellett tanúskodik”b (Róma 1:20). Világosan felfogták a Teremtő személyiségét, négy alapvető vagy fő tulajdonságát, éspedig végtelen bölcsességét, korlátlan hatalmát, tökéletes igazságosságát és páratlan szeretetét (5Mózes 32:4; Zsoltárok 62:11 [Károli: 62:12]; Példabeszédek 2:6, 7; 1János 4:8).

⁴ Megtanulták továbbá értékelni azt, hogy ’öröktől fogva mindörökké’ létezik, és hogy az ő neve: Jehova (Zsoltárok 83:18 [Károli: 83:19]; 90:2). Rájöttek arra, hogy a kereszténység fő dogmája — a háromságtan — ellenkezik a józan ésszel és ellentétes a Bibliával is. A bibliai igazság fénye megmutatta nekik, hogy az Isten: „egy Jehova”, Jézus pedig az Isten Fia (aki saját maga tanúskodik arról, hogy az Atyja ’nagyobb őnála’), s hogy Isten szent szelleme egyáltalán nem a háromság harmadik személye, hanem ’Isten energiája, amelyet különféle eredmények elérésében felhasznál’c (Márk 12:29; János 14:28; Cselekedetek 2:17, 18).

5. Mi volt az igazságot szerető egyének álláspontja a Bibliával kapcsolatban?

⁵ Bátran és meggyőződéssel prédikálták, hogy a Biblia Isten ihletett Szava; hogy Isten tulajdonságainak figyelembevételével ésszerűen feltételezhető, hogy a Teremtő isteni kinyilatkoztatásról gondoskodik az ember vezetése, irányítása céljából. A Bibliát a „civilizáció és a szabadság fáklyájá”-nak nevezték. Ez a létező „legrégibb könyv; kiállta harminc évszázad minden viharát”. Azonkívül „az összes többi könyv együttesen sem volt képes meghozni a sóhajtozó teremtésnek azt az örömet, békességet és áldást, amit a Biblia meghozott”.d Ezek az őszinte kutatók a bibliaírók önzetlen, önfeláldozó életéből azok tiszta indítékára következtettek. Mindent összegezve arra a meggyőződésre jutottak, hogy ’a Biblia ésszerű és egybehangzó módon adja meg minden rossznak az okát, de megmondja azt is, hogy mi annak az ellenszere és mi a végeredmény; útmutatást ad és megerősíti Jehova Isten szolgáit’.

JÉZUS KRISZTUS ÉS A KIRÁLYSÁG

6. Milyen igazságokat értettek meg Jézus Krisztusra vonatkozóan ezek a bibliakutatók?

⁶ Ezek a buzgó bibliakutatók, ahogyan magukat nevezték, világosan megértették a Jézus Krisztusra vonatkozó alapvető igazságokat. Jézus Isten ’egyszülött Fia’. Már emberként való megszületése előtt is létezett. Odaadta életét ’váltságdíjul mindenkiért’. Szellemi életre támadt fel, és mint szellem ment fel a mennybe; szellemként kellett visszatérnie, Isten Királyságának láthatatlan Messiás-királyaként. Igen fontos Krisztus második eljövetelének témája: Miért, hogyan és mikor? (János 3:16; 17:5; 1Timótheus 2:5, 6; 1Péter 3:18).

7. Mit tárt fel az egyre növekvő világosság Isten Királyságáról és annak áldásairól?

⁷ Az egyre növekvő világosság felismerhetővé tette e keresztények előtt, hogy Jehova Királysága, mint az emberiség bajainak egyedüli ellenszere, igen fontos dolog. Ez a Királyság Jézus Krisztusból és 144 000 társából áll, akiket az emberek közül megváltottak erre a célra, és akik királyokként és papokként uralkodnak Jézussal 1000 esztendeig. Krisztus váltságáldozata alapján a Király az emléksírokban levő összes megváltottat feltámasztja majd örökkétartó, paradicsomi, földi életre. A Biblia tehát kétféle sorsot helyez kilátásba a megváltott embereknek: egy mennyei sorsot a Királyság-örökösök „kicsiny nyája” számára és egy földi életet Jézus „más juhai” számára, akik között ott lesznek a föld legnagyobb „nyomorúságát” túlélők, valamint az emléksírokban levő embermilliók, akik előjönnek majd, hogy életnek örvendhessenek a paradicsomi földön (Lukács 12:32; János 5:28, 29; 10:16; Jelenések 7:9, 14; 14:1, 4; 20:6).

8. Mit értettek meg az emberi lélek és a halottak állapota kérdésében?

⁸ Az egyre növekvő világosság azt is feltárta az őszinte bibliakutatók előtt, hogy teljesen hamis, amit a kereszténység tanít az emberi lélek természetéről és a halottak állapotáról! Ők világosan látták, hogy amikor Isten megteremtette Ádámot, ez a teremtmény ’élő lélekké lett’, s amikor engedetlensége miatt visszatért a porba, mint lélek meghalt, vagyis egyszerűen megszűnt létezni. Igen, visszatért a porba, ahonnan először vétetett. A halál állapotában sem tudat, sem tevékenység nincs (1Mózes 2:7; 3:19; Prédikátor 9:5, 10). A „bűn zsoldja a halál”, nem pedig az örökké tartó kínzás, gyötrelem. A tüzes pokol és a gyötrelmes tisztítótűz csak a félrevezetett vallástagok elméjében létezik. Mivel a halál alkalmával az ember megszűnik létezni, feltámadásra van szüksége ahhoz, hogy javára fordíthassa Krisztus váltságáldozatát (Róma 6:23).

KERESZTÉNYI KÖTELESSÉGEK

9. Mi volt a felvilágosított keresztények álláspontja a szentség tekintetében?

⁹ Ezek a keresztények komolyan vették azt is, amit a Biblia az igazi szentségről mond. Ez nem tévesztendő össze a színlelt ájtatossággal vagy szenteskedéssel. E keresztények felismerték, hogy olyan bibliai alapelvek szerint kell élniük, mint például a következő: „Legyen tiszteletre méltó mindenki előtt a házasság és szeplőtelen a házaságy, mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsidók 13:4). Megértették, hogy nem húnyhatnak szemet és nem tűrhetik meg soraikban a tisztátalan gyakorlatot: a paráznaságot, a házasságtörést és a homoszexualitást, amit a Biblia elítél (1Korinthus 6:9, 10). Úgyszintén kerülniük kell mindenfajta törvényszegést, meg kell adniuk „a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené”. Becsületesen kell bánniuk mindenkivel a krisztusi szabály alapján: „Amint kívánjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy bánjatok velük” (Máté 22:21; Lukács 6:31).

10. Milyen igazságot értettek meg már kezdetben ezek a keresztények krisztusi megbízatásukra vonatkozóan?

¹⁰ A bibliakutatók fő gondja nyilván a Krisztuséhoz hasonló egyéniség ápolása volt. Azzal is tisztában voltak, hogy tanúskodniuk kell Istenről és Jézusról. Felismerték, hogy a keresztények az igazság világosságát kötelesek másokra is kiárasztani. Felismerték, hogy Isten szolgáivá kell lenniük, úgy kell élniük, hogy keresztényi viselkedésük és kimondott szavuk egyformán világosságot sugározzon (Máté 5:14–16). Tulajdonképpen már a kezdet kezdetén elhangzott a felhívás: „1000 prédikálóra van szükség!” Ez a különleges felhívás azoknak szólt, akiket nem korlátoztak családi kötelezettségek; akik idejük felét vagy annál is többet áldozhattak a „jó hír” sajtótermékek útján történő terjesztésére.

11. Milyen lépéseket kell megtennie annak, aki keresztény szolga szeretne lenni, és miért kellett elutasítani a papok-laikusok megkülönböztetést?

¹¹ Ahhoz, hogy valaki keresztény szolga lehessen, hinnie kell Isten Szavában, meg kell bánnia bűneit, meg kell térnie, és hitet kell gyakorolnia Istenben és Jézus Krisztusban mint az emberiség Megváltójában. Oda kell „szentelnie” magát Isten akaratának cselekvésére, és vízben teljesen alá kell merítkeznie (Cselekedetek 3:19; Máté 28:19, 20). Mivel ezek a keresztények mindannyian Isten szolgái voltak, elutasították a papok-laikusok megkülönböztetését. Azt azonban felismerték Isten Szavából, hogy ki kell nevezni arra alkalmas férfiakat mint „véneket” és „diakonusokat”, hogy gondoskodjanak a gyülekezetek szükségleteiről (Filippi 1:1; 1Timótheus 3:1–10, 12, 13).

12. Milyen igazságot tanultak meg értékelni az igaz keresztények a szervezetekre vonatkozóan, és logikusan mi következett ebből?

¹² Ahogy tovább növekedett a világosság, a keresztények egyre jobban megértették, mennyire fontos Jehova nevének, valamint Királyságának mint az emberiség egyedüli reménységének széles körű ismertetése. Felismerték, hogy csak két szervezet létezik a világegyetemben és mindenki tartozik valahová: vagy Isten szervezetéhez vagy Sátánéhoz. Ez utóbbi a kiterjedt üzleti világból, politikából és vallásból áll. Isten lojális szellemi teremtményekből álló mennyei szervezetét, szervezetbe tömörült tanúi képviselik itt a földön (Galácia 4:26; 2Korinthus 4:4). Ebből az következik, hogy a keresztények nem folyhatnak bele a politikába, nem vehetnek részt a nemzetek közt dúló erőszakos cselekményekben; még a hazafias nacionalista ünnepségeken sem vehetnek részt. Jehova Isten szolgái az ő Királyságát támogatják és az ő Királyságáért szállnak síkra, jóllehet nem testi fegyverekkel harcolnak (Máté 26:52; János 15:19; 18:36; 2Korinthus 10:4; Jakab 1:27; 4:4).

13. Melyik nagy horderejű vitakérdés késztette a bibliakutatókat arra, hogy felvegyék a „Jehova tanúi” nevet, és miért volt annyira rájuk illő ez a név?

¹³ Jehova hű szolgái idővel rájöttek, hogy az emberiség előtt álló nagy vitakérdés: Jehova nevének igazolása; ez pedig még az emberi teremtmények megmentésénél is fontosabb. Ez valóban olyan éles fénysugár volt, amely több fényt vetített előre, mint bármely korábbi felismerés. Ez a meglepő igazság még szembeötlőbbé tette a különbséget az igazi keresztények és a látszatkereszténység között. Miután ezt a nagy horderejű igazságot felismerték, nem váratott sokáig magára, míg ezek a keresztények tudatára ébredtek annak, hogy nevük (bibliakutatók) bár nem helytelen, mégsem különbözteti meg őket eléggé. Mindenekelőtt életük elsődleges küldetése és célja nem egyszerűen az, hogy a Biblia kutatói legyenek, hanem az, hogy Jehováról tanúskodjanak. A „bibliakutatók” elnevezés nem különböztette meg őket azoktól az embermillióktól, akik szintén azt állították magukról, hogy a Bibliát tanulmányozzák, s akik ennek ellenére magukévá tettek sok hamis tantételt. Jehova szent szellemének megvilágosító ereje tehát arra indította a tanúkat, hogy felismerjék a számukra megfelelő és egyedül csak rájuk illő elnevezést, amely az Ésaiás 43:10–12-ben található: „Jehova tanúi”. Ezért 1931-ben örömmel vették fel ezt a nevet.

FÉNY DERÜL A PRÓFÉCIÁKRA ÉS A PÉLDÁZATOKRA

14. A helyreállításra vonatkozó próféciák milyen értelmezését tette lehetővé az egyre növekvő világosság?

¹⁴ Addig az időpontig sokan vallották azt a nézetet, hogy a zsidók visszatérése hazájukba a bibliai prófécia beteljesedését jelentette. Ámde a helyreállításra vonatkozó szép és buzdító próféciák elsődleges beteljesedése az i. e. hatodik századra nyúlik vissza, amikor a zsidók visszatértek Babilonból; nagybani beteljesedése azonban napjainkban ment végbe a szellemi Izraelen. Látjuk a beteljesedés bizonyítékait abban a szellemi paradicsomban, amelyben a modernkori ’Isten Izraele’ és lojális társaik élnek (2Korinthus 12:4; Galácia 6:16).

15, 16. Hogyan vált világossá Jézus két példázata?

¹⁵ Sor került Jézus példázatainak pontosabb megértésére is. Ennek kiemelkedő példája a Máté 25:31–46-ban feljegyzett juhokról és kecskékről szóló példabeszéd. Sokáig azt hitték, hogy ez a példabeszéd Krisztus 1000 éves uralma alatt fog beteljesedni. De azután Jehova tanúi felismerték, hogy ez egyszerűen nem történhet meg abban az időben. Ennek oka többek között az, hogy Krisztus millenniumi uralma idején „testvérei” nem lesznek itt a földön, ezért nem lehetnek betegek és nem is üldözhetik őket. A példázatnak tehát most kell teljesednie, amikor a trónra emelt mennyei Jézus ítéletre gyűjti egybe a nemzeteket s ezt a beteljesedés számos megfigyelhető jele igazolja.

¹⁶ Ugyanúgy a gazdag ember és Lázár példázatára is fény derült. Beigazolódott, hogy a gazdag ember nem az egész zsidó nemzetet, hanem csupán a Jézus korabeli képmutató, befolyásos vallásvezéreket, s ennek megfelelően a mai kereszténység valláspapságát szemléltette (Lukács 16:19–31).

17. Milyen figyelemre méltó felismerésre jutottak a Jelenések könyvére vonatkozóan?

¹⁷ A megnövekedett világosság azt is megértette Jehova szolgáival, hogy a Jelenések könyve teljesedésének csúcspontja az „Úr napjával”, vagyis 1914-től veszi kezdetét, nem pedig a keresztény gyülekezet egész történelme folyamán kerül sor az apostolok idejétől kezdve napjainkig ezekre az eseményekre, ahogyan azt korábban gondolták (Jelenések 1:10). Azt is megértették, hogy az ’Úr napjának’ kezdetét egy mennyben kitört háború fémjelezte, amelyben Mihály (a trónra emelt Jézus Krisztus) és angyalai kivetették Sátánt és angyalait a mennyből (Jelenések 12:1–12). Jehova népe nagyon örült annak, hogy Királyság-munkáját előre megjövendölték, főleg a Jelenések 2, 3, 6–11. fejezeteiben.

TEOKRATIKUS REND

18. Mit tanultak meg a keresztény gyülekezetek teokratikus rendje tekintetében és hogyan lépett az hatályba?

¹⁸ Még számos példát hozhatnánk fel a világosság modernkori növekedésére, helyszűke miatt azonban csak még egyet említünk meg. Ez pedig a teokratikus törvényre, vagyis Isten kormányzati eljárásmódjára vonatkozik. A 19. század vége felé a bibliakutatók demokratikus formában igazgatták gyülekezeteiket; elvetették az egyeduralom hierarchia rendszerét. Ámde 1938-ban megértették, hogy ennek a demokratikus elrendezésnek nincsen bibliai alapja. Nincs összhangban azzal a teokratikus renddel, amelyben az uralom fentről, Istentől halad lefelé, nem pedig lentről, az emberektől felfelé (Ésaiás 60:1, 17–19). Ezért a közelmúltban, a szent szellem irányításával a „hű és értelmes rabszolga”e kijelölte azokat a férfiakat, akik a gyülekezetekben mint vének és kisegítők szolgálnak (Cselekedetek 20:28). Ezeknek rendelkezniük kell az 1Timótheus 3:1–13 és a Titus 1:5–9 versekben felsorolt Biblia szerinti képesítésekkel.

19. Miért nem várhatták, hogy egyszerre és azonnal teljes világosság áradjon mindenre?

¹⁹ Valóban mindaz, amit eddig megvizsgáltunk, azt bizonyítja, hogy Jehova népének ösvénye olyan volt és még ma is olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz (Példabeszédek 4:18). Amikor kijöttek ’Nagy Babilonnak’, a hamis vallás világbirodalmának sűrű sötétségéből, nem várhatták, hogy mindent azonnal teljes fényben lássanak (Jelenések 17:5). A feltáruló igazság ragyogása vakító erejű, sőt talán zavarólag ható lett volna szellemiségükre. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, amikor valaki egy teljesen elsötétített szobából hirtelen kilép a ragyogó napfényre. Időbe telik, amíg az ember szeme hozzászokik a ragyogó nap váratlan verőfényéhez.

20. a) A dolgok milyen széles skáláját ölelte fel az igazság egyre növekvő világossága? b) Milyen kérdések várnak még megvizsgálásra?

²⁰ Amint láttuk, az igazság fokozatos világossága igen széles skálájú. Felöleli a tantételek, a próféciák, a keresztényi viselkedés, a keresztényi küldetés, Jézus példázatai jelentésének, valamint a gyülekezeti szervezet, stb. finomabb, árnyaltabb megértését. Mindez elég világos előttünk. Néhányan talán mégis azt kérdezik: Miért van akkor az, hogy az igazi keresztények ösvénye nem látszik mindig nyílegyenesnek? Mi a magyarázat erre? Ezekre a kérdésekre az olvasó a következő cikkben kaphat választ.

„Jézus Krisztusnak az Istentől kapott kinyilatkoztatása, hogy megmutassa rabszolgájának a hamarosan végbemenő dolgokat. Elküldte az angyalát és kijelentette általa jelekben a János rabszolgájának, aki tanúskodott az Isten szaváról és Jézus Krisztus tanúskodásáról, valóban mindenről, amit látott. Boldog a hangosan olvasó, és akik hallgatják ennek a prófétálásnak a szavait, és megtartják a bennük megígért dolgokat, mert a meghatározott idő közel van” (Jelenések 1:1–3).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Jehova modernkori szolgái már igen korán megértették, hogy:

Jehova az egyedüli igaz Isten és Jézus Krisztus az ő egyszülött Fia.

A szent szellem Isten tevékeny, hatékony (aktív) ereje.

A lélek halandó; a halottak reménysége a feltámadás.

Krisztusnak 144 000 társörököse lesz a mennyekben, az engedelmes emberiség többi része pedig a paradicsomi földön nyer örök életet.

Idővel azt is megértették, hogy:

Isten az egyetemes szuverén uralom vitakérdése miatt engedte meg a gonoszt.

A helyreállításra vonatkozó próféciák a szellemi Izraelnek szólnak.

A Jelenések beteljesedése az „Úr napján” megy végbe.

[Kép a 13. oldalon]

Az évek során „Az Őrtorony” segítségével egyre világosabban megismerhettük Jehova szándékait